Közeleg a tanévkezdés, de ez a nap csak az új életszakasz első lépcsőfoka, idő szükséges ahhoz, hogy megbarátkozzon a gyermek az iskolával. Gya­korlati támpontokat adunk, hogyan tehető könnyebbé ez az átmenet.

Az ismeretlentől való félelem szelídítése

A legfontosabb, hogy segítsük a gyermeket abban, hogy tudja megfogalmazni az is­ko­lakezdéssel kapcsolatos érzéseit, és ha lehet, ne ra­gadjunk le annál a kérdésnél, hogy várod-e az iskolát. Jó beszélgetésindító, ha fel­idézzük a saját emlékeinket – nézegethetünk régi fotókat is –, hogy mi hogyan éltük meg ezt az időszakot. Közben érzékeltessük, hogy nemcsak a pozitív, hanem a negatív érzelmeknek is lét­jogosultságuk van, a bi­zonytalanság, a félelem is ki­fejezhető. Ideális, ha már előzőleg be tudunk menni az iskolába, de ha mégsem, sétáljunk arra, és meséljünk a gyermeknek arról, milyen egy osztályterem, mi az, hogy szünet, miért szól a csengő, hogyan lehet kimenni a mosdóba, lesznek-e ott is­merős gyermekek stb. Ezzel csökkenthető az ismeretlentől való félelem.
Készítsük fel a gyermeket, hogy mi vár rá, részletesen beszéljünk az iskolai prog­ramról, hogy miben más, mint a napközi, hogy mennyi időt kell ott maradnia. Arra is, hogy kihez fordulhat tá­mogatásért. Ismerkedjünk elő­re a napirenddel, mikor kell majd kelni, mennyi idő kell a készülődéshez. Egy főzőórát állítsunk be 45 percre, miközben a gyermek játszik vagy rajzol, hogy megtapasztalhassa, mit jelent az iskolai óra. 

Ne legyen mumus az iskola

Nagyon figyeljünk arra, hogy még véletlenül se ijesztgessük az iskola nehézségeivel a gyermeket, kerüljük az ilyen mondatokat: „Vége a játéknak, most már lesz dol­god elég!” „Majd rendet tanulsz az iskolában!” „Minek kér annyi hülyeséget ez a tanítónő…” A negatív töltetű üzenetek szorongást keltenek, befolyásolják a gyermek ta­névkezdéssel kapcsolatos ér­zéseit.  Jó, ha a vakáció utolsó napjaiban már nem terheljük túl élményekkel a kicsit, inkább az iskolára való nyugodt, ráérős hangolódás legyen fókuszban. A lefekvés időpontját már kö­zelítsük ahhoz, amire a tanév közben szüksége lesz, csökkentsük a képernyőidőt, hogy ne túlpörögve vágjon bele az újdonságba.
Segítség lehet, ha közösen készítünk egy vizuális – raj­zos, színes – napirendet, amit ki is függeszthetünk. Min­den gyermeknél, de kü­lönösen a sajátos nevelési igényűek esetében hasznos, ha számukra is átlátható, mi vár rájuk felkelés után – a lényeg, hogy tartalmazza az egymás után következő tevékenységeket. A sok újdonság között fogódzót nyújt az eligazodásban.

A bevonódás fontossága

A felszerelést – táskát, toll­tartót, uzsonnadobozt – közösen vásároljuk meg, ve­gyük figyelembe a gyermek véleményét. A praktikumot, funkcionalitást nyilván mi tudjuk képviselni, de ezt tegyük tárgyilagosan, meg­magyarázva, hogy miért lenne jobb ez a hátizsák, mint az általa kiválasztott. Ha olyan iskolában kezd, ahol egyenruha van, adjunk időt rá, hogy meg­barátkozzon vele; figyeljünk, hogy passzoljon az alkatához, ne legyen túl szűk hónaljban stb., a disz­komfort ugyanis növeli a feszültségszintet. Ha nincs uniformis, akkor is érdemes együtt átnézni a ruhatárat és kialakítani a „sulis szetteket” – a szempont az, hogy a gyermek jól érezze magát, ugyanakkor praktikus, kényelmes legyen az öltözet.
Közösen pakoljunk be első perctől, majd lassan vonuljunk ki ebből a tevékenységből – sikerélményhez juttathatjuk így a gyermeket, ami ebben az át­meneti időszakban (de ké­sőbb is) nagyon fontos. Nem baj, ha valami kimarad, de az legyen a gyermek felelőssége, következő alkalommal jobban figyel – végül is ő jár iskolába, nem?
A „Mit tanultatok ma?”, „Mi volt ma az iskolában?” helyett próbálkozzunk a „Mi a legjobb, ami ma veled történt?”, „Ki volt a legkedvesebb ma veled?”, „Mi volt nehéz?”, „Unatkoztál ma?”, „Volt valami vicces a suliban?” stb. kérdésekkel. Sze­­­mélyesebbek, segítenek az érzelmek megfogalmazásában, keretbe helyezik a történéseket, és azt üzenik: valóban érdekel, hogy mi történik veled. 

És mi a szülő dolga?

Ebben az átmeneti időszakban szülőként is érdemes tisztába jönnünk az érzelmeinkkel. Beszélgessünk egymás kö­zött: mi van bennünk az iskolakezdéssel kapcsolatban, milyen elvárásaink vannak, azok mennyire reálisak, mitől szorongunk stb. A gyermek megérzi, ha szorongunk, aggó­dunk, miközben a támogató, biztonságot nyújtó hozzáállás a legmegfelelőbb, ha azt érzi, hogy bízunk benne, és ránk mindig számíthat.
Jó, ha képesek vagyunk az apró sikereknek is örülni, ha például új barátot szerzett, ha önállóan megoldott egy helyzetet vagy egy feladatot. Aranyszabály, hogy ne csak a teljesítményre fókuszáljunk, mert a gyermekünk ennél jóval több. Ugyanakkor minden apró jelzés fontos (például ha gyak­ran fáj a hasa, nem akar iskolába menni, vasárnap estére el­romlik a hangulata stb.), ha hamar a dolgok után nézünk, könnyebben kezelhetők a kez­deti elakadások.

A bizalom alap

A gyermek jólléte szem­pont­jából alapvető, hogy azt érezze, a szülő bízik a pe­dagógusban. Ugyanakkor tá­jé­kozódjunk, miről szól az előkészítő, melyek a törvényes keretek, és ha ezek átlépését ész­­leljük, azt mindenképpen beszéljük meg a pedagógussal. Nézeteltérés esetén ne rea­gáljunk első indulatból, de ne is maradjunk az otthoni mérgelődésnél. Készüljünk fel a mondandónkkal, és bátran jelezzük, a facebookos, Whats­App-os osztálycsoport he­lyett sokkal inkább ajánlott e-mail­ben („fegyelmezettebb” műfaj, nem kanyarodunk el a témától) megfogalmazni, de a legjobb szemtől szemben. A pedagógusnak van fogadó­órája, jelentkezzünk be, és ott beszéljük meg, ami bennünket foglalkoztat. Ha nem tudunk kompromisszumra jut­ni, ne adjuk fel, kérjünk mediátort, vonjuk be az is­kolai tanácsadót. De ne fe­led­jük: mindig a gyermek érdeke legyen az első, ne a mi sértettségünk. De ne is adjuk fel, mert a szülő kötelessége és felelőssége ebben az életkorban a gyermek jogai­nak az érvényesítése.
 

Az előkészítő osztály célja a gyermek bevezetése az iskolai rendszerbe, és megkönnyíteni az átmenetet a napközi, óvoda és az iskola között. Épp ezért még sok a játékos tevékenység, amelyek a gyermekek kíváncsiságát, felfedezőkedvét stimulálják. Az előkészítő osztályban tanulnak meg alkalmazkodni a kicsik az iskolai programhoz, beilleszkedni a közösségbe, együttműködni másokkal és hozzászokni az iskolai elvárásokhoz meg szabályokhoz. A tanterv szerint az órák 45 percesek, nincs házi feladat és jegyet sem kapnak.