Huszonnégy napja immár Romániában is lehet alkoholos italt fogyasztani a stadionok, sportcsarnokok lelátóin, egyelőre viszont csak sört szolgálnak fel a drukkereknek – fontos tudni, hogy legfeljebb 5,5%-os alkoholtartalmú lehet az ital. De a lényeg, hogy Románia is felzárkózott több európai államhoz e tekintetben. Ám annak ellenére, hogy italozhatunk a lelátókon, továbbra is érvényben van az a jogszabály, miszerint az ittas állapotban érkező nézőtől a biztonságiak megtagadhatják a belépést.

A régi, az alkoholtilalomra vonatkozó törvény szerint nemcsak a sportrendezvényeken volt tilos alkoholt felszolgálni, hanem a sportesemények alatt a környező üzletek, vendéglők, kocsmák sem árusíthattak szeszes italt. Az elmúlt fociidényben a csíkszeredai stadion melletti diszkontáruház italrészlegét például a mérkőzés kezdete előtt egy órával elszalagozták, és még azt sem szolgálták ki alkoholos itallal, aki hazavitte volna. Szigorú és sokak által támogatott, mások által pedig ellenzett volt a régi jogszabály – annyi biztos, hogy azt is ki lehetett játszani.

Nem egy esetben tapasztaltam, hogy ittas állapot és alkoholmámor között lévő szurkoló igyekszik meccsre. A Vákár Lajos Műjégpályától öt percre levő kisbolt vagy éppen a közeli éttermek terasza szabadtéri kocsmává változott egy órával a meccs kezdete előtt, a szünetekben pedig rekordkísérletet meghazudtoló mozdulatokkal szaladtak a drukkerek, hogy még a korongbedobás előtt úgy érjenek vissza a lelátóra, hogy közben legurították a torkukon a félliternyi sört. Így nem csoda, hogy az utolsó játékrészre az alkoholtól felbátorodva könnyen szórták a szitokszavakat a bírókra, játékosokra egyaránt.

A habot a tortán (vagy inkább a sörön) az jelentette, amikor ugyanazon estén rendezett hokimeccset focimeccs követette. A jégkorongban két szünet van, előtte viszont legurult már egy sör, a pihenők alatt még egy-egy, a jégpályától a stadionig legalább egy, aztán jöhetett a focimeccs, amelyen egyesek józanodtak, mások meg magukból kikelve, ordenáré módon kiabáltak. Tavaly tragédia is történt, amikor egy túl sok alkoholt fogyasztó szurkoló leesett a focipálya lelátójáról.

A csend őrei meg néha kiosztottak egy-egy büntetést, s olykor az intézkedés nem volt arányos a történésekkel. Emlékezetes eset a tavalyi, amikor a csíkszeredai stadion VIP-páholyába berontott a csendőrség rohamosztaga, mert a magyarországi vendégek éppen söröztek. A mellettük dülöngélő, lábán alig álló drukkert csak megmosolyogták. 

Egyik barátom egyik hokimeccs szünetében kapott egy üveg sört, a jégcsarnok előtti bejáratnál éppen beszélgettünk, a sör a földön, meg sem kóstolta, amikor két csendőr gyors léptekkel feléje sietett. Hogy büntetés lett-e belőle, nem tudom, mert bár sokat beszélünk, nem nagyon firtattam a bírság összegét. Az érdekesség, hogy miközben telefonjába pötyögte a barátom adatait a csend őre, a kollégája előtt legalább tízen siettek el illuminált állapotban, sörrel a kezükben, kedvenc csapatuk mezét viselve, akiket kérdőre sem vontak az egyenruhások.

Szombaton a csíkszeredai stadionban a székely derbi alatt is lehetett sörözni: volt, aki kihasználta az alkalmat, és bekortyolt egy pohárral, és volt, aki tízpercenként járt a büfébe, és mindig sörrel a kezében tért vissza a helyére. A meleg és az alkohol pedig nem a legjobb kombináció. Hogy az FK – Sepsi OSK mérkőzésen eszméletét vesztő drukker egyáltalán ivott-e alkoholt, nem tudom, egyrészt azért, mert a velem szemközti oldalon történt az eset, másrészt hivatalosan senki egy szót sem szólt állapotáról, csak annyit közöltek, rendben van.

A sportrendezvényen nem a sör a legfontosabb, az csak kiegészítő, s állítom, anélkül is lehet drukkolni, énekelni, bulizni. De ha mégis úgy döntünk, szurkolóként sörözünk, tegyük azt mértékkel.