– Mit mondana, melyek a leggyakoribb függőségeink 2025-ben? 

– Ha a függőség szó jelentését megnézzük az értelmező szótárban, akkor a ragaszkodást találjuk mellette magyarázatként, ami egy pozitív kifejezés. Viszont mi ráragasztottunk erre a szóra egy negatív értelmet. Számos függőségünk van, de ezek nem mind negatívak, gondoljunk csak az olvasásfüggőségre, futásfüggőségre… Érdekes, hogy mi a magyar nyelvben a függőséget mennyire csak egy irányban tudjuk valójában értelmezni. A leggyakoribb negatív értelemben értendő függőségeink ma az online világ, ez egyértelműen az elmúlt 15-20 év terméke, második az alkohol, utána a gyógyszer jön, és a gyógyszereknél nem feltétlenül mindig az altató- és nyugtatószerekre kell gondolni, hanem például a hashajtótól is lehet függni, sőt, több hashajtófüggő van, mint altató- és nyugtatószerfüggő. A kábítószert pedig mint függőséget még mindig csak nagyon hátul lehet említeni, legalábbis ami a magyarországi helyzetet illeti, de véleményem szerint a romániai, erdélyi helyzet sem különbözik mérvadóan. 

– Függőségeink listájának végén említi a kábítószert, én mégis kíváncsi lennék rá, hogy milyennek mondható a droghelyzet jelenleg magyar nyelvterületen?

– Hogyha a hivatalos magyar kormánykommunikációt nézzük, akkor nagyon rossz a droghelyzet. De tulajdonképpen szó sincs erről, túlreagált hatósági részről a kábítószerhelyzet. Igen, el kell ismerni, hogy az elmúlt években, főként, ha a járvány utáni időszakot vesszük figyelembe, picit emelkedő tendenciát mutatott a kábítószerfogyasztás. Ám ennek meg is vannak az okai. Szorongó világot élünk, és a szorongás nem jó. Ennek is nagyon sok fajtája van, mint a járványszorongás, háborúszorongás, genderszorongás, megélhetés-szorongás, lájkszorongás és még sok más. Az, hogy ma ilyen szorongó világot élünk, arra predesztinálja az embereket, hogy próbáljanak változtatni. Ez pedig sok esetben úgy nyilvánul meg, hogy isznak, gyógyszereket szednek és még számos egyéb dolgot lehetne felhozni, ami nem feltétlenül a szorongás klasszikus orvosi megoldása. Ezekbe bele lehet csúszni, és ebből lehet valójában függőség, és pont a kábítószer-függőség is erről szól.

– Melyek a legelterjedtebb kábítószerek manapság?

– Vannak abszolút rétegszolgáltatású kábítószerek – leginkább az áruk miatt. Például egy gramm kokain nagyjából 40 ezer forint (kb. 500 lej – szerk. megj.), tehát nem egy olcsó szer. Ezzel szemben ott vannak a szintetikus marihuána-származékok, egy ilyen cigarettához 200–300 forintért (2,5–3,8 lej) hozzá lehet jutni. Megjelent a szegénységi droghasználat. A politikusok utálják, amikor ezt a szót a szakma kimondja, mert szerintük ilyen nem létezik, pedig igen, hiszen ha valaki 300 forintért tud venni magának tudatmódosító szert, akkor igenis beszélhetünk szegénységi droghasználatról. Népszerűség szempontjából egzakt szereket nehéz mondani, habár a marihuána a mai napig a legnépszerűbb, de manapság a drogoknak számos szleng elnevezése van, amelyek nagyon sokféle szert rejthetnek. Ott van a kristály, de 100-120 féle anyag van, amit kristálynak neveznek. Ugyanez elmondható a biofűről is. Jelenleg összességében a fiatalok olyan 12-13 százaléka szerhasználó, és ezalatt még mindig nem azt kell érteni, hogy naponta. Tény, hogy hétvégén, buliban, haverokkal azért használgatják a drogokat a fiatalok.

– Az utóbbi évtizedekben mennyire alakultak át az alkoholfogyasztási szokásaink?

– Csökkent az alkoholfogyasztás. Ma már egyre több olyan egészségtudatos fiatallal lehet találkozni, aki nemet mond a káros szenvedélyekre. A huszonéves korosztályban például egyre többen a tudatos táplálkozás hívei, többen vegetáriánusok… Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem fogyaszt alkoholt, de nem iszik töményt, csak néhány százalékos sörkoktélt, ami arra jó, hogy egy kicsit oldja a gátlásokat, de nem lesz tőle másnapos, nem fog tőle nagyon berúgni. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha így megy tovább, akkor 2096. novem­ber 7-re el fogjuk érni azt, hogy a fiatalok száz százaléka egészségtudatos lesz, de összességében ez az egészségtudatosság vezetett oda, hogy az alkoholfogyasztás csökkent, és ezt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikái is egyértelműen igazolják. Ettől még persze ott van az a réteg, aki mindennap iszik olcsó és rossz minőségű alkoholt. Magyarországon például kb. 900 ezerre taksálható az alkoholbetegek száma, ami nagy szám.

– Sok ma az alkohol- és drogprevenciós kampány – mennyire eredményesek ezek, ha pedig nem azok, akkor Ön szerint milyen módszer lenne hatásos a fiatalok esetében?

– Megmondom őszintén, ezt nem tudom. Magyarországon jelenleg az a hivatalos állásfoglalás, hogy azok a szervezetek, egyesületek tarthatnak ilyen kampányokat a fiataloknak, akik akkreditáltatják ezeket a programokat. Ezzel csak az a baj, hogy Magyarországon nincs ilyen akkreditációs testület. Tehát ezeregy oka van annak, hogy nem tudunk harangozni, az első, hogy nincs harang… Szóval, mivel az ilyen kampányok legtöbb esetben nem lekövethetők, így az eredményük sem mérhető egyértelműen. Én viszont kapok olyan visszajelzéseket, amikor iskolákban, fiataloknak tartok előadásokat, hogy egy-két példám, mint a bedrogozott pók pókhálószövéséről szóló kísérlet bemutatása rendszeresen megmarad a diákok fejében. Ha egy előadásom után négy-öt gyermek azt mondja majd szombat hajnalban, hogy: köszönöm, nem kérek, akkor már volt értelme. De statisztikát nem tudok. Abban viszont határozott vagyok, és ezt minden előadásomban elmondom, hogy nem tiltani kell a fiataloktól a szereket, hanem felvilágosítani kell őket róluk. Ha valamit nem szabad, az még inkább vonzó. Ezért kell a függőségekről, az alkoholról, cigarettáról, drogokról beszélni a gyermekkel, fiatallal. Meghallgatni az ő véleményét, elmondani, hogy én hogyan látom, ütköztethetjük ezt a véleményt, de nem úgy döntünk el valamit, hogy én vagyok az okos felnőtt, és majd jól megmondom neked, hogy mit fogsz csinálni. Megértetted?