Volt idő Székelyudvarhelyen, amikor a politikai csatározások a sportpályákra is kiterjedtek. Az akkori polgármester, Szász Jenő hozta a futsalt, míg Verestóy Attila RMDSZ-es szenátor a kézilabdát támogatta. A versengés lényegében arról szólt, melyik csapat sikeresebb. Az udvarhelyi sportbarátok szerencsére nemhogy kárát látták volna ennek, sokkal inkább a hasznát. Úgy is mondhatnánk: el voltak kényeztetve. A futsalosok bajnoki címekért harcoltak – többszörös sikerrel –, és a nemzetközi kupaporondon is szépen helytálltak. A kézilabdások rendre ott voltak a bajnoki érmekért zajló küzdelemben, nemzetközi szinten pedig a Challenge-kupa megnyerése koronázta meg teljesítményüket.

A nosztalgikus visszaemlékezésnek most különös aktualitása van. Nemrég egy sporteseményen hangzott el – félig viccesen, félig komolyan – egy kérdés, amely azóta is ott lóg a levegőben: vajon jövőre akad olyan gárda, amely az udvarhelyi sportgálán méltón bezsebelheti az év legjobb csapatának járó díjat?
A kérdés nem véletlenül hangzott el. Nehéz pontosan megítélni, de könnyen lehet, hogy az elmúlt évtizedekben nem volt ennyire gyenge idénye a székelyudvarhelyi felnőtt csapatsportnak. Igaz, részben számítani lehetett erre. A Városi Sport Klub férfi kézilabdacsapata és futsalegyüttese elküldte idegenlégiósait, a megüresedett helyeket főként ifjúsági játékosokkal töltötték fel. A kézilabdázókat végül vissza is léptették az élvonalból, mert túl magasnak ítélték a költségeket. A csapat jelenleg a másodosztály felsőházának sereghajtói között szerepel, a futsalosok pedig a felsőházba sem jutottak be, a csupán nyolccsapatos bajnokságban is legfeljebb ötödikek lehetnek a végelszámolásnál, igaz, számukra egy jó kupaszereplés valamelyest megmentheti az idényt.
Az udvarhelyi női kézilabdacsapat szép tervekkel kezdte az idényt: a felsőház volt a kitűzött cél. Végül az alsóház maradt, amelyet nem is vállaltak, így összességében a másodosztály 21. helyén zárták a pontvadászatot.
Az asztaliteniszezőknek is volt már jobb idényük. Kevésen múlott, de végül lemaradtak az elődöntőről, és az ötödik helyen végeztek.
A korábban bajnoki ezüstérmes és Román Kupa-győztes női labdarúgók jelenleg az élvonal alsóházának utolsó helyén állnak, és fennállásuk óta először fordulhat elő, hogy kiesnek az első osztályból. Igaz, korábban már szerepeltek a másodosztályban, de az önként vállalt visszalépés volt.
A Székelyudvarhelyi FC érdeme, hogy stabil harmadosztályos futballcsapata lett a városnak. Az utóbbi években rendre ott voltak a legjobb négy között, sőt kétszer a másodosztályért vívott osztályozót is elérték. Most viszont csak a kilencedik helyen állnak, és kevés esélyük maradt arra, hogy a felsőházban folytassák a bajnokságot.
Egy dolog biztos: az udvarhelyi felnőtt csapatsport számára a 2025–2026-os idény nem kerül a kirakatba. Az okok összetettek. A városvezetés ma már alaposan megnézi, mire és mennyit ad, a nehéz gazdasági helyzet miatt a támogatók sem tolonganak. A sporttámogatások körüli bonyodalmak szintén rányomták bélyegüket a teljesítményekre, és egyre gyakrabban merül fel a kérdés: egy harmincezres város hány sportágat képes ilyen szinten működtetni?
Tehetségből ugyanakkor nincs hiány. A jóval kisebb költségvetéssel működő korosztályos udvarhelyi csapatokra aligha lehet panasz: az ifiknél rendre szép eredmények születnek. Az már más kérdés, hogy ezekre az ifjú tehetségekre milyen jövő vár felnőttként. Jelen állás szerint könnyen benne van a pakliban, hogy a legjobbak gyorsan a tehetősebb kluboknál kötnek ki, mert a város egyszerűen nem tudja őket megtartani. Udvarhely bizonyára továbbra is futószalagon neveli majd a fiatal tehetségeket, csak éppen más városok, más régiók aratják le velük a babérokat. Büszkék leszünk rájuk akkor is, csak a mez, amelyet viselnek, már idegen lesz számunkra.
Az idei sportgálán hangzott el: Székelyudvarhely a sport városa, ahol a sport több mint verseny – tartás, identitás és közösségi élmény. Ha visszatekintünk a múltba, könnyű egyetérteni ezzel. Volt idő, amikor ez valóban így volt, de a sport városának megmaradni nem cím, hanem folyamatosan elvégzendő kőkemény munka. Amire viszont nem kellene sajnálni a pénzt...