Anya, vettél füzetet? Mert ha nem, nem tudom leírni a román házit, mert betelt az előző! – hívott fel másodikos minden komolyságával lapzártakor a fiam, s mivel nem hagyhattam, hogy miattam maradjon megoldatlan a feladat, ezáltal örökre megnehezítve az állam nyelvének elsajátítását, vettem is a sátorfámat, indultam a bevásárlóközpontba, ahol reméltem, hogy későn zár a papír-írószer bolt, és hogy pont akad még egy TIP 2-es füzet, amelynek szorult helyzetemből adódóan még azt is megbocsátottam, ha rózsaszín Barbie-s a borítója. Az esetet nyilván csak a családi szájhagyomány őrizte volna, ha épp könnyed és pozitív téma után kutatva, a közösségi oldalakat görgetve nem tűnik fel, hogy bizony a szülőknek vannak a legnagyobb gondjai – bár e kijelentés helytállóságát nagyban meghatározza, hogy most épp ezen élethelyzetben vagyok. 

És most nem az olyan megszokott problémákra gondolok, mint a lakhatáshoz, a szolgáltatások díjának kifizetéséhez és a napi betevő megvásárlásához szükséges összegek előteremtése, a napi logisztika, hogy mindenki mindig mindenhol időben, és legyen felügyelet is (ezekről csak végső esetben születnek segítségkérő bejegyzések), hanem az olyan húsba vágó kérdésekre, amelyeken sokszor hetekig gondolkodunk, és a megfelelő döntés meghozatalához segítséget is kérünk – az interneten. Például, hogy hol kapható a homokozó feltöltéséhez megfelelő minőségű homok, egyáltalán melyik a jobb, az agyagosabb sárgásabb, vagy a hófehér zúzalék. És ha már játszótér: a hinta kötele is megérett a cserére, de hol kapható olyan, amely még néhány szezonban biztonságosan bírja a strapát. Mielőtt kimennének, jó lenne elővenni a félcipőt, igen, azt, amelyiket a tél elején kimosva befogtunk edzőcipőnek. Akkor vegyünk újat, természetesen nőtt a lába, de akkor egyúttal próbálja fel az edzőcipőt és az iskolai benti cipőjét is. Ha már útra kész, ideje elővenni a biciklit, meg kell mosni, a leereszkedett kereket felfújni, a láncnál megolajozni – ezzel is eltelik egy délután, de a nyerget nem lehet már feljebb emelni, és újabb tépelődés, hogy 24-es vagy 26-os legyen a következő járgány? A sort tetszés szerint folytathatjuk életkornak és életformának megfelelően a triciklitől az elektromos rollerig, és akkor még nem beszéltünk az étkezés misztikumáról. Hiszen jóformán naponta változik, hogy az almát szeletelve vagy egészben szeretnék, a mindig utált puliszkát hirtelen megkívánják, de az sem ritka, hogy annak ellenére, hogy külön-külön szeretik a főtt tojást, a főtt krumplit, a kolbászt, a sajtot és tejfölt is, a rakott krumpli mégis „fúj”.
A szülőség ezekből az apró, sokszor bosszantó, néha nevetséges feladatokból áll össze, amit utólag egyszerűen csak úgy nevezünk: hétköznapok. Valahogy mégis működik a rendszer, és hálásak lehetünk, hogy ezek a legnagyobb gondjaink. A füzet időben hazaér, az új cipőt két nap múlva hozza a futár, és a rakott krumpli is elfogy – ha nem ma, majd holnap, ha éhesebbek. Másnap reggel pedig a füzet ott lapul az iskolatáskában, a házi feladat leírva, a világ rendje helyreáll – egészen addig, amíg valakinek eszébe nem jut, hogy kosarazáshoz térdvédő is kellene…