– Amikor Budapestről hazatért szülőfalujába, úgy döntött, hogy női klubot alakít. De mi hívta életre ezt a klubot?

– A Szépvíz községbeli nők klubja jövőre lesz 15 éves – amikor Budapestről hazaköltöztem, a nagyvárosi élet után érthetően kicsit csendesnek találtam ezt a vidéki közösséget, ráadásul akkor született az első gyermekem, a költözés és gyermeknevelés után pedig valószínűleg én is kerestem azt a női kört, ahol kibeszélhetem a problémáimat, társakra találhatok és kikapcsolódhatok. De ugyanezt az igényt láttam a hozzám hasonló anyukáknál is: keresték a lehetőséget, alkalmat és helyszínt arra, hogy összeüljenek, megbeszéljék az őket érintő és érdeklő kérdéseket, közösségre, beszélgetőtársakra találjanak. Tulajdonképpen ezt a közösségi létet alapoztam meg magamnak és a többi anyának azzal, hogy megalapítottam a Nők Klubját. Akkor már Csíkszeredában tevékenykedett a Csíki Anyák Egyesülete, ott is alapító tag voltam, vagyok. Tiboldi Beával (a Csíki Anyák Egyesületének elnökével – szerk. megj.) beszélgettem és ötleteltem sokat, aztán mivel azt láttuk, hogy külön igény van erre a fajta szerveződésre vidéken is, eleinte a városi programokra érkező előadókkal egyeztetve indultak el az első előadások, találkozók a községben, aztán önállósodtunk. 

– Mit keresnek és mit találnak a nők ezekben a közösségekben?

– Az elmúlt 15 év alatt nagyon sokat változott ez az igény: eleinte a közös beszélgetések, az együtt szervezett kikapcsolódási lehetőség volt a fontos, annak a megteremtése, hogy hátrahagyva a háztartásbeli gondokat, kicsit kimozduljanak, kizökkenjenek a hétköznapokból, mára viszont a tanulás, az önismeret, a fejlődés került előtérbe, az, hogy hasznosan töltsék az időt. Például ezért indítottunk az idén Egészségvonal címmel egészségügyi előadás-sorozatot, májusban pedig motivációs előadást szerveztünk. De havi rendszerességgel tartunk könyvklubot, ahol a klasszikus irodalomtól kezdve a kortárs bestsellerekig mindenre nyitottak vagyunk, és annyira népszerűek lettek a találkozóink, hogy nemcsak Csíkszentmiklósról és Borzsovából, hanem a környező településekről is jönnek a klubba. Azt tapasztalom tehát, hogy a nőtársaimnak hatalmas a tudásvágyuk, főként a gyermeknevelés, az önismeret és a már említett egészségügy terén. 

– A klub is ezekhez az igényekhez igazodva nőtt és fejlődött. Ma már nőszervezetként működik?

– Igen, csatlakoztunk az RMDSZ Országos Nőszervezetéhez, mert úgy éreztem, hogy szükség van egy ernyő- vagy még inkább háttérszervezetre, ami által többek között pályázhatunk a különböző programok lebonyolításának költségeire. Így tudtuk például elhívni községünkbe Gergely Orsolya szociológust vagy a testépítő Nagy Hunort, aki a hormonális egészség témában tartott előadást. Évek óta részt veszünk a szépvízi idősek napja megszervezésében, és partnerek vagyunk a Csíkborzsova maraton szervezésében is. Ennek köszönhetően vannak a községben olyan hölgyek, akik rendszeres maratonfutók, és már nemcsak helyben, hanem a környékbeli és országos versenyeken is részt vesznek. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy az országos szervezet révén a helyi tagjaink szakmai képzéseken vehetnek részt, és jelen vagyunk a RMDSZ Nőszervezet éves találkozóin is. 

– A fiatalok sporttevékenységeinek szervezésében is szerepet vállal, ami a vidéki környezetben különösen fontos, ha arra a korábbi felmérésre gondolunk, aminek alapján ma a falusi gyermekek állóképessége rosszabb, mint a városi fiataloké, akiknek több lehetőségük van sportolni. 

– Szépvíz ilyen szempontból szerencsés helyzetben van, hiszen 25 éve működik a SIC–Szépvíz Karate-Do Sportklub, és 17 éve szervezett futballcsapata van a községnek. Jó ideje jól működnek tehát ezek a sporttevékenységek, viszont nem voltak annyira reklámozva, népszerűsítve – ebben segítünk, valamint a nőszervezet szervezte meg a legelső szépvízi sportgálát is három évvel ezelőtt. Ez volt az első olyan önálló nagy eseményünk, amire a környék is felkapta a fejét. Emlékszem, amikor megkerestem az ötlettel Ferencz Tibor volt polgármestert, hogy a támogatásukat kérjem, azt mondta, hogy „Csináljuk, Adél, de vannak-e sportolóink?”. A gála kapcsán derült ki a helyi közösség számára is, hogy milyen sok fiatal, tehetséges sportolónk van: külön kategorizáltuk a körzeti, regionális, országos és nemzetközi bajnokainkat, kiderült, hogy Európa- és világbajnokaink is vannak! Azóta már a harmadik gálán is túl vagyunk, és az óriási népszerűségnek köszönhetően folytatni is fogjuk. A mi példánkon elindulva aztán máshol is megszervezték a sportgálát. 
 
– Szervezeti vezetőként, közösségi emberként mit gondol, milyen készségei, erősségei vannak a nőknek, amit a közéletben hasznosíthatnak? 

– A helyi önkormányzat egyedüli női tanácsosaként azt látom, hogy mi, nők, nagyon sok témában másként közelítjük meg a dolgokat, más szemüvegen keresztül nézzük a világot. Miközben a férfiak a konkrétumok, szabályrendszerek szerint gondolkodnak, mi sokkal inkább hagyatkozunk az érzelmeinkre, az empátiánkra, és összekötőként, hídként működünk. Fontos szempontnak tartom ugyanakkor, hogy megvizsgáljuk az ok-okozati összefüggéseket, és megértsük, hogy egy-egy probléma mögött mi húzódik meg. A helyi tanácsban is azt látom, hogy szükség van erre a szemléletre, és a férfi kollégák legtöbbje nyitott is erre. Mi, nők otthonosan mozgunk a szociális, családi és egészségügyi kérdésekben – ezekben az ügyekben, úgy érzem, mindenképpen képviseltetnünk kell magunkat. Feltétlenül szükség van tehát a közügyekben is a mi meglátásainkra és munkánkra.