– Tulajdonképpen mi az autizmus? Melyek a leggyakoribb jellemzői? 

– Az autizmus egy idegrendszeri fejlődési zavar, amely sokszínűséget mutat mind az okaiban, hátterében, mind pedig a jellegzetes viselkedési mintázatokban – ezért is nevezzük napjainkban autizmus spektrumzavarnak. Tulajdonképpen két fő területen figyelhetők meg eltérések: a szociális kommunikációban és interakcióban, valamint a viselkedésminták és érdeklődések terén, amelyekre jellemző, hogy szűkkörűek és ismétlődnek. Leggyakoribb tünetként megemlíteném, hogy az autizmussal élőknek nehézséget okoz a társas kapcsolatok kