Elrajtolt Budapesten a vizes világbajnokság, amelynek nyitóünnepsége igencsak monumentálisra és múltidézőre sikerült. Szombaton már a versenyek is elkezdődtek, amely napról napra egyre jobban bepörög. Aczél Péter László, Budapest Egy esetleg több hétig tartó világverseny első napjairól elég nehéz érdekfeszítően írni, főleg ha ezen az eseményen több sportágban is indulnak versenyzők, hiszen épp csak elkezdődnek a viadalok, a legtöbb helyszínen még selejtezőket tartanak, a sportolók kóstolgatják egymást, ismerkednek élesben a versenyhelyszínekkel. De nemcsak ők vannak ezzel így, a szervezők hatalmas gépezeteinek apró fogaskerekei is csiszolásokra szorulnak, néha csikorognak, hogy aztán jó esetben néhány nap múlva már olajozottan működjön a szerkezet. Körülbelül ez történik most Budapesten, hivatalos nevén a 17. Úszó-, Műúszó-, Műugró-, Óriástorony-ugró-, Nyílt Vízi Úszó- és Vízilabda Világbajnokságon. De olvasóink engedelmével ezentúl csak Vizes Világbajnokságnak vagy a nemzetközi szövetség nevéből adódóan FINA Világbajnokságnak fogjuk nevezni az eseményt, amelyről két héten át a helyszínről tudósítani fogunk. Mert a tévéközvetítéseken túl, ahol követni lehet az itt zajló versenyeket és az események egy részét, biztos lesz amiről beszámoljunk. Már csak azért is, mert a szakértők szerint a világ 3. legfontosabb sporteseményéről van szó. Mindenesetre Magyarország még nem volt a házigazdája ekkora világversenynek. Tudvalévő, hogy ezelőtt két évvel a kijelölt rendező ország, Mexikó elismerte, hogy nem képes megrendezni a viadalt, és az utolsó pillanatban Budapest elvállalta azt, egyből az úszósportok középpontjába kerülve ezzel. Rekordidő alatt készült el a Duna Aréna, a versenyek fő helyszíne, újították fel a Hajós Alfréd Uszodát és a gyönyörű városligetit, építették föl a Duna partján a toronyugrók számára az impozáns létesítményt. Általában elmondható, hogy a helyszínek nemcsak lélegzetelállítóak, de úgy vannak elhelyezve, hogy az idelátogatók mintegy körítésként Budapest látványosságát is megcsodálhatják. És látogatókból nincs hiány, hiszen mintegy 200 ország képviselteti versenyzővel magát, mellettük edzők, versenybírók, technikai szakemberek és szurkolók tömegei árasztják el a várost. És, persze, újságírók… A gyer­gyói származású Kolozsi Ildikó, aki médiaszakemberként, egyetemi tanárként már számos világversenyen működött közre Magyarországon és külföldön is csapatával, a sajtósok igényeinek kielégítésében elmondta, hogy most eddigi pályafutása legnagyobb kihívásával kell szembenéznie. A központi és a különböző helyszínek sajtóközpontjainak igazgatójaként jelentős számú csapatot kell koordinálnia, amelyet volt és jelenlegi diákjaiból és figyelmesen kiválasztott önkéntesekből állított össze, hogy a versenyekről tudósító több mint 1500 sajtómunkást mindenben segíthessék munkájuk elvégzésében. Az újságírók jó része már megérkezett, de az úszószámok versenyeinek megkezdésével még várható egy jókora roham. Persze, egy sportvilágbajnokság elsősorban a sportról és a sportolókról szól. És mivel ugyan még nem kezdődött meg az éremeső, már az első nap avattak bajnokot, mégpedig nyíltvízi-úszásban, amit kihelyezett versenyként Balatonfüreden rendeztek meg. A nyertesek közvetlenül a hajrá utáni, még melegében tett nyilatkozatai sokatmondóak. Mindhárman, az aranyérmes francia Marc-Antoine Olivier, az ezüstérmet szerző olasz Mario Sanzullo és a bronzérmes angol Timothy Shuttlerworth azt emelték ki, hogy bár először vannak Magyarországon, eddigi karrierjük leggyönyörűbb élményeit élték át. Sanzullo azt mondta, nemcsak azért, mert ez élete első nemzetközi érme, hanem mert Magyarország és Budapest gyönyörű, a rendezés pedig a legmagasabb igényeket is kielégíti. A vele együtt dobogóra álló két kollégája pedig sűrű bólogatással hagyta helybe a kijelentést.