Komárom, ahogy nap­jainkban nevezik, Rév­­komárom a Jókai em­lékévvel kapcsolatban ke­rült az érdeklődés közép­pontjába: a nagy magyar mesemondó kétszáz esz­ten­dővel ezelőtt szü­letett a városban.

Komáromhoz családi kötő­dés fűz, feleségem, Judit a ma­gyarországi Komáromban szü­letett. Az esküvő után szinte minden hétvégét a városban töltöttünk, s mi­vel apósom, Marci papa nagy lokálpatrióta volt, ha­marosan megismertem a két város múltját. Gyakran meglátogattuk apósom barát­ját, Kecskés Lászlót, aki szá­mos könyvben dolgozta fel Komárom történetét és egy­kori életét. Mikor már gyer­mekeink is megszülettek, csa­­ládostól rándultunk át a hí­don, bevásárolni vagy misére a Szent András-templomba.  A „shoppingolás” különösen nép­szerű volt, mivel a cipő- és sörárak messze az otthoni mögött kullogtak, s a textíliákat is olcsóbban le­hetett kapni. Nem véletlen, hogy fiaim egy szlovák szót ismernek: obuv (cipő). Ter­mé­szetesen külön kalan­dot jelentett a portékák át­hozatala, amire különböző praktikákat alakított ki a család. A 2004-es EU-csat­lakozást is Komáromban értem meg, mivel a jeles ese­ményt a Duna Televízió egy dunai hajóúttal összekötött közvetítéssorozattal ünne­pelte.  Nagy élmény volt át­kelni a hídon úgy, hogy a ha­tárőrök nem foglalkoztak velünk.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor a Jókai 200 program keretében egy két­napos újságírói találkozóra invitáltak a városba. Már jó korán megérkeztünk, sé­tál­tunk egyet a centrumban, majd elkezdődött a hivatalos program.

Szabó Csekei Tímea mű­vé­sz­ettörténész mutatta be a népes csapatnak a Jókai-em­lékhelyeket. Elzarán­do­koltunk a szülői házhoz, ahol a kis Móric született. Azóta már nem áll az épü­let, de az új ház falán is ott virít az emléktábla, amely­re mindig koszorút he­lyeznek. Megtudtuk, hogy az írófejedelem a nevét gróf Benyovszky Móric iránti tiszteletből kapta, a rövidebb Mór nevet egy barátja akasztotta rá.

„Milyen angyali élet volt annál a mi házunknál” – emlékezik vissza fia­tal­kori éveire az író. Szere­tetteljes légkör vette kö­rül, s itt nyiladozott elméje, fej­lődött ki írói vénája, s hamar felfedezték festői te­hetségét is. A református kol­légiumban hét évig tanult, úgy tűnik, jól érezte magát az alma ma­terben, mivel így emlékezik az ott töltött évekre: „Az én időmben a komáromi kollégium volt a Felvidék Mekkája.” Ka­masz­éveinek kedves helye volt az Erzsébet-sziget, igazi kis paradicsom, ami később a Senki szigeteként köszön vissza Az arany ember című regényében. Ezzel elér­kez­tünk a regényei itteni for­rásához, megjegyzem, a bőséges ebédnél a Jókairól elnevezett bablevest tálalták fel.