Őrizzük meg terményeink értékét!
A betakarítás csak a munka fele – a másik felét a tárolás jelenti. Hiába termett szépen a krumpli, az alma vagy a káposzta, ha nem tudjuk megfelelően elraktározni, könnyen kárba veszhet az egész évi fáradozás. Tekintsük át a kertészeti termékek, illetve a takarmányok tárolásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat!
A tárolás fő alappillérei a hőmérséklet, a páratartalom, a higiénia és a fajtahasználat. A tárolásra szánt fajtákban (például alma) nagyobb a keményítőtartalom, ami a tárolás során alakul át egyszerű cukrokká. A friss fogyasztásra szánt fajtákban kevesebb a keményítő és több a cukor. Ezért lesz finomabb a téli alma tárolás után, és a keményítő hiánya miatt ajánlott a nyári almát frissen elfogyasztani.
Utóérő zöldségek és gyümölcsök (van bennük keményítő) a paradicsom, téli tökfélék, alma, körte, birs, őszibarack, nektarin stb.
Nem utóérők: uborka, paprika, cukkini, borsó, saláta, cseresznye, meggy, szőlő, eper, málna, szeder stb.
A hőmérséklet nagyban befolyásolja a termésekben lezajló kémiai folyamatokat, és ha hosszan akarjuk tárolni, akkor az az előnyös számunkra, hogy ezek a folyamatok minél lassabban menjenek végbe. Ennek érdekében az alacsony hőmérséklet elengedhetetlen, vigyáznunk kell azonban a faggyal, mert tudjuk, minden szervezetben van valamennyi víz, ami ha megfagy, roncsolja a sejteket. Éppen ezért az ideálisnak mondható hőmérséklet 2-6 0C között mozog tárolási szempontból.
Jó praktikának számít almánál például, hogy szedés után nem tároljuk el az almát 30-40+ 0C hőmérsékleten, hanem kint hagyjuk éjszakára egy lefödés alatt, és csak reggel, mikor lehűlt, visszük a tárolóba, hogy a behűtött tárolót ne melegítse fel a termény.
A frissen begyűjtött zöldségeknek, gyümölcsöknek általában magas a nedvességtartalmuk, száraz környezetben ezt elveszíthetik, nemcsak tömegcsökkenéshez, hanem ráncosodáshoz, a piaci érték csökkenéséhez is vezethet. A megfelelő tároláshoz 90-95%-os páratartalom szükséges. Mindenképp javasolt követni a páratartalmat a tárolóhelyiségünkben, és ha túl alacsony a páratartalom, a padló locsolásával vagy vizesvödrök kihelyezésével nedvesíthetjük a levegőt.
Összehasonlítás – jó vs. rossz tárolás
Tárolási mód Hőmérséklet Páratartalom Egyheti súlyveszteség
Hűtőtárolás (ideális) 2–4 °C 90–95% 0,1–0,3%
Pince (közepes) 8–12 °C 80–90% 1–2%
Meleg helyiség, száraz levegő 20–25 °C 50–60% 4–8% vagy több
Ezalól természetesen kivételek a takarmányok, a széna és a szalma, a siló vagy az abrak takarmánykeverékek, amelyek szellős, száraz helyen tárolandók, de a hőmérséklet itt is 10 0C körül ideális. Magas hőmérsékleten (30 0C fölött) ugyanis felgyorsul a vitaminok bomlása (A-, E-vitamin), a zsírok avasodni kezdenek, ami rossz ízt és alacsonyabb tápértéket okoz. Megindul a mikotoxinokat termelő penészgombák szaporodása, ami egészségügyi/állategészségügyi kockázatot hordoz magában.
A higiéniát sokszor hajlamosak vagyunk alábecsülni, de még fontosabb, mint a hőmérséklet vagy a páratartalom. A tárolót mindig gondosan elő kell készíteni, ki kell fertőtleníteni, ugyanis a korábban használt tárolók sarkaiban megbújó penészspórák vagy baktériumok gyorsan elszaporodnak, és átterjednek az újonnan betárolt terményekre.
A kártevők (rágcsálók, rovarok, legyek stb.) megelőzése is kiemelkedően fontos, ugyanis nemcsak rágásukkal okoznak károkat, hanem ürülékükkel is szennyezik a terményt. Alapszabálynak számít, hogy mindig csak ép és sérülésmentes termény kerülhet a tárolóba, ezért az előválogatást sosem szabad elhanyagolni. Egy sérült termés fertőzési gócként jelenik meg a tárolóban, és az egész évi betakarítást fenyegetheti. Lehetőség szerint ajánlott műanyag ládában tárolni a terményt, mert jobban mosható és fertőtleníthető, mint a fa. Kerüljük a direkt padlóra vagy földre pakolást, használjunk raklapot vagy polcokat.
A helyes tárolás nemcsak esztétikus és piaci vonatkozásban jelentős, hanem élelmiszer-biztonsági felelősségünk is. Nem ülhetünk nyugodtan akkor sem, ha már megfelelő a hőmérséklet, a páratartalom és a higiéniára is odafigyeltünk, ugyanis olykor szellőztetni is szükséges. Az érés során etiléngáz keletkezik, ami tovább gyorsítja az érést. Annyira hatékony, hogy a banánnál például rendszeresen használják, zölden szállítják Európába és a polcokra kerülés előtt etilénnel dúsított kamrában érlelik a gyümölcsöt. Ezt az etilént szellőztetéssel tudjuk eltávolítani a tárolóhelyiségünkből, hacsak nem zöld banánt raktároztunk, és szeretnénk minél hamarabb turmixot készíteni.
A tárolásban azért még mindig a legfontosabb, hogy legyen, mit tárolni, ezért kívánok mindenkinek bőséges termést, hogy lehessen gyakorolni a helyes raktározást is.

