Érdekes közvélemény-kutatás eredményei láttak napvilágot az elmúlt napokban a központi román sajtóban. A lakosság közúti biztonságérzékelését is mérte az INSCOP Research közvélemény-kutató intézet, melynek eredményeit akár meglepőnek is nevezhetnénk, némi elmélkedés után azonban elismerhetjük, hogy mindenre van magyarázat.
Míg két évtizeddel ezelőtt a nem biztonságos közúti közlekedés elsődleges okaiként elsősorban a géppark és az utak rossz állapotát jelöltük meg, 2026-ban a válaszadók 46,6 százaléka szerint „egyes autóvezetők felelőtlen viselkedése”, 32,1 százalékuk szerint a „gyenge és rossz minőségű közúti infrastruktúra”, 11,3 százalék szerint „az elégtelen közúti nevelés”, míg 7,5 százalék szerint a „törvény alkalmazásának hiánya” az ok. Ezt akár biztató adatként is kezelhetjük: annak ellenére, hogy a közúti infrastruktúra olyan, amilyen, a román társadalomban megérett az a felismerés, hogy a közúti forgalom nem biztonságos voltának elsősorban humán okai vannak, magyarán mi, emberek. (Az első adat kifejezetten beszédes, mintha a válaszadók egyik fele azt állítaná a másik feléről, hogy az bűparaszt, míg a másik fele találna valami más kifogást.)

Csupán ebből a pár adatból is sokféle tanulságot lehet levonni. Emlékezzünk vissza, pár éve a közúti törvénykönyv kriminalizálta a forgalomban tanúsított agresszív manővereket és viselkedést, legyen az tevőleges vagy szóbeli. A most kapott kutatási eredmények nem azt bizonyítják, hogy a szabályozás ellenére megnőtt ezek száma, hanem azt, hogy most már ezt érezzük a legfontosabb biztonsági problémának. Ez az eredmény elsősorban a törvényhozás, az államigazgatás, a rendőrség, de még az igazságszolgáltatás számára is üzenetértékű lehet a jövőben kidolgozott közpolitikákra vonatkozóan. 
Úgy testületileg pedig a teljes romániai elit számára üzenetértékű, hiszen nem múlik el úgy év, hogy valamely befolyásos vagy közhatalommal felruházott személyiség maga, rokona vagy éppen aranyszaró gyermeke ne okozna jó esetben csak kisebb sérülésekkel járó balesetet – amit messze áron alul meg lehet úszni. Tetszik vagy sem, a lakosság közúti biztonságérzékelési indexét alaposan képesek kibillenteni az erről szóló híradások.
A felmérés egy másik igencsak sokatmondó eredménye, amit a válaszadók több mint fele, 55 százaléka gondol azokról a szabálysértőkről, akik nem fizetik be a közúti büntetéseket. Szerintük igenis, be kell vonni a szabálysértők vezetői engedélyét. A kutatásnak erre a problémára vonatkozó kérdése feltehetően nem független attól a kormányzati törekvéstől, mellyel az elhúzódó vagy éppen megúszott bírságok összegét szerették volna megnyerni az államháztartásnak. Bízzunk benne, hogy nem csupán makrogazdasági, hanem közúti biztonsági megfontolás is áll az intézkedés hátterében. Ezzel ellentétben, a válaszadók mintegy 42 százaléka ezt a gyakorlatot teljes mértékben elutasítja. A kutatás nem részletezi e válaszadói kategória túl sok jellemzőjét, csupán azt, hogy többségében AUR-szimpatizáns, 45–59 év közötti, fővárosi férfiak alkotják. 
Ha bármely fővárosi autózásomra visszagondolok, állítom, hogy én minden alkalommal találkoztam ezzel a pacákkal. Másrészt viszont soha nem gondoltam – pedig gondolhattam volna –, hogy ez a fajta normakövetési, pontosabban nem követési magatartás magyarázható politikai törésvonalak szerint.