– Mikortól érdekli a sport?

– Tizenkét évesen kezdtem el edzeni otthon, majd középiskolai tanulmányaim megkezdésével egy időben konditermi bérletet is váltottam. Azóta, mondhatni, folyamatosan fejlődtem. Kipróbáltam más mozgásformákat is, például a crossfitet, de a szívem mindig visszahúzott a konditerembe, úgy éreztem, hogy ebben ki tudok teljesedni. Tizenhat éve része az életemnek a sport, olyannyira, hogy ennek élek, ebben nőttem fel; azt láttam apukámtól, hogy ő is edz, és mindig fitt, szóval a kezdeti példakép ő volt. Számomra ez terápia és fejlődés is egyben.

– Testépítő, személyi edző és egészségügyi asszisztens. Önmagában érdekes hármas, mind teljes embert kíván. Hogyan sikerült megtalálni az egyensúlyt?

– Főállásban asszisztensként dolgozom, mellékállásban személyi edző vagyok. Szeretem, és van is időm, energiám rá. Ugyanakkor nem dolgoznék főállásban személyi edzőként, mert nem szívesen kapcsolnám össze azt, amit szeretek, a munkával. Nem akarom, hogy görcsössé váljon.

– Beszélne a testépítésről?

– Bakancslistás cél volt számomra a verseny. Tizenöt éven át készültem rá testileg és lelkileg is, legfőként az utóbbira volt szükség. Nem egyik napról a másikra történt, hanem tudatos felkészülés előzte meg. Anyagilag is szükség volt a biztonságra, függetlenségre, hogy megengedhessem magamnak azt, hogy belevágjak. 2022-ben elérkezett a pillanat, a teljes időszak embert próbáló kihívás volt. Ennyi idő elteltével viszont már készülök a következő megmérettetésre, bár az idei évre más terveim vannak. Az a jó ebben a sportban, hogy nem tudsz kiöregedni, kortól függetlenül ki tudod hozni a maximumot magadból.

– Mi jelentette a legnagyobb kihívást ezen a téren?

– Egy elismert magyarországi trénerrel készültem, az étrend és az edzésterv is nagyon szigorú volt. A felkészülés négy és fél hónapig tartott, ez idő alatt tizenöt kilogrammtól kellett megszabadulnom. Emellett dolgozni kellett, helytállni a magánéletben és időt tölteni a barátokkal, családdal is – ez volt talán a legnehezebb. Az első szezonban a tapasztalatszerzés volt a célom, de jól sikerült, ugyanis mindhárom versenyen a dobogón végeztem. Tudtam, hogy nem fogok mindenhol nyerni, ismeretlen versenyzőként, külföldi mezőnyben ez nehéz, de így sincs okom panaszra. Több versenytársam is figyelmeztetett, hogy a megmérettetés utáni időszak mentálisan nehéz lesz. Nem hittem nekik, de végül én is belekerültem ebbe az úgynevezett verseny utáni depresszióba. Elérted a célod, és ott a kérdés: hogyan tovább? A felkészülés alatt túlélő üzemmódban vagy, ez pedig a verseny után hirtelen megszűnik. Sok volt a negatív kritika is. Fizikailag egy év, mentálisan viszont még több kellett ahhoz, hogy ismét talpra álljak.

– Ennek ellenére újból nekivág.

– Igen! Még nem döntöttem el, hogy a tavaszi vagy az őszi szezonban indulok-e, de mindenképp szeretném újra átélni az egészet.

– Említette a kritikákat…

– Úgy gondolom, mindig ér támadás, ha valami mást csinálsz, mint az átlag.

– Hogy áll a motiváció terén?

– Mindig is belülről merítettem erőt ahhoz, hogy minél jobbá váljak. Természetesen vannak a sportágban olyan személyek, akiknek a fizikuma tetszik, de most nem tudnék közülük egyet sem kiemelni. A közösségi média is időnként feldob inspiráló alakokat, de ettől függetlenül mindig a magam útját járom.

– Ön szerint mi a jó ismérve egy személyi edzőnek?

– Én a tapasztalatban hiszek. Számomra az a hiteles, aki a gyakorlatban is végigjárta az utat. Természetesen érdemes könyvekből és az internetről is tájékozódni, de az igazi hitelesség ott kezdődik, ha valaki ismeri a saját testét, átlátja a folyamatokat. Nőként látom és értem a másik nő testi folyamatait, tudom, melyik szakaszban hogyan kell edzenie. Összefoglalva: a tapasztalatban és a kemény munkában hiszek.

– Mi a személyi edző feladata?

– Megtanítani a hozzá forduló személyt arra, hogy a jövőben önállóan is képes legyen helyesen edzeni. Néhány közös edzés után – ha megtanulta a bemelegítést és a helyes kivitelezést – nyugodt szívvel el tudom engedni, mert tudom, hogy képes lesz egyedül is elvégezni a feladatokat.

– Közösségünkben mennyire népszerű a személyi edző munkája?

– A testépítés költséges sport: bérletet kell venni, felszerelést vásárolni, és akkor még ott a személyi edző díja is, nem mindenki engedheti meg magának. Ebből nehéz megélni, ráadásul sokan is vagyunk a szakmában. A téli időszakban és újévi fogadalmak idején általában többen járnak edzésre.

– Hogy áll az időmenedzsmenttel?

– Nincs okom panaszra. A hét hat napján reggeltől estig be vagyok táblázva, de van egy nap, amikor jut időm magamra is. Sport nélkül már el sem tudom képzelni az életemet. Nem biztos, hogy egészséges heti öt-hat edzés, hozzátenném, hogy ez kemény fizikai terhelés egy nőnek, több száz kilót mozgatok meg, ez az én stílusom, ugyanakkor mint már tudjuk, a testünk mozgásra van teremtve, és amíg a családi állapotom lehetővé teszi, addig csinálom. Mindig több lábon kell állni, nemtől függetlenül. Tudom, sablonosan hangzik, de hinni kell az álmokban. Minden elképzelésem, amit a jelenig megfogalmaztam, valóra vált. Nem azonnal, de az évek során sikerült. A vizualizáció és a vonzás törvénye működik.