– Egyetemi munkája során sokat mesél az utazásai­ról. Hogyan került az életébe a túrázás, és mennyire sikerül ezt ma beiktatni a mindennapokba?
 
– Brassóban születtem és nőttem fel, így a hegyek közelsége mindig is az életem része volt. A szüleimmel sokat kirándultunk, hétvégenként gyakran jártunk a természetbe, ekkor fedeztem fel és szerettem meg azt a nyugodtságérzetet, amit a természet azóta is képes nyújtani számomra. Ma is, szinte minden hétvégén próbálunk időt szakítani egy kisebb túrára. Szerencsés helyzetben vagyok, mert Brassóban élek, és a környéken rengeteg lehetőség adott. Fél órán belül a hegyekben lehetünk, legyen szó a Bucsecs-hegységről, a Királykőről vagy a Csukásról, de a Fogarasi-havasok is közel vannak. Sokszor ugyanazt a túrát többször is megtesszük, mert a természet annyira változatos, hogy két alkalommal sem ugyanazt az élményt nyújtja.

– Ez segít kiszakadni a szürke hétköznapokból?

– Olyan a munkám, ahol ritkán van két egyforma nap, így a „szürke hétköznapokból” nekem szerencsére kevés jut. Kommunikációs szakemberként és egyetemi oktatóként folyamatosan követnem kell az aktualitásokat és lépést tartanom a változásokkal, ami önmagában is kihívás. Ez a terület megköveteli, hogy folyamatosan figyeljem a környezetem történéseit, ami izgalmas, de egy idő után szellemileg kimerítővé válik. Éppen ezért időről időre szükségem van arra, hogy tudatosan kiszakadjak ebből a közegből. Számomra ezt leginkább a természet adja – a túrázás, a természetjárás vagy akár az utazás az, ami igazán ki tud kapcsolni.

– Mit jelent Önnek az utazás, mi nyújtja az igazi élményt?

– Számomra az utazás elsősorban a kíváncsiságról szól. Eddig harminckét országban jártam, és szeretek szemlélődőként jelen lenni egy-egy helyen. Az érdekel, hogy miként élnek más kultúrákban, milyen szokásaik, hagyományaik vannak. Nemcsak az számít, hogy eljussak valahova, hanem az is, hogy megértsem és kicsit megéljem, hogy milyen ott lenni. Fontos, hogy az utazás során a természeti élmények mellett kulturális és gasztronómiai tapasztalatok is helyet kapjanak, éppen ezért gyakran választunk olyan úti célokat, ahol még nem jártunk. Az új tapasztalatok vonzanak.

– Inkább a spontán döntések jellemzik, vagy szereti előre megtervezni a kirándulásokat?

– Ez attól függ, milyen utazásról van szó. Rövidebb kirándulásoknál inkább a spontaneitás dominál, a hosszabb, főként külföldi utazásokat viszont megtervezzük, különösen, ha több helyszínt szeretnénk bejárni. Fontos, hogy legyen egy keret, mert logisztikailag könnyebb így. Ugyanakkor nem szeretem, ha minden túl szigorúan be van osztva, hagyunk teret annak is, hogy a dolgok a helyszínen alakuljanak. Számomra a tervezés már önmagában is kikapcsolódás – ilyenkor előre ráhangolódom az utazásra, utánanézek a programlehetőségeknek, ez is az élmény része.

– Volt olyan utazása, amely különösen meghatározó volt?

– Kicsit mindegyik az, de az egyik életre szóló élmény egy dél-amerikai utazás volt, amelynek során Chilét, Bolíviát és Perut jártuk be. Ez egy közel egy hónapos út volt, és igazi kalandként éltük meg, hiszen teljesen más világba csöppentünk. Az Atacama-sivatagtól a bolíviai sósivatagon át a Titicaca-tóig olyan tájakat láttunk, amelyek teljesen eltérnek attól, amihez hozzászoktunk. Emellett Peru gazdag kulturális öröksége és Machu Picchu különleges hangulata is meghatározó élmény, akárcsak Lima pezsgő élete vagy La Paz zsúfolt negyedei. Hasonlóan erős benyomást tett rám Japán és Dél-Afrika, de említhetném akár Marokkót vagy Jordániát is.

– Ön szerint mire taníthat minket más kultúrák megismerése?

– Az utazások során az ember gyakran szembesül azzal, hogy mennyire különböző körülmények között élnek mások. Ez segít átértékelni a saját helyzetünket: rájövünk, hogy sok minden, amit természetesnek veszünk, valójában kiváltság. Ugyanakkor ezek az élmények szemléletet is formálnak, nyitottabbá és empatikusabbá tesznek, segítenek átértékelni a jólét fogalmát.
Volt olyan is, hogy egy kevésbé „tipikus” úti cél adott különösen pozitív élményt. Kisinyov például kellemes meglepetés volt számomra, elsősorban a hangulata és az emberek miatt.

– Többször említette, hogy ezek az élmények hatnak arra, ahogyan a világra tekintünk. Önre milyen hatással voltak/vannak ezek a tapasztalatok?

– Nyitottabbá válik az ember. Kevésbé vagyok bizalmatlan, és könnyebben elfogadom, hogy a világ sokféle. Az utazások megtanítottak arra, hogy előítéletek nélkül tekintsek a környezetemre, és elfogadjam azt is, ami eltér attól, amit megszoktam. Így könnyebben meg lehet érteni más kultúrákat és szokásokat. Ez az utazás egyik olyan hozadéka, ami nem látványos, de hosszú távon sokat jelent.

– Feltétlenül szükséges, hogy messzire utazzunk a kikapcsolódáshoz?

– Sokan hajlamosak azt hinni, hogy csak a külföldi utazás az igazi élmény, pedig ez nem feltétlenül van így. A környezetünkben is rengeteg lehetőség van, Erdélyben, az országban is sok gyönyörű helyet fedezhetünk fel. Nem kell mindig messzire menni ahhoz, hogy feltöltődjünk, sokszor a közelben is megtalálható az, amire szükségünk van.

– Említette, hogy a kirándulások során fontos a gasztronómia. Ez a mindennapokban is visszaköszön?

– Igen, a főzés számomra szintén kikapcsolódás. Szeretek kísérletezni, új ízeket és kombinációkat kipróbálni, és ez feltölt. Valahol ez is kapcsolódik az utazáshoz, mert az ott szerzett élményeket gyakran próbálom visszahozni a saját konyhámban.

– Mit gondol, mi kell ahhoz, hogy egy utazás valóban élményt adjon?

– Nagyon sok múlik azon, hogy mennyire befogadóan érkezünk meg egy helyre. Ha előítéletekkel megyünk, könnyen csalódhatunk, de ha nyitottan állunk hozzá, egészen más élményekben lesz részünk. Ilyenkor maga a hely is „megnyílik”, és sokkal többet tud adni. Az utazás segít abban, hogy elfogadóbbá váljunk, és tudatosabban figyeljünk a környezetünkre. Én azt tanultam meg, hogy érdemes kíváncsi szemlélődőként jelen lenni, mert így olyan élmények tárulnak fel, amelyek folyamatosan meglepetést okoznak. Még egy egyszerű túra során is, ha figyelmesek vagyunk, olyan részleteket fedezhetünk fel, amelyek mellett egyébként elmennénk.