– Hogyan kapcsolódik a festészet az életéhez, és milyen szerepet játszik a mindennapjaiban?

– A festészet a szenvedélyem, amiben otthon érzem magam, ez határozza meg a napjaimat. De a zene is fontos szerepet játszik az életemben: DJ-ként szintén önkifejezést találok, ami kicsit más tempójú és azonnali élményt ad, szemben a festészet lassabb, elmélyült hatásával. Mindehhez társul az, hogy jelenleg három iskolában is tanítok művészeti nevelést, amely talán a legnagyobb felelősség: gyermekeknek, fiataloknak mutatok utakat a művészetben – legyen szó festészetről, szobrászatról, filmnézésről vagy akár a graffiti etikájáról. A napjaim aktívan, változatosan telnek, de mindig hagyok időt a kreativitásra és a fizikai aktivitásra is. Sportolok, bringázom, tanítok, a természetben járok, és persze alkotok is. A természetben töltött percek például jelentős inspirációt jelentenek az alkotómunkámhoz, egy séta, egy város, a természet látványa mind hatással van az alkotói folyamataimra.

– Mi az, ami leginkább inspirálja?

– A gyermekkori emlékeim, a nagyapámmal tett séták, elhagyott épületek, gyártelepek, a Szamos partja inspirálnak. A képeim allegorikusak, szimbólumokkal dolgozom, például madarak, toronyszerű formák, női alakok formájában, a célom, hogy a művészet élő legyen, színesítse a környezetünket és hatással legyen a közönségre, változtasson rajtunk.

– Miként jutott el a tanításig, és hogyan kapcsolódik ez az alkotói munkájához?

– Alkotóként rájöttem, hogy szeretném másoknak is átadni a tudásomat. A gyermekkorom inspiráló helyszínei adták az alapot, és fontos számomra, hogy nemcsak tanítok, hanem példát is mutatok, és az a feladatom, hogy a tanítványokat jó irányba vezessem a művészet világában.

– Hogyan találja meg az egyensúlyt e sokféle tevékenység között?

– Tudatos időbeosztással és mentális térképpel. Tudnom kell, mikor tanítok, mikor alkotok, és mikor jut idő a sportra vagy a természetre. Minden tevékenységnek inspirálnia kell a másikat – ez a változatosság tartja frissen az elmém. A sokféle tevékenység nem zavaró, épp ellenkezőleg, erősíti a kreativitást és a koncentrációt, mert mind ugyanazt az alkotói világot szolgálják, csak más-más formában.

– Az alkotói élet és a közösségi tevékenységek tehát kéz a kézben járnak. Mesélne az idei, csíkszeredai alkotótáborról?

– Az alkotótábor ötlete 2016-ban született egy dunaújvárosi kiadás élményéből, ahol Pats József festőművész, a SKICC Művészeti Egyesület egykori alapítója és vezetője volt a mentorom. Az egy élő, inspiráló közeg volt: festettünk, kiállítást szerveztünk, beszélgettünk, főztünk, söröztünk, és ott értettem meg, hogy a művészet akkor válik igazán értékessé, ha közösségi élménnyé alakul. Így született meg az ötlet, hogy az egyesület alkotótáborának mintájára én is létrehozzak egy hasonló közösségi tábort, amely a művészetet élővé teszi és összekapcsolja az embereket. Az idei, első erdélyi kiadást a csíksomlyói Mária-kertben rendeztük meg Kulturális híd címmel, s mint a nevében is ott van, a kapcsolatépítést célozta ember és ember között, határokon, sokszor nemzeteken is átívelően.

– Milyen jelentőséggel bír az ön számára, hogy mentora tanításán keresztül másokat is inspirálhat?

– Ez a szerep fontos számomra. Pats József tanítása arra ösztönzött, hogy a művészetet közösségi élménnyé tegyem, így most én lehetek az iránytű a fiatal alkotóknak: nem váltom meg a világot, de segíthetek, hogy megtalálják a saját hangjukat. A cél az, hogy a művészet élő és befogadó legyen, a résztvevők együtt alkothassanak és inspirálódjanak egymástól. Egyébként külön öröm számomra, hogy a csíkszeredai közösségnek is fontos a művészet pártfogolása, és a városháza sem zárta be az ajtókat előttem, hiszen támogatta a tábor megvalósítását.

– Volt egy egységes, központi témájuk a táborban született munkáknak? Terveznek folytatást?

– Elsősorban a környezetvédelem és a természet inspirálta az alkotásokat, de mindenki kibontakoztathatta a saját kreativitását. Az elkészült festményekből és szobrászati munkákból kiállítást is szervezünk, amely decemberben lesz megtekinthető itt, Csíkszeredában, ahol a látogatók beleláthatnak majd a tábor hangulatába is. Mindenképpen szeretnénk folytatni a kezdeményezést, a következő táborok célja a közösségépítés, a nemzetközi kapcsolatok erősítése és új alkotók bevonása lesz. Minden év új kihívásokat és inspirációt hoz, hogy minél több emberben ébresszünk érdeklődést a művészetek iránt.