A Tordai-hasadék Közép-Erdély egyik leglátványosabb természeti objektuma, ráadásul nem egy rejtőzködő kincs, hiszen távolról is jól látható: lenyűgöző, ahogy az A3-as autópályán utazva a messzeségben feltűnik a drámai hatással bíró „kettévált” hegy. A szoros minden évszakban járható, más-más arcát mutatja, de varázslatos flórájával tavasztól őszig igazi kincsesbánya a természetet kedvelők számára.

Túra hétköznap

A tömegturizmus tobzódásával egy-egy hétvégén vagy „sátoros” ünnepen ezrek (évente mintegy 70 ezer látogatót jegyeznek) keresik fel a Tordához közeli szurdokvölgyet, persze többségük mit sem tud a keletkezéséhez kapcsolódó legendákról, például arról, hogy Szent László a kunok előli menekülése során lova dobbantásával hasította szét a sziklát, hogy aztán ellenségei a mélybe potyogjanak… A hely kezelői az utóbbi években igyekeznek rendet vinni a káoszba (pl. kilátópontok, parkolóhelyek kialakításával), ám a látogatót giccs- és füstparádé, sültszag, néha hangos zene és zsivaj fogadja a hasadék bejáratánál. A kirándulásról lemondani mégis kár lenne, ha zavar bennünket a sokaság, inkább lopjunk magunknak egy hétköznapot, hogy nyugodtabb körülmények között élvezhessük a látványt.

Ritkaságok otthona

A „geológiai” igazság az, hogy a Tordai-hasadék Szent László király idején már rég a helyén volt, évmilliókkal azelőtt, a mezozoikumban keletkezett a Torockói-hegység mészkővonulatában, nagyobbrészt a Hesdát-patak munkája nyomán. A szakadék nagyjából két kilométer hosszú, és ma is az Aranyosba ömlő Hesdát folyik át rajta. Két oldalán a Peterdi-gerinc és a Kövesbérc-Szindi-mészkőgerinc húzódik, a sziklafalak helyenként 250–300 méter magasak. A falakban 32 barlangot tártak fel, a legnagyobbik hossza például 75 méter. A terep a barlangászoknak is paradicsom, nem beszélve a sziklamászókról, hiszen rengeteg különböző nehézségű mászóútvonal található itt. 
A Tordai-hasadék már 1938 óta védett terület, 1983-ban pedig természeti rezervátummá nyilvánították. Nem véletlenül, hiszen állat- és növényvilága olyan ritka példányokat is magában foglal, amelyek alig fordulnak elő kontinensünkön.

Virágcsodák tavasszal

A szakemberek azt mondják, hogy a védett állatfajok mellett a hasadék flórája mintegy ezer fajtát számlál, azaz a Romániában ismert növények egynegyedét figyelhetjük meg a mészkősziklák között, az azok tetején kialakult sziklagyepeken, illetve a patak mentén. A kettéhasadt hegy és környéke tehát rengeteg növényritkaságnak nyújt élőhelyet és menedéket, de talán sosem esik olyan jól a szemnek és léleknek a színpompás virágok látványa, mint tavasszal. Apró nőszirom, tavaszi hérics, erdélyi májvirág, henye boroszlán, hegyi kökörcsin, törpe mandula – csak néhány „növénykincs” azok közül, amit már kora tavasztól megfigyelhetünk, fotózhatunk, főleg ha nemcsak a patak mentén sétálunk végig, hanem vállalkozunk egy körtúrára is. Később olyan különlegességek nőnek itt, mint az árvalányhaj, a tűlevelű szegfű, a gyászoló imola vagy a havasi őszirózsa.

Tegyünk egy kört!

Ha belevágunk a körtúrába, jól jelzett túrautakat találunk, a szorosban is biztonságos az ösvény, és helyenként függőhidak visznek át a patakon. Választhatjuk azt, hogy egyszer végigmegyünk a hasadékon, és utána kapaszkodunk fel valamelyik oldalra, de azt is, hogy a Mészkő település felőli bejáratnál, még a szoros elején, a menedékház mellett keressük meg túraösvényünket, majd felérve végigsétálunk a tetőn (a panoráma álomszép), majd leereszkedve a szurdokvölgyön sétálunk vissza a kiindulópontra. Rövid távon viszonylag nagy szintkülönbséget, 300 métert kell leküzdenünk, de annak, aki a virágok barátja, és szereti a szép kilátást, nagyon is megéri az erőfeszítés. Kényelmes tempóban, sokat fotózva is nagyjából három óra alatt megtehető a körtúra. Ha a bal oldali, a patak jobb partján fekvő úton megyünk vissza, akkor érintjük a híres Patkós-követ, azt, amelyen az a bizonyos legendás királyi ló nyoma látható. A Tordai-hasadék a másik oldalról, Szind község irányából is jól megközelíthető.

+

×

×

×

×

×

×

×