A forró olaj elsőre ártalmatlannak tűnik, de ahogy lehűl, meg­szilárdul, és vastag, ragacsos réteget képez a csövek falán. Ez idő­vel duguláshoz, szennyvíz-vissza­fo­­lyáshoz, sőt akár csőtöréshez is vezethet. A problémát súlyosbítja, hogy a zsírrétegre más szennyeződések is rátapadnak, így egyre nagyobb le­rakódás jön létre, amelynek eltávolítása költséges és környezetterhelő vegy­szereket igényel.

A lefolyóba öntött olaj és zsír azonban nem áll meg a cső­ve­ze­tékeknél. A szennyvíztisztító tele­peken is nehézséget okoz a fel­dol­gozása. Az el nem távolított zsírok bekerülhetnek természetes vizeinkbe, ahol oxigénelvonó réteget képeznek a víz felszínén, gátolva ezzel a vízi élőlények életfolyamatait. Ez a jelenség különösen veszélyes a kis folyókra és tavakra, ahol az ökoszisztéma sokkal érzékenyebb.
Egyetlen liter használt olaj akár egymillió liter ivóvizet is beszennyez­het. Ez a megdöbbentő szám rávilágít arra, milyen súlyos következményei lehetnek egyetlen rossz döntésnek. A környezetszennyezés nem mindig látványos, de hosszú távon komoly károkat okoz a természetes vizek élővilágában és az emberi egészségre nézve is.

Mit tehetünk helyette? 

A legegyszerűbb megoldás, ha a hasz­nált olajat megvárjuk, amíg kihűl, majd zárható flakonba öntjük, és eljuttatjuk a legközelebbi gyűjtőpontra vagy hulladékudvarba. A kisebb mennyiségű zsírt pedig konyhai papírtörlővel itassuk fel, és a kommunális hulladékba helyezzük.
A környezettudatosság a hét­köznapokban kezdődik. Ha nem önt­jük az olajat a lefolyóba, nemcsak a saját otthonunkat védjük meg a du­gulásoktól, hanem hozzájárulunk a tisztább vizekhez is.