– Sepsiszentgyörgyre, Kézdivásárhelyre és Csíkszeredába látogatott. Mi volt az út célja?

– A látogatás célja a nemzeti összetartozás erősítése volt. Sepsiszentgyörgyön például egy Bogányi-zongorát adtunk át, ami jóval több volt egy egyszerű hangszerátadásnál. A Székely Nemzeti Múzeumban, a megújult Bartók hangversenyteremben maga a Kossuth-díjas művész, Bogányi Gergely játszott. Ez a magyar kultúra és innováció ünnepe volt. Az innováció tulajdonképpen nem más, mint a székely furfang. Ez az esemény a kulturális nemzetegyesítés egyik meghatározó lépése volt Sepsiszentgyörgyön. Természetesen, ha már Sepsiszentgyörgyön jártam, meglátogattam a Sapientia épülő campusát is, amely magyar identitással és magyar nyelven szolgálja a székelyföldi és erdélyi magyarságot.

– Ezen a látogatáson mit tapasztalt, hol tart ma Székelyföld az innováció terén?

– A székelyföldi látogatás egyik fontos helyszíne volt Kézdivásárhely is, ahol a Kanta Szakképző Központ is a furfang és az innováció példája. Egyre több szakmát tudunk ott biztosítani, már mintegy 300 fiatal tanul az intézményben. Jelenleg egy olyan szakképzési modell van kialakulóban Csaba testvér vezetésével és koordinálásával, amely kiváló magyar szakképzést honosít meg Székelyföldön és Erdély-szerte.
Az innovációról, valamint a tudomány és a felsőoktatás helyzetéről Csíkszeredában, a Sapientián tartottunk Kérdezd a minisztert! fórumot. A Sapientia tudományegyetem helyesen tűzte ki célul, hogy 2030-ra Románia egyik legjobb egyetemévé váljon. Jelenleg a 18. helyen áll, tehát az elmúlt években sokat lépett előre. A további fejlődés része lehet, hogy a magyar kormány támogatja a doktori képzés elindítását is. A fórumon részletesen áttekintettük a 2030-ig szóló stratégiai terveket is, hogy milyen szakokra van szükség, milyen képzéseket kell elindítani. Romániában jelenleg mintegy húszezer magyar hallgató tanul a felsőoktatásban, nagyjából fele magyarul, a másik fele románul végzi tanulmányait. Az a cél, hogy a magyar identitásból, magyar szívből és magyar lélekből építkező Sapientia tudományegyetemen olyan hiánypótló képzések is elinduljanak, amelyekre nagy szükség van. Ilyenek például egyes mérnöki képzések, az ápolóképzés vagy az állatorvosi képzés, illetve az ezekhez kapcsolódó további programok. Ezek beindításával az a cél, hogy az egyetem hallgatói létszáma és képzési kínálata is folyamatosan bővüljön, miközben a diákok magyar nyelven, magyar identitással szerezhetnek versenyképes diplomát. Mindezeket erősíteni kívánja az is, hogy bekapcsoltuk a Sapientiát a Horizont Európa nemzetközi kutatócsere-programba, és ezért fontos az is, hogy a Makovecz-program révén tovább erősítsük a csereprogramokat és az egyetemközi kapcsolatokat.

– A Kérdezd a minisztert! fórumon szó volt arról, hogy a Sapientia egyetemet minél inkább az egységes Kárpát-medencei oktatási tér részévé szeretnék tenni. Ez részben már megvalósult. Ön szerint ez leginkább miben mutatkozik meg?

– Abban, hogy a Sapientia egyre előrébb lép, egyre  több hallgató jelentkezik, és folyamatosan bővülnek a jelentős nemzetközi kapcsolatai is. Így az egyetem egyre inkább bekapcsolódik a nemzetközi egyetemi vérkeringésbe, miközben természetesen megőrzi saját identitását.

– A fórum előtt az egyetem rektorával, dr. Tonk Mártonnal személyesen is egyeztetett. Hogyan látják a Kárpát-medencei magyar felsőoktatás válaszait az online és offline oktatás kihívásaira?

– A Kárpát-medencében egységes magyar felsőoktatási térről beszélünk, és ezt szolgálja például a Makovecz-program, valamint számos más kezdeményezés is, amelyek összekapcsolják egyetemeinket. Emellett rektor úr arról is tájékoztatott, hogy ezekben a napokban fogadta el az egyetem szenátusa azt a szabályzatot, amely a digitális mesterséges intelligenciával kapcsolatos oktatási kereteket tartalmazza. Ez is a digitalizáció erősítését és a magyar–magyar egyetemi kapcsolatok további fejlesztését szolgálja.

– Hogyan látja a Sapientia egyetem jövőjét, illetve teljesíthetők azok a célok, amelyeket az intézmény kitűzött?

– A céloknak mindig ambiciózusnak kell lenniük. Én magam is igyekszem határozott és erős célokat megfogalmazni, ugyanakkor ezeknek reálisnak is kell maradniuk. Az, hogy 2030-ra a Sapientia előrelépjen az egyetemek rangsorában, reális és elérhető cél. Elég csak az elmúlt évek fejlődésére tekinteni. A mi feladatunk az, hogy ehhez minden szükséges támogatást biztosítsunk. A források rendelkezésre állnak például a sepsiszentgyörgyi fejlesztésekhez, és az induló szakok mögött is ott állunk. A doktori képzés támogatásához szintén biztosítottuk a szükséges forrásokat. A Sapientia teljes mértékben integrálódott a magyar egyetemi pályázati rendszerbe. Az egyetem kiváló vezetéssel, nagyszerű oktatókkal és furfangos, tehetséges diáksággal rendelkezik, így jó eséllyel elérheti a kitűzött célokat.

– Az elmúlt évben a Kulturális és Innovációs Minisztérium több programmal is jelen volt Székelyföldön. Elég csak a csíksomlyói István, a király koncertre vagy a Magyarország Ifjúsági Fővárosa 2026 vetélkedőre gondolni, amelyben több székelyföldi város is részt vett. Hogyan látja az utóbbi kezdeményezés jelentőségét?

– Az elmúlt két évben mindennap arra törekedtem, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium minden olyan támogatása és pályázata – legyen szó kulturális programokról, a Csoóri-programról, előadó-művészeti támogatásokról vagy ösztöndíjprogramokról – a teljes magyar nemzeti térben elérhető legyen. Idetartozik például a Köbüki tehetséggondozó ösztöndíjprogram, a Sapientia fejlesztésének támogatása vagy a szakképzés erősítése Erdélyben és Székelyföldön. Emellett kultúrstratégiai intézménnyé emeltük a Kolozsvári
Magyar Operát is. Mindez a magyar nemzeti összetartozást és a nemzet egységét szolgálja. Ebben a szellemben indítottuk el a Magyarország Ifjúsági Fővárosa vetélkedőt is. Nagy öröm volt számunkra, hogy négy székelyföldi város – Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Marosvásárhely – is bekapcsolódott a versenybe. Azt látom, hogy a fiatalok valóban megmozdultak, és nagyon jó programokat állítottak össze. Ezt a lendületet folytatnunk kell, és minden olyan város mellé oda kell állnunk, ahol ezek az ifjúsági kezdeményezések elindultak, függetlenül attól, hogy ki hányadik helyen végzett. A magyar, illetve a székely ifjúság ugyanis a nemzet megmaradásának egyik legfontosabb őre.