– A fiatalok mozgásszegény életmódjával kapcsolatban először is egy helyi felmérésre hívnám fel a figyelmét: nemrég a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház sportorvosa, dr. Popovici Edward csíkszeredai és környékbeli, 10–17 éves diákok körében végzett felmérést, amiből kiderült, hogy a 300 vizsgált fiatalból 68-nál, vagyis a teljes minta közel 23 százalékánál magas vérnyomásértéket mértek. A szakorvos többek között a stresszes és mozgásszegény életmódra vezeti vissza a fiatalok körében jelentkező egészségügyi problémát. Mit gondol ezekről az adatokról? Mennyire egyezik meg ez az eredmény a FitSzereda felméréseivel?

– Bődületesen nagy arány a 23 százalék. Sokkolónak hangzik. A magyarországi országos reprezentatív minta – igaz, hogy ezek tíz évvel ezelőtti adatok – 6–7 százalékos gyakoriságot mutat gyermekkori magas vérnyomás vonatkozásában. Ugyanakkor az említett 23 százalékos arányt besorolhatónak tartom a FitSzereda program eredményeinek adatsorába. A csíkszeredai 11–18 éves gyermekek fizikai állapotát vizsgálva azt láttuk, hogy csak minden második gyermeknek megfelelő a szív- és vérkeringési állapota ahhoz, hogy hosszú távon egészséges tudjon maradni. Magyarán: a csíkszeredai gyermekek felének gyenge a fizikai állóképessége, aminek az egyik tünete lehet a magas vérnyomás. Ha a kevés mozgáshoz nem megfelelő táplálkozás és túl sok stressz társul, akkor látható, hogy ez milyen problémákat okoz. De mondok még egy meglepő adatot: a FitSzereda felméréseinek eredménye szerint a 11 évesek 70 százalékának a szív- és keringési állapota jó, de ez 18 éves korra 28 százalékra csökken, és ebben a tekintetben a leginkább a lányok érintettek. Nyilván befolyásoló tényező az, hogy nem mozognak eleget a tanulók; hogy az iskolában kevés a testnevelésóra; illetve az is, hogy a középiskolások élsportorientált környezetben kevésbé férnek hozzá a rekreációs sporttevékenységekhez, tehát csak egy szűk réteg tud az iskolán kívül sportolni.

– A FitSzereda programban 4525, 11–18 év közötti diákot mértek fel. A gyermekek fejlődésében melyik az az életszakasz, amely a mozgás szempontjából a legkritikusabb?

– Az első nyolc évet mondanám a legjelentősebbnek, mert ha ebben az időszakban optimális a mozgásfejlődés, akkor ügyes gyermekek jelennek meg az óvodákban, iskolaudvarokon. Az ügyes gyermek egyik sajátossága, hogy magabiztos, ami további olyan tevékenységre sarkallja őt, amiben egyre többet mozoghat. Tehát a 3–10 éves gyermekek mozgásfejlődésére nagyon nagy figyelmet kell szánni. Ez nemcsak az itteni gyermekekre igaz, hanem világszerte: olyannyira csökkent a kisgyermekek fizikai aktivitása, játékideje, hogy ennek közvetlen lenyomata van a mozgásképességekben, és ezen keresztül az életmódban. Ez most már funkcionálisan és egészségügyileg is mérhető, amit, mint mondta, nemcsak a FitSzereda felmérései, hanem a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház sportorvosának mérése is igazol. Nagyon sürgősen rendszerszintű beavatkozásra van szükség.

– Említette, hogy élsport-orientált környezetben egy átlagos tanulónak nehezebb rekreációs sporttevékenységeket találnia, és azt is, hogy leginkább a lányok érintettek az állóképesség drasztikus csökkenésében. Ezek túlmutatnak az egyéni mozgásfejlődésen vagy a mozgás szeretetén, és sokkal inkább arra utalnak, hogy a tágabb közösség hogyan tekint a sportolásra, illetve hogy a fiatal srácoknak és lányoknak társadalmilag milyen normáknak kell megfelelniük. Igaz ez?

