Az előző részt Petr Eben cseh zeneszerző Nap­­him­­nuszával fe­jeztük be. A komponista és műve kevésbé ismert a ma­gyar zenei körökben, így meg­kértem Csernyik Balázs kar­nagyot, hogy mutassa be az Olvasóknak. A zenész örömmel vállalkozott rá.
„Petr Eben kórusműveivel ritkán találkozik az ember; általában nehezek, esetleg ismeretlenek, vagy csak elér­hetetlen a kottájuk. Tizenegy-tizenkét évesen ismerkedtem meg eggyel, amelyet kifo­gástalanul, kívülről meg kellett tanulnunk, máig a fe­jemben van. Évtizedek alatt egyre közelebb kerültem a cseh zeneszerző darabjaihoz, megszerettem azokat, kíván­csi voltam rájuk, köztük a Naphimnuszra is. Több alka­lommal énekelhettem, majd végül a Capella Silentium ének­együttessel egy teljes koncertet építettem e remekmű köré Eben halálának tizedik évfor­dulója alkalmából. Az ősi, nyolcszáz éves szöveg méltó és izgalmas zenei festést kapott a komponista által, aki műve végén egyfajta hitvallást tesz, mikor megismétli az Assisi Szent Ferenc-szöveg legelső szavát: »Altissimo« – Sík Sándor fordításában – »Mindenható«.”

Folytassuk a történetet a Holddal, amit mindennap lát­hatunk, izgultunk az első ember holdra szállásakor, érez­hetjük fiziológiai hatá­sát vagy az apály-dagály je­lenséget! Egyik legismertebb – a Holddal foglalkozó – darab Offenbach Utazás a Holdba című operettje. A Verne regénye alapján készült művet 1875-ben mutatták be Párizsban, s rögvest nagy sikert aratott. Ebben szerepet játszott a mó­kás történet, miszerint a jám­bor holdlakók életét fel­borítja három, a Földről érkező ide­gen. A nagyszerű áriák, kó­rusok, valamint a pazar dísz­­­let garantálta a kedvező fo­­gadtatást.
Egy másik híres opera­szereplő csupán vágyairól éne­kel a Holdnak. Antonín Dvořák, a csehek nemzeti zeneszerzője a századfordulón komponálta Ruszalka című operáját, amit 1901-ben mutattak be Prágá­ban. A kis vízi tündér témája igen népszerű volt a szláv folklórban, s a mesevilágban is gyakran tűnik fel: olyan híres meseíró is szívesen foglalko­zott a témával, mint Andersen. A dalműben a címszereplő a vízparton a Holdra tekintve álmodozik arról, hogy igazi ember lehessen, mivel a tóhoz látogató herceg megsebezte a szívét. A Dal a Holdhoz a szláv operairodalom egyik legszebb szoprán áriája, s számos ki­váló operaénekes rögzítette lemezre. A komponista, úgy tűnik, egyébként igencsak von­zódott a vízhez, hiszen 1895-ben már A vízimanó című dal­műve is sikert aratott.
A sor végtelen, ne hagyjuk ki Debussy Holdfény című zongoradarabját, amelyet Paul Verlaine költő verse ihletett: „A szép, bús holdfény, csöndes zuhatag, melyben álom száll a madárra halkan” (Szabó Lőrinc fordítása). Beethoven Holdfény szonátája temetéseken gyak­ran csendül fel, a nevét később kapta. Ludwig Rellstab költő és zenekritikus a névadó, aki a darabot a svájci holdfényes Vierwaldstätti-tóhoz hason­lí­totta.
(Folytatjuk)