– Mi inspirálta a csoport létrehozásában?

– Nekem a szakosodásom a csoportterápia, azon belül is a pszichodráma. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az otthonom, a szerelmem. Leg­először a képzőtanáromtól hal­lottam, hogy megfelelő ön­is­meret nélkül nem vál­hat senkiből sem igazán jó szakember. Ezt követően kezd­­­tem érdeklődni az önis­me­reti csoportok iránt, a ké­sőbbiekben pedig ebbe az irányba indultam el a tanul­mányaim során.

– Mikor indult el a csoport­terápia?

– Eredetileg ősszel szeret­tem volna elindítani, de attól tartottam, hogy túl hirtelen lenne ez a kezdés a diákok számára, főként azoknak, akik újonnan csöppentek bele az egyetemi légkörbe. Emiatt inkább kisebb workshopokkal indítottam, ilyen volt például a Rapid randi önmagam­mal, a Tükröm-tükröm, mondd meg nékem” vagy a Hogy a SAJÁT életünket éljük. Végül januárra esett a választásom a csoport elindítását illetően, hiszen akkorra a diákok is megismerkedtek már egy­mással, a tanárokkal, az egyetemi élettel. A találkozások időben összesen hatvan órát ölelnek fel. Havonta egyszer találkozunk, egy alkalom pedig négy-öt órát vesz igénybe.

– Mekkora volt az érdek­lődés?

– Nagyon nagy. A tervezett létszámnál jóval többen jelent­keztek, emiatt sajnos nem mindenkit tudtunk fogadni. A csoportterápia esetében in­kább az alacsonyabb létszám előnyösebb. Egyszerűbben és gyorsabban alakul ki a bizalom a résztvevők között, hiszen kilenc-tíz ember között sokkal hamarabb jön létre a meghitt, őszinte légkör. De ugyanakkor az idő is fontos tényező, mivel a csoport nagysága nagyban befolyásolja, hogy egy-egy tagra mennyi idő jut. Volt, aki még nem hallott a pszichodrámás módszerről, és a kíváncsiság vezérelte, volt, aki már hallott róla, de még nem volt alkalma kipróbálni, és ez nagyszerű le­hetőségnek bizonyult számá­ra.

– Mit kell tudni a pszicho­dráma módszeréről?

– Ez egy komplex munka­folyamat. Mindig van egy struk­turált menete, mely tar­tal­mazza a bevezetést, a szerepjáté­kot, szi­tu­ációt, majd a reflexiót. A részt­vevők minden alkalommal olyan hely­zeteket hoznak, ame­­­lyek számukra aktuálisak, fontosak és a csoport dönti el, hogy mivel foglalkozzunk aznap. A témák közé sorolható pél­dául a konfliktuskezelés, az érzelemkifejezés, az empátia és kapcsolódás. Mindez ma­gas­­fokú elköteleződést jelent, hiszen akár egy tag hiányzása is befolyásolhatja a csoport mű­ködését, az adott alkalom sikerességét. Ez a fajta mű­ködés felnőtt hozzáállást igé­nyel. Mindenkire szükség van a fejlődéshez. Általában ne­héz elképzelniük azoknak ezt a módszert, akik még soha nem találkoztak vele, il­let­ve leírni, elmagyarázni sem egy­szerű. Nagyon élő, nagyon cse­l­ekvésorientált, spon­­tán hely­­zeteket magában fog­la­ló foglalkozásról van szó. Moreno, a pszichodráma ala­pí­tója is kiemeli, hogy az em­beri lét a kreativitásból és a spon­ta­neitásból tevődik össze.

– Milyen visszajelzések érkeztek eddig a diákok ré­széről?

– Egyelőre az egymásra han­golódás, a csoportkohézió meg­alapozásának szakaszában va­gyunk. Az összegzésre, a fo­lyamatelemzésre csak a vé­gén, nyáron kerül majd sor. Remélem, hogy a későbbiekben választ tudok majd adni erre a kérdésre, természetesen a titoktartási sza­bályok betar­tá­sával. 

– Ön mivel gazdagodott a pszichodráma által?

– Nagyon sokat segített a pályaválasztásomat illetően, majd a későbbiekben a munka­helyemen is. Általa megtanultam képviselni önmagamat, meg­küzdeni a mindennapi aka­dályokkal, kapcsolódni má­sok­hoz. A találkozók során olyan témákkal és szituációkkal is szembesültem, melyek a későbbiekben segítettek a mun­kámban, hiszen egy-egy nehéz helyzetben már rendelkeztem a szükséges eszköztárral. Emellett a határaim megtartását, erő­sítését is sokkal tisztábban tudtam véghez vinni. Ren­geteget segített a későbbi életemben, és remélem, hogy a mostani csoportterápiás talál­kozásoknak köszönhetően a diákok is számos tapasztalattal gazdagodnak majd. Reményeim szerint nem ijednek majd meg a váratlan fordulatoktól és he­lyükön tudják majd kezelni a különböző szituációkat. Mivel a tagokkal közösen oldunk fel nehéz érzelmeket, eseményeket, számos perspektívával, hely­zettel ismerkedhetünk meg.

– A jövőben is tervez hasonló csoportokat indítani?

– Igen, nagyon szeretném folytatni, és lehet, hogy kö­vetkező alkalommal már szep­­tembertől indulna az ön­is­mereti csoport. Idén, első alkalom lévén, kissé tartottam attól, hogy a diákokat nem fogja érdekelni ez a kezdeményezés, de látva, hogy mekkora sikert aratott, már bátran kezdeném el a tanév elején a közös munkát.