Kápolnásfalu labdarúgócsapata Románia bajnoka lett: három fordulóval a bajnokság vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert legfőbb üldözőivel, a Bukaresti Dinamóval és a Kolozsvári CFR-rel szemben. A klub történetének első országos bajnoki címét szerezte, miután hétvégén kettő-nullára nyert a Bukaresti Rapid otthonában. A lefújás pillanatában sírva ölelgették egymást a játékosok és a csapatot a román fővárosba elkísérő kápolnásfalusi szurkolók, a központi Hargita-hegység délnyugati előterében, a két Homoród vízválasztóján, tengerszint feletti 875 méteren pedig soha nem látott örömünnep vette kezdetét.

Ugye, milyen szép is lenne, ha igaz lenne, ugye, milyen hihetetlenül hangzik? Ugyanilyen megmosolyogtatóan hangzott volna a svédországi Hällevikben, sőt egész Skandinávia-szerte, ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, az alig ezer lelket számláló halászfalu csapata nyeri meg az Allsvenskant, vagyis a svéd labdarúgó első osztályt. Pedig ez történt. A Hällevikben székelő kis falusi focicsapat, a Mjällby AIF – teljes nevén Mjällby Allmänna Idrottsförening – a svéd, egykor az európai labdarúgás meghatározó együttesének, az IFK Göteborgnak az otthonában nyert kettő-nullára, így három fordulóval a bajnokság vége előtt behozhatatlan előnyre tett szert, megnyerve a svéd bajnokságot.
A Mjällby kilenc éve még azért küzdött, hogy ne zuhanjon a negyedosztályba, és ne menjen csődbe, mára viszont már meggyőző fölénnyel utasította maga mögé a komplett élvonalt: 27 mérkőzéséből 20-at megnyert, hatszor döntetlent játszott, és csupán egyetlenegyszer hagyta el vesztesen a pályát. Tegnap délután játszotta huszonnyolcadik mérkőzését, amikor már bajnokként fogadta a falu apraja-nagyja előtt a Norrköpinget. A Hällevikbe érkező vendégszurkolók arról számolnak be, hogy a faluban rendszerint alig látni embert, a férfiak a tengeren halásznak, a központi vegyesboltnál jobbra fordulva pedig az utca és a világ végén, ahol a tenger kezdődik, ott áll az ódon hangulatú, 1953-ban épített Strandvallen stadion, ahol tegnap a falu játékosai átvették az aranyérmeket és a bajnoki serleget.
A svéd közvélemény és a világ futballrajongó fele értetlenül áll a történtek előtt. A klub vezérigazgatója évekkel ezelőtt nekifogott optimalizálni a költségeket, s miután sikerült gatyába rázni a pénzügyeket, a csapat – főként helyi és környékbeli nevelésű játékosokkal – elkezdett kapaszkodni, évről évre jobb formát mutatott, mára pedig neves klubok menedzserei kopogtatnak az évekkel ezelőtt még nevenincs játékosok ajtóin. A stabil anyagi helyzet persze mit sem ért volna a helyi labdarúgók alázata, szenvedélye és a játék szeretete nélkül, de Hällevikben alaposan rácáfoltak Puskás Ferenc legendás kijelentésére („Kis pénz, kis foci”), bebizonyítva, hogy kis pénzből is lehet nagy focit csinálni.
A csapat ebben az idényben 47 gólt rúgott és csupán 17-et kapott, a pazar teljesítmény mögött pedig egy pofonegyszerű edzői taktika, a legyen mindig nálunk a labda elve áll. A helyiek által nemes egyszerűséggel csak Futballdoktornak becézett tréner nem mellékesen a fent említett elvből kiindulva írta doktori disszertációját, amit aztán úgy alkalmazott a pályán, hogy korábban sosem dirigált felnőttcsapatot.
A Mjällby tehát mindenkit megtréfált Svédországban, s minden bizonnyal a Bajnokok Ligájában is vitézkedni fog jövőre. A kis halászfalu csodálatos története igazi romantikus focimese, és hitet ad azoknak, akik rég lemondtak arról, hogy a nemzetközi fociban léteznek még mesék, és világszerte rengeteg drukkernek visszaadta a reményt, hogy semmi sem lehetetlen ebben a végtelenül elüzletiesedett, a pénz által elkorcsosított nemzetközi futballvilágban.
És ha Hällevikben nem volt lehetetlen, miért lenne az Kápolnásfaluban?