– Nyilván tetten érhető egyfajta nemi sztereotipizálás a mozgás kapcsán, de azt gondolom, hogy hosszú távon menővé kell tenni a mozgást, hogy bevett és természetes dolog legyen. Angliában láttam erre egy jó példát: a Girls Can program által kis közösségek jöttek létre, és olyan mozgásformákat lehetett kipróbálni az iskolában, amelyeket a lányok szívesen végeztek. Ezért is gondolom, hogy a középiskolában az életmódsportokat – beleértve a kerékpározást, túrázást, rollerezést, jógát stb. – kellene népszerűsíteni, mert ezek nem kompetitív tevékenységek, ráadásul önállóan is végrehajthatók, és ami a legfontosabb: jó érzéssel töltheti el a tanulót a fizikai aktivitás, nem pedig kudarcélménnyel. Számomra viszont kérdés az, hogy ha lenne egy középiskolás lányom, akkor hová tudnám elvinni délután, nem élsport jellegű tevékenységre? Fontos lenne, hogy legyenek olyan sportklubok, amelyek nemcsak élsportban gondolkodnak, hanem rekreációs sportcsoportokat is működtetnek. Ugyanez igaz az iskolai környezetre is: meglepődve tapasztaltam, hogy a gyermekeknek a fele szerint kevés az iskolában elérhető sportolási lehetőségek száma, és kétharmaduk a testnevelésórán kívül nem is vesz részt semmilyen iskolai sporttevékenységen. Szerintem ezen lehetne javítani. A lényeg az, hogy ne a teljesítményen legyen a hangsúly, hanem a mozgás lehetőségének a megteremtésén.

– Mindehhez erőteljesen kapcsolódik a telefonhasználat és képernyőidő problémája is…

– Az adataink szerint a gyermekeknek több mint harmada napi több mint három órát van képernyő és telefon előtt. Azt nem lehet tudni, hogy a háromnál több az négy, hat vagy nyolc órát jelent, de ha lenne olyan mozgásforma, amit szívesen végeznek tanítás után, az csökkenthetné ezt az időt. Ehhez hozzátenném, hogy a WHO (Egészségügyi Világszervezet – szerk. megj.) által ajánlott napi hatvanperces átlagos aktivitást a csíkszeredai gyerekeknek mindössze 14 százaléka érte el. Igaz, hogy ez önbevallásos kérdőív volt, amiben van egyfajta limitáció, de ez akkor is nagyon alacsony arány. Emellett csak minden harmadik gyermeknek elfogadható a napi szintű mozgásmennyisége. Ezek természetesen ugyanazok a gyermekek, akik szívesen vesznek részt a testnevelésórákon, és délután is sportolnak.

– A csíkszeredai adatokat összehasonlítva más magyarországi városokkal mit lehet látni?

– Hasonló nagyságú településeken mért eredményekkel hasonlítottuk össze a csíkszeredai adatokat, és volt, amelyiknél jobb, másnál kicsivel gyengébb eredmények születtek. Megjegyezném viszont, hogy Magyarországon 2011 óta heti 5 testnevelésóra van az iskolákban, amely tudományosan igazoltan jelentős népegészségügyi hatást jelent. Ez azt jelenti, hogy a több testnevelésórával jobb fittségi állapot, valamint kedvezőbb tanulási teljesítmény jár együtt. Érdemes tehát minél mozgásgazdagabb iskolai környezetet teremteni az iskolákban is.

– Eddig nem esett szó külön a testnevelésórákról. Amellett, hogy pozitív hozadéka lenne a nagyobb óraszámnak, mit lehetne tenni azért, hogy minél több gyermek meg is szeresse a testnevelést?

– A városi adatokból az látszik, hogy sok gyermek szereti a testnevelésórákat, de vannak, akik nem eléggé. Pontosabban: a 4500 gyermeknek a harmada motiválatlannak érzi magát ezeken az órákon. Persze, ebben számít az, hogy a tanterv szerint mit kell megtanítani, illetve az is, hogy például a lányok mennyire tudnak bekapcsolódni az úgynevezett fiúsabb mozgásformákba. Nemzetközi probléma ugyanis, hogy a hagyományos tantervek sokkal inkább a fiúk igényeihez idomulnak a versenyorientáció és a teljesítménykényszer miatt. Tehát nem elég önmagában az óraszámot növelni, hanem a tanároknak a módszertani tárházát is korszerűsíteni kell. Viszont az elköteleződés, amit a város a FitSzereda programmal mutat azért, hogy objektív képet lásson a gyermekek funkcionális egészségéről, jó lehetőség arra, hogy mindez változzon a jövőben. A programban a helyi testnevelő tanári közösség nagyon komoly munkát végzett, ezúton is köszönjük nekik az erőfeszítéseket.