– Mikor kezdett el érdeklődni a tojásírás iránt, és hogyan zajlott a tanulás folyamata? 

– Huszonöt éve fogtam a kezembe először kesicét egy alkotóházban, ahová kísérőként mentem az óvodás kislányommal. Ott kipróbálhattam a régóta csodált gyimesi mintákat, és azonnal éreztem, hogy ez valóban nekem való tevékenység. Néhány évig csak a családnak és a barátoknak készítettem írott tojást, majd 2009-ben a szintén kézműves testvérem és édesanyám bátorítására elmentem az első vásárba, és bemutatkoztam a közösség előtt. Nagyon kellemes élményben volt részem, ennek hatására a következő években egyre több munkával készültem, és értékesítettem azokat. A kezdetekkor sokkal nehezebb volt információhoz jutni, mint most, amikor számos internetes oldal és kiadvány segít abban, hogy gazdag mintakincsekből hitelesen dokumentálódjunk… 2015-ben szintén a testvérem biztatására elvittem zsűriztetni a termékeimet a Hagyományok Házába. Tartottam ettől, a lényegét sem értettem, de végül hosszas gondolkodás után rászántam magam – a népi iparművész címhez 35 darab tárgyat kell a zsűri elé vinni. A cím megszerzése után is minden évben kétszer – ősszel és tavasszal – küldök be zsűriztetésre általam készített írott tojásokat, ez tart irányban, és mindig izgalommal várom az eredményt. 

– Innen már egy lépés volt az oktatói munka…

– Igen, néhány évvel ezelőtt hívtak először a húsvéti időszakban, és nem akartam elvállalni, hiszen alapvetően nem szeretek nyilvánosan beszélni. Végül rászántam magam, és mára az életem részévé vált, hogy a húsvétot megelőző két-három hétben településről településre járok, és kicsiknek-nagyoknak megmutatom a tojásírás csodáját. Azt tapasztalom, hogy reneszánszát éli ez a tevékenység, nagyon sokan tanítjuk, és sokan szeretnék elsajátítani. 

– És mit tapasztal akkor, amikor a tojásírás művészetét tanítja? 

– Nagyon jó élményekkel térek haza mindig: legutóbbi alkalommal is elcsodálkoztam, hogy az elemi iskolás gyermekek milyen szépen és pontosan lemásolták a motívumokat. Bár a kesicét máshogy kell fogni, mint az írószert, a tojás felülete is sokban különbözik a papírtól, ha ennek a varázsát meg tudjuk érezni, mindig visszatérnek hozzá. A felnőttek csoportjaiba legtöbbször olyanok jönnek, akik már próbálták a tojásírást: nekik apró trükkökkel, gyakorlati tanácsokkal tudok segíteni, hogy még szebb legyen a végeredmény. Érdekes élményem volt legutóbb: néhány osztálynak tanítottam a tojásírást, először vették kezükbe a kesicét, elemi osztályosok voltak. A táblára felrajzolt mintát már elsőre nagyon szépen lemásolták. Örültek a sikerüknek. Utána felnőtteket oktattam, ott már voltak, akik foglalkoztak ezzel, de megmutattam, hogyan fordítsák a tojást, mennyit tartsák a festékben, egyéb apró trükköket, amelyeket még nem ismertek. És én örültem, hogy tudtam újat mondani számukra.

– Az alkotás része a tojások festése is, amelyet növényekkel és az azokból készült főzetekkel színez meg.

– A gyimesi motívumok mellett Kakas Zoltán gyűjteménye alapján bodzafordulói mintákat szoktam írni, emellett Magyarország különböző tájegységeinek mintáit is előveszem olykor. A festést növényi hatóanyagokkal valósítom meg: elkészítem a főzeteket, miután kihűltek, leszűröm azokat, és ezután teszem bele a tojásokat. Kedvencem az áfonya festőleve, ezzel a kék és a lila árnyalatait lehet elérni. A gyümölcsből lekvárt és szörpöt készítek nyáron, a magot és a héjat megszárítom, ebből lesz a festőlé. A lila káposzta levéből kéket, a hagymahéj főzetéből pirosat és barnát, a lila írisz virágából zöldet, a kerek repkényből sárgászöldet, a vadkörte leveléből sárgát festek. Ezekből nagyon szép pasztellszíneket lehet elérni.

– A tojásírás kifejezetten a húsvéti ünnepkörhöz kötődik. Hogyan van jelen az életében az év többi részében? 

– Azt szoktam mondani, hogy én mindig húsvét előtt vagyok… Ahogy eltelik ez a nagyon intenzív, ünnep előtti két-három hetes oktatói időszak, egy kis pihenő után nyáron is, kis megszakításokkal, ezzel foglalkozom. Mivel kifújt tojásokkal dolgozom, nem számít, hogy mennyi idővel húsvét előtt készülnek el. Csak a karácsony előtti hetekben foglalkozom mással – olyankor üveggömbökre írom speciális markerrel a gyimesi motívumokat…

– Hogyan hozná meg a kedvét annak, aki még sosem próbálkozott tojásírással?

– Mindenkit arra biztatok, hogy a húsvéti asztalra készítse el ezeket a gazdagon díszített tojásokat: csodálatos élményben lesz része. Érdemes időt szakítani, lelassulni és pihenten nekikezdeni, nem akkor, amikor már túl vagyunk a takarításon és a főzésen, és elfáradtunk. Ahhoz, hogy szép eredmény szülessen, fontos a lelassulás, amikor megérkezünk az ünnep lényegéhez.