Olvastam egy statisztikát, miszerint a sajtóban nagy teret kap az infrastruktúra-fejlesztés, mint az utak korszerűsítése – értsd: járhatóvá tétele –, víz- és szennyvízhálózat telepítése, esővízcsatorna építése, gázvezeték lefektetése, bölcsőde építése, iskola és óvoda tatarozása, bútorzatuk cseréje, taneszközökkel való ellátása, rendelők rendbetétele és a kor igényeinek megfelelő eszközökkel való felszerelése, uszodaépítés, sportpálya- és teremépítés, de ugyanilyen nagy szó a járdaépítés, a bicikliutak létesítése, az elkerülő utak építése, és még hosszan sorolhatnám, hogy mi minden készül, épül, szépül – vagy politikusi/közigazgatásvezetői tolvajnyelven szólva: mi mindent fejlesztenek. Bizonyára vannak, akiket nem érdekelnek az ilyen témájú sajtóanyagok, (talán?) jobban érdekli őket az, hogy ki halt meg, mi égett le, ki karambolozott, kit tartóztattak le stb. S vannak, akiknek akkor is érdektelenek az ilyen tartalmú anyagok, ha azok mindig a más településén történtekről szólnak, és saját települése haladásáról nem sokat olvas.

Vagy mert nem történik ott semmi, vagy az arra hivatottak nem tesznek azért, hogy legalább az érdekeltek tudomást szerezzenek az elért eredményekről.

Bizony, sok a fejlesztéses anyag, mert… sok helyen dolgoznak, ugyanis sok a behoznivaló, mert Székelyföld nagyon lemaradt az ország többi részétől, hosszú évtizedekig peremvidékre kényszerítették, elkerülték a nagy infrastrukturális beruházások, no meg a kisebbek is. Így aztán az élelmesebb településvezetők igyekeznek megragadni minden lehetőséget ahhoz, hogy 21. századi körülményeket teremtsenek: ha arra van elérhető forrás, akkor utakat aszfaltoznak – ha éppen a mezei utakra lehet pénzt kérni, akkor arra kérnek –, ha csatornaépítésre lehet pályázni, akkor azzal próbálkoznak, ha meg bölcsődeépítésre van lehetőség, akkor azt szándékoznak elérni, megvalósítani. Még akkor is, ha nem az éppen elérhető dolgokra van a legégetőbb szükség, volna más, sokkal fontosabb megvalósítanivaló. De ezért minden kis, uniós vagy országos forrásból finanszírozott beruházás jól jön, mert befold egy lyukat, pótol egy hiányt, kielégít egy igényt.

Nem vagyunk szokva a gyors változásokhoz, s ezért gyakran fanyalgunk azon, hogy túl széles vagy túl keskeny az új út, hogy van vagy nincs kerékpársáv, hogy túl sok vagy túl kevés a parkolóhely, hogy miért piskótakővel s miért aszfalttal vagy macskakővel burkolták a járdát, s miért festették színesre az óvoda termeinek falait.

Ha körülnézünk környezetünkben, láthatjuk, hogy egyik-másik település messze megelőzte fejlődésben a szomszédos vagy távolabbi régiókban lévő településeket, olyakor az az érzése az embernek, hogy más országban jár. Másutt pedig megállt az idő, az önkormányzat tessék-lássék dolgokkal van elfoglalva, s a falu, a község küllemén nem látszik a fejlődés, a korral való haladás. Talán e települések vezetőit is megoldások keresésére ösztönzik a mások megvalósításairól szóló cikkek, tudósítások, s a község lakossága is látja, hogy mit lehet, kell számonkérni majd a választott tisztségviselőkön: lám, másutt lehet, nálunk miért nem?! Meg hogy a statisztika, miszerint a sajtóban nagy teret kap az infrastruktúra-fejlesztés, róluk is szóljon.