„Idén is lesz, csak csitt!” – visszaemlékezések szerint így adták hírül egymásnak, titokban a 80-as években a fiatalok, hogy Csíksomlyón találkoznak még a tanév kezdése előtt egy kis kikapcsolódásra, töltekezésre. Talán innen is a CSIT elnevezés. A rendszerváltás után a csíksomlyói plébánia és a helyi fiatalok már szabadon szervezhették meg a Csíksomlyói Ifjúsági Találkozót. 2012 óta a Gyulafehérvári Főegyházmegye Ifjúsági Főlelkészsége a házigazdája a rendezvénynek, amely a múlt héten ünnepelte az 50. kiadását. Vagy nem! A találkozó egyik programpontja a kiCSIT 50 című panelbeszélgetés volt, amelyen egykori CSIT-eseket kérdeztek. Hamar egyértelművé vált, nem biztos, hogy az idei találkozó volt az ötvenedik, hiszen az első alkalmak mindegyikét nem is Csíksomlyón szervezték: volt, hogy a csíkszeredai hittanosok Szécsenyben találkoztak, aztán Taplocán, meg nem is éppen ez volt a találkozó neve. Ezért kaotikus, hogy mikor volt az első. Az idei szervezők egy korabeli tudósításra alapozva hirdették meg az 50. kiadást. 

Különben az elmúlt évtizedekben többször is ezer vagy még annál is több erdélyi (és nem csak) fiatal gyűlt össze Csíksomlyón. A szervezők nem mindig tudtak jó körülményeket biztosítani. Például a közelebbi településekről érkező fiatalok egy részét Csobotfalván, Csíksomlyón csűrökben szállásolták el – emlékeztek vissza az egykori résztvevők. Mégis jöttek, imádkoztak, tanultak és szórakoztak. Volt idő, amikor a találkozó kifulladni látszott, és más hasonló rendezvénnyel kellett versenyeznie. A szervezők felismerték, nincs értelme a versengésnek, fontosabb megőrizni a csíksomlyói találkozót, és ötnaposra bővíteni. 

A CSIT programját délelőttönként tanítások és kiscsoportos beszélgetések, délután többek között szabadidős és sporttevékenységek, műhelymunkák, esténként pedig táncház, filmvetítés és társasjátékozás színesítik. 

A találkozó történelme jelentős, hiszen sokan ott találtak igaz barátokra vagy éppen kedvesre, így házasságok köttettek, és immár a CSIT-nek nemcsak gyermekei, hanem unokái is vannak. Részben a találkozó járult hozzá ahhoz is, hogy Erdély különböző városaiban, falvaiban legyen katolikus értelmiség, és ma is legyenek olyan személyek, akik következetesek hitük megélésében, továbbadásában, közösségük szervezésében.

A panelbeszélgetés egyik résztvevője, fiatalokat is oktató egyetemi tanár, Márton Áron püspököt idézte: „Nagy időkhöz nagy nemzedék kell.” Mint mondta, napjainkban is nagy időket élünk, ezért most is szükség van a nagy nemzedékre, a magabiztos, következetes, tudatos fiatalokra. Hogyne lenne szükség a nagy nemzedékre, bölcs fiatalokra, amikor a világ különböző tájain háborúk dúlnak, amikor a normalitás elindul a lejtőn, egyes nézetek azt sulykolják, nem szent a család, a gyermek, és nincs jövő. Amikor energiaválság idején országgyűlési képviselők a közösségi médiában úgy ösztönöznek másokat is takarékosságra, hogy arról beszélnek: nem mostak autót az elmúlt egy hétben, a légkondit 26 fokra állították és délután 5-kor kikapcsolják, ezenkívül a sötétítőket is behúzták; vagy éppen amikor elhagynak egy szobát, lekapcsolják a lámpákat, illetve kihúzzák a használaton kívüli elektromos kütyüket a konnektorból és mosás után a szabadban teregetnek, akkor talán nem az energiával, hanem a normalitás fogalmával van baj. A panelen az is elhangzott, a 80-as években nem gondolták volna, hogy 30-40 év után megvilágított színpadon, szabadon beszélhetnek hitükről. Ezért a beszélgetés egyik résztvevője így bátorította a fiatalokat: „Merjétek kimondani és Isten elé vinni legszebb álmaitokat. Hiszem, hogy meghallgatásra találnak.” 

Holnap az államalapító Szent István királyt ünnepeljük. Intelmei talán soha nem voltak annyira időszerűek, mint napjainkban. Amit ezer évvel ezelőtt Imre hercegnek mondott, az ma is megszívlelendő: a hit, a bölcsesség, a türelem, a mások iránti tisztelet, a közösség és a hagyományok megbecsülése olyan értékek, amelyekre nemzedékeket lehet építeni. Talán éppen ezért fontos a CSIT is. Nem csupán egy rendezvény, hanem olyan közösség, ahol fiatalok hitet és értékeket kapnak, barátságokat kötnek, és egy életre szóló útravalót vihetnek magukkal. A CSIT története azt mutatja, hogy amit egy nemzedék fontosnak tart, azt tovább lehet adni a következőnek. Szent István Intelmei pedig arra emlékeztetnek, nem mindegy, mit adunk tovább.