A címben foglalt felvetés szenzációhajhász kérdés – tudtommal egyetlen ország sem gondolkodik azon, hogy 14 évre vigye le a választási korhatárt. Az ugyanakkor, hogy a 16 évesek szavazhassanak, sokfelé szerepel a politikai ágendákban, illetve több országban már jelenleg is tényállás. A kérdést legutóbb Magyarország miniszterelnöke tematizálta azzal, hogy Facebook-bejegyzésében azt írta: meggyőződése, hogy ma már a 18 év alattiak túlnyomó része is eléggé felkészült és tájékozott ahhoz, hogy beleszólhasson a közös döntésekbe. „A magam részéről az alkotmányozás folyamatában támogatnám a választási korhatár 16 évre történő csökkentését” – fogalmazott Magyar Péter, és kijelentéséhez utóbb Lannert Judit oktatási miniszter is támogatóan állt hozzá. Persze, egy dolog állást foglalni a kérdésben, és más dolog gyakorlatba ültetni azt, mindazonáltal – bár tét nélküli politikai tenyérjóslásba bocsátkozni nem akarok – úgy látom, jelenleg Magyarországon megvannak a feltételek (a közhangulat, a politikai cselekvés habitusa, a döntési pozícióban lévők érdeke stb.), hogy a kormány lépjen ebbe az irányba. Nóvum lenne, de nem premier: Ausztriában szavazhatnak a 16 éven felüliek (már húsz éve!), több német tartományban szintén, Izlandon, Skóciában, Belgiumban, Görögországban is. (Ez a felsorolás még Európa tekintetében sem ad teljes képet, és a gyakorlatok is eltérnek: van, ahol csak helyhatósági vagy tartományi vagy európai parlamenti választásokon vehetnek részt a 18 éven aluliak, máshol parlamentieken is, illetve specifikus feltételek is lehetnek).

Az, hogy kell-e úgy módosítani a választójogi törvényt, hogy lehetővé tegye a 16–17 éveseknek is, hogy helyi és/vagy országos választásokon szavazhassanak, elsőre meredek kérdés. Másodjára is, ha azt az oldalát is vizsgáljuk, hogy akkor megválaszthatók (jelöltek) is legyenek-e a serdülőkor végén állók? Ez sem példa nélküli: miután Máltán 2018-tól alkotmánymódosítással 16 évre csökkentették a választási korhatárt, 2022–23-tól teljes jogkörű helyi önkormányzati képviselői, sőt polgármesteri tisztségért is indulhatnak a választásokon (de a parlamentieken csak 18 éves kortól). Kiskorú polgármestert eddig nem választottak meg, de 16 éves önkormányzati képviselőt többet is – van olyan város, amelyben édesanya és kiskorú fia egyszerre szerzett tanácsosi mandátumot.

Sok érv szól amellett, hogy nagyon fiatalok ne kapjanak aktív és/vagy passzív választójogot, azaz idejekorán ne avatkozhassanak bele a közügyek vitelébe és a hatalom gyakorlásába. Mert nem elég érettek, nem mérlegelik megfelelően a szavazat súlyát, nem elég fejlett a felelősségtudatuk, nem látják át döntésük hosszú távú következményeit (nem véletlenül vonatkoznak a kiskorúakra eltérő polgári és büntetőjogi, munkaügyi, gazdasági stb. jogszabályok). Vagy (neuro)biológiai sajátosságok miatt: agyuk homloklebenyének elülső része még fejlődésben van, másként mérlegelnek dilemmákat, kevésbé észszerű döntésekre hajlamosak, nem keresnek kompromisszumot, könnyen vállalnak nagy kockázatot. Vagy mert könnyen befolyásolhatók: személyiségük még alakulóban van, túlságosan tartanak az elutasítástól és erősen keresik a validációt, hajlamosak a nyájszellemre, megkérdőjelezhetetlen példaképnek tekintenek olyanokat, akivel sosem volt személyes kapcsolatuk (l. az influenszer-politikus jelenséget).

Bár van bennük igazság, én úgy látom, a fenti érvek egyike sem elég erős. Nem feltétlenül tájékozatlanabb egy világhálón csüngő gimnazista, mint a két évtizede egyetlen tévécsatornát néző nyugdíjas, és lehet, hogy a fiatalok könnyen befolyásolhatók, de a közép- vagy időskorúak sem kevésbé – l. a romániai helyzetet. 

Az egyetlen komolyan vehető argumentum szerintem, hogy nem rendelkeznek élettapasztalattal: többségük otthon él, szüleik gondoskodnak róluk: nem vállalnak munkát, nem házasodnak, nem vezetnek autót, nem adóznak, nem járnak orvoshoz, nincsenek valós pénzügyeik stb., tehát rálátásuk is csak közvetett ezekre. De ezen is túl tudok lépni (tényszerűen meg, ha holnaptól a 16 és 17 évesek is szavazhatnának, az Magyarországon kb. 200 000, Romániában kb. 400 000 „új szavazót” jelentene, és nyilván nem mind gyakorolnák ezt a jogot). 

Az ügy nagy buktatója, hogy az urnákhoz várt (engedett, csábított stb.) 16–17 éves állampolgárok többsége – nincs. Nem született meg, illetve nem is fog. Európa a már visszafordíthatatlan demográfiai válság és a társadalmak elöregedésének állapotában van. A termékenységi ráta 1,3 – csak a népesség fenntartásához („hogy legyen, aki fizesse a nyugdíjunkat”) 2,1 kellene legyen. Szóval a legnagyobb kérdésben már döntöttünk a fiatalokról. A többibe most már akár beleszólást is kaphatnak.