A győzelem híre csak augusztus 6-án ért el a pápához, s aznapra hálából új ünnepet hirdetett, Jézus színeváltozását: „Minthogy Isten győzelemre segítette a ke­resz­tények fegyvereit, a déli harangszó alatt elmondott imák egyben a hálaadás imái legyenek.” 1500. augusztus 9-én VI. Sándor pápa megerősítette a déli harangozásra vonatkozó rendeletet, a harangok jelzik, hogy „a kereszténység védelme, az összetartás minden időben és minden helyen fontos kö­telesség”. Lajos órájára pillan­tott és elfoglalta szolgálati helyét a toronyban, a templom karzatának magasságában. Ré­gi ismerőse, Ádám Gyula és vendége, Berecz András elő­adóművész unszolásának en­gedve és kérésének eleget téve kíséretükben felmászott a toronyba, hogy a harang nyelvét fogva harangozzon délre, úgy, ahogy korábban is tették és még pár helyen teszik a harangozók.

Ott, ahol a kényelmesebb kötélhúzás vagy a még kényelmesebb ha­rangozógépek ki nem vál­tották az emberi erőt. Lajos átszellemülten kongatta a harangot, hosszasan és ki­tartóan, közben az Úrangyalát… imádkozta, mondván, hogy éppen egy úran­gyalányit kell harangozni. Eddig csak a mesékből tudom, hogy az imát időmérésre is használták, miatyánknyi idő volt a mértékegység. Miután a harang utolsót kondult és búgása is abbamaradt, a to­ronylátogatók csak nem akartak aláereszkedni. Megkérték Lajost, hogy mutassa meg, ho­gyan szólaltatják meg a tókát húsvét előtt, amíg a harangok elmennek Rómába. Film ta­núskodik róla, hogy miként és hogyan kell megszólaltatni a harangot helyettesítő eszközt, Lajos teljes erőbedobással és a harangkongatáskor meg­ismert átszellemült arccal veri a taktust, milliméternyire közelítve meg a kis kala­pácsokkal a deszkalapot, vi­gyázva azonban, hogy még véletlenül se érjen hozzá: még bolondnak néznék a faluban, ha a feltámadás ünnepére emlékeztetne kevéssel pün­kösd előtt. Ádám Gyula és Berecz András elégedetten mászik le a toronyból.

Köszönik Lajosnak, hogy megosztotta velük tudását. Tegnap este a moldvai Klopotár Lajos elkö­telezettségével és hitével meg­áldott harangozókat lát­hattunk szolgálat közben Berecz Andrásnak a Mikó-várban ki­állított felvételein. Az alkotó a következő szavakkal ajánlja a kiállítást: „A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fo­gyatkozó időét. Tehát a harangok évgyűrűit – ajkukon a fényt. Azt, amit a harang nyelve fényez-formáz minden megszólalásakor. Nyelvében él a harang is. Palástjának sötétjében mélyül és fölfénylik a szép anyag – sohasem lé­nyegtelen szótól, a harang szavától. Ott csillog, ragyog, bronzköpeny alatt, magasban fent, mélyen bent! Ezt a fényt hozom most ki a toronyajtón magammal – élő harangok elpalástolt fényjeleit.”

Klopotár Lajos a haranggal, Ádám Gyula és Berecz András fényképezőgépével szol­gál, tegnap este is meg­bizonyosodhattunk róla.