A gyergyótölgyesi iskolában négy kisdiák kezdi el ősztől magyar nyelvű előkészítő osztályban a tanulmányait. Az alig több mint hétszáz főt számláló magyar lakosság a település 25 százalékát teszi ki: az éves születésszám egy, jó esetben két gyermeket jelent. A 2021-es népszámlálási adatok szerint több Hargita megyei településen – Maroshévízen, Galócáson és Salamáson – húsz százalék alá esett a magyarság számaránya. 

A népességfogyás nemcsak a magyar közösségeket érinti, és nemcsak Romániát: általános kelet-közép-európai jelenség. Ez azonban se nem vigasz, se nem bátorítás, hiszen közösségeink fogyása az általános európai helyzetképtől függetlenül is elgondolkodtató és sokatmondó egyszerre. Az okokat szociológusok keresik, és a legtöbb esetben az elvándorlást és az alacsony születésszámot jelölik meg elsőkként a sorban, de szorosan ezek után következik az időben kitolódott gyermekvállalás, a gazdasági bizonytalanság, és még sorolhatnánk. 
A hétköznapokat nem a számadatok, a statisztikák és a rémületet keltő előrejelzések kell(ene) uralják, de mégis nehéz ezektől eltekinteni. Amikor egy gyermek elkezdi az iskolai éveit, szülőként anyanyelvi oktatást, jó infrastruktúrát, megfelelő közlekedési lehetőségeket, megértő és kedves pedagógust várunk el a rendszertől – az inspiráló gyermekközösség meglétét magától értetődőnek tartjuk. A szórványban ez nem így van: ahol összevont osztályban is csak négy-öt gyermek tanul, nincs összehasonlítási lehetőség, egészséges versengés, nincs akitől leckét kérdezni… Az összevont osztályoknak természetesen gyakorlati előnyei is vannak, de az egyre kisebb létszámú osztályok a fent említett dolgoktól egyértelműen megfosztják a gyermeket. Ezeket átgondolva viszik más városba, nagyobb településre tanulni a gyermeket azok a szülők, akiknek anyagi lehetőségei ezt lehetővé teszik, s így néptelenednek el, maradnak előbb-utóbb oktatási intézmény, munkalehetőség, kulturális élet nélkül települések, falvak. 

Az iskolai beiratkozások időszaka, majd később a tanévkezdés minden évben felkiáltójel, figyelmeztetés – nemcsak az ott élőknek, hanem a politikusoknak, az oktatási rendszernek is. A megszűnés veszélyének kitett szórványiskolák már a beiratkozások időszakát megelőzően felveszik a kapcsolatot a szülőkkel, többek között azokkal a családokkal, ahol vegyes házasságból született gyermekek készülnek óvodába, iskolába menni. Sok esetben – a könnyebb boldogulás reményében – a szülők a román tannyelvű osztály mellett döntenek, nem is sejtve, milyen visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el így. Példa erre a galócási általános iskola, ahol „érdeklődés hiányában” ősztől megszűnhet a magyar nyelvű oktatás az elemi osztályokban is. 

Valamit jobban, okosabban, következetesebben, átgondoltabban kellene tenni, addig, amíg nem túl késő. Addig maradnak azok, akik többszörös közösségi feladatokat vállalnak: eseményeket szerveznek, egyesületeket működtetnek, múltat és jelent kapcsolnak össze, hagyományokat, szokásokat, s ezáltal gyökereket adnak azért, hogy akik (még) maradnak, meggyőződéssel tegyék azt.