– Hogy született meg a Bölöni – Az erdélyi legenda című film ötlete? És miért érezték fontosnak, hogy film készüljön Bölöni Lászlóról?

– A film ötlete Kollarik Tamás rendezőtársamtól származik: egy közös nyaraláson vetette fel, hogy készítsünk dokumentumfilmet Bölöni Lászlóról. Nagy örömmel fogadtam a felkérést, és örökre hálás vagyok neki azért, hogy erdélyi filmesként részt vehettem benne. Miután Bölöni László is igent mondott a felkérésre, minden felgyorsult: a Nemzeti Filmintézet (NFI) támogatása, produceri finanszírozás, székelyföldi vállalkozók és önkormányzatok segítsége tette lehetővé, hogy megvalósulhasson a forgatás, az archív jogdíjak kifizetése és az utómunka. Öt év munka után jutottunk el a mozikba. 

– Mi motiválta Önt abban, hogy részt vegyen a Bölöni-film készítésében?

– Televíziósként kerültem a dokumentumfilmezés terepére, és eddigi munkásságom során számos témával foglalkoztam a szociográfiától a természetfilmen át az oknyomozásig. Általában azok a témák érdekelnek, amelyek filmre kívánkoznak. Bölöni László élete kétségkívül ilyen, hiszen ő sokkal több számunkra, mint futballista: ő az erdélyi magyarok, románok és magyarországi magyarok közös legendája. Szegény környezetből, kisebbségi sorsból jutott a világ elitjébe, ötven évet töltött az élvonalban, miközben fogorvosi diplomát is szerzett. Emberként is végig hiteles maradt. Az egyik célunk az volt, hogy a film kapocs legyen románok és magyarok között, ahogy Bölöni életútja is az. Emellett a kényesebb témákat is tárgyaljuk. Nagyon fontos a magyarság, de lehetünk ugyanakkor példaértékű román állampolgárok – ez a film egyik fő üzenete.

– Hogy zajlott a forgatás?

– A forgatás 2021 tavaszán indult, és három, három és fél évig tartott. Bölöni aktívan részt vett a folyamatban, a neve és személyes kapcsolatai nyitották meg előttünk az ajtókat. Tizenkét országban forgattunk, közel ötven városban, hatvan-hetven interjút készítettünk világsztár futballistákkal és külső megszólalókkal. Nemcsak a szakmai pályát, hanem a kort, a társadalmi közeget és Bölöni emberi arcát is meg akartuk mutatni. Kiemelt jelentőségű volt Valentin Ceaușescu megszólaltatása, ami ritka és hiteles betekintést adott a korszakba. A film nemcsak sport-, hanem társadalmi portré is lett.

– Mi volt a legnagyobb kihívás a forgatás során?

– A rengeteg repülőút és a logisztika komoly kihívás volt, gyakran nagy felszereléssel, rövid idő alatt több országba kellett eljutnunk. Bár Tamással ketten jegyezzük a filmet rendezőként és íróként, ez hatalmas csapatmunka volt. Novák Tamás producer tartotta össze a gazdasági és szervezési oldalt. Több operatőrrel, hangmérnökkel dolgoztunk, sokan közülük székelyföldiek, de Budapestről és Bukarestből is csatlakoztak. Fontos kiemelni a zeneszerzőt, Pacsay Attilát is, aki szenzációs zenét komponált a filmhez. 

– Hogy sikerült megtalálni az egyensúlyt Bölöni, a sportlegenda és a személyes portré között?

– Nagyon nehezen. Kétszáz óra nyersanyaggal indultunk, az első dramaturgiai váz több mint nyolcórás volt, ezt szűkítettük le a közel kétórás végső verzióra. A futballt dramaturgiai eszközként használtuk, a legfontosabb mérföldkövek hangsúlyosak, de ugyanilyen súlyt kapott a hazatérés, a hit, a család, az emberi oldal. A cél az volt, hogy ne csak a legendát, hanem a mögötte lévő embert mutassuk meg. A film Európát és korszakokat jár be, de végig Bölönire fókuszál, akivel a néző azonosulni tud, és akit példaképként tud maga elé állítani.

– Milyen volt a közös munka Bölöni Lászlóval?

– Rengeteg időt töltöttünk együtt, és mély baráti viszony alakult ki. Teljesen megnyílt előttünk, beengedett az otthonába, a családjába, a legszűkebb környezetébe. Számomra az volt a legnagyobb megerősítés, hogy pontosan azt az embert kaptam, akit elképzeltem, aki szerény, intelligens, igényes és elképesztő munkabírású.

– Melyek voltak azok a pillanatok a forgatás során, amelyek örök élmények maradnak?

– Hajnalig lehetne sorolni. Meghatározó pillanat volt a találkozás Raphael Varane-nal a Manchester United stadionjában, Axel Witsellel, aki saját madridi otthonában fogadott, vagy Kim Karlströmmel, aki Stockholmban egy igazi elvarázsolt kastélyba invitált bennünket. De kiemelném, amikor a Bukaresti Magyar Intézetbe érkeztek be interjúra a román futball-legendák Helmut Duckadamtól Marius Lăcătu­­șig, vagy a forgatást Lisszabon­ban, ahová Bölöni húsz év után tért vissza, és még mindig legendaként fogadták.

– Van-e bármilyen jellegű hiányérzete a filmmel kapcsolatban?

– A film bemutatása óta a legtöbb közönségtalálkozón felteszik azt a kérdést, hogy miért nem szerepel benne Cristiano Ronaldo? Szerettük volna összehozni a találkozást, dramaturgiailag óriási csúcspont lett volna, de nem sikerült. Vártunk rá, emiatt csúszott is a film megjelenése, de az őszi magyar–portugál világbajnoki selejtezőn, Budapesten véglegessé vált, hogy nem vállalja, soha nem szerepel dokumentumfilmekben. Van ben­nem egy kis hiányérzet, de a Ronaldo-történet benne van a filmben, szerintem a Bölöni-film így is kerek egész lett. 

– Milyen visszajelzéseket kapott eddig a film?

– Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett, de legfőképpen a telt házas vetítések erősítettek meg bennünket. Erdélyben vándorvetítések zajlottak, sok helyen közönségtalálkozóval egybekötve. A vetítéssorozat január–március között folytatódik Erdély nagyvárosaiban és Székelyföldön.

– Van olyan téma vagy személy, amihez vagy akinek alakjához hasonló mélységben, szívesen nyúlna a jövőben?

– Általában nem személyiségekben gondolkodom, hanem témákban. A következő filmem a Vén hegedű, amely a több mint 200 éves múltra visszatekintő abásfalvi cigányzenekar történetét dolgozza fel, elsősorban a jelenen keresztül. Emellett elképzelhető, hogy Bölöni kapcsán is készül még valami, hiszen rengeteg fel nem használt anyagunk van.