„Ez utolsó könyvem, amit írtam, és figyelmedbe ajánlom” – jelezte levelében dr. Balázs Lajos csíkszeredai néprajzkutató, aki 2024 végén e sorok írójának címezte küldeményét.

Kissé meglepődve vettem tudomásul a levél tartalmát, de akkor még nem tudtam, miről van szó, mit akar a szerző figyelmembe ajánlani… Azt is jelezte: Marosvásárhelyen már nem lehet megkapni a könyvet, elfogyott. Végül a Kriterion Könyvkiadó igazgatója, szerkesztője, H. Szabó Gyula segített ki egy példánnyal, hogy a könyv tartalmát tanulmányozhassam. 

A „Gyermek nélkül nem érünk semmit”* című kötet Nézőpontok a család- és gyermekszeretetről alcímmel látott napvilágot, s mottóként, már rögtön az elején, egy Novák Katalin-idézetet tesz az olvasók kezébe: „Gyermek nélkül nincs jövő, gyermek nélkül nincs magyar jövő” – állítja a kerékbe tört politikusi pályájú asszony. Micsoda igazság!

„2022-ben – írja dr. Balázs Lajos a kötet elején – a Duna Tv-nek és Hír Tv-nek köszönhetően belehallgathattam a Budapesti Demográfiai Kongresszus munkálataiba (…), megismerhettem a magyar miniszterelnök és általa a pápa álláspontját a családépítésről és a gyermekvállalás időszerű kérdéseiről. A sajtónak is nyilatkozott. Elmondta, hogy a pápától egy négyszavas elvet tanult, ami az egészséges és kiegyensúlyozott társadalom létét garantálja. APA–ANYA–CSALÁD–GYERMEK kulcsszavak a felemelkedés elvi, elméleti, érzelmi pillérei.” (9. oldal.) Szintén Balázs Lajos mondja: „A gyermek szó a család szinonimája.”

A szép köntösben kiadott, fekete-fehér fotókkal gazdagon illusztrált kötetben ilyen fejezetcímekkel találkozhatunk: A gyermekszeretet példáiból, a gyermekvágyás közösségi gondjaiból; Az újszülött mint társadalomépítő, éltető, szervező lény; A gyermeklakodalom, a paraszti szexuális nevelés, párválasztás játékos iskolája; A gyermekszülés titkai és nyilvánossága; A szülés hiedelmei; stb.

A kutatásról, anyaggyűjtésről a szerző ekképpen vall: „Lépésemben egyetlen szándék vezérelt: mélységében is megismerni, feltárni, tudatosítani népünk család- és gyermekkultuszának gazdagságát, nemes szándékát, önmagából kiizzadt tudását fennmaradásunk érdekében.”
Nem tudom, nem tudhatom, hogy Balázs Lajos néprajzos pályatársamnak valóban ez lesz-e az utolsó könyve (többet nem ír?), de egy biztos, ha ez így igaz, akkor bátran kimondhatjuk: a hagyományos erdélyi néprajzkutatást nagy veszteség éri. Bárcsak ne lenne igazam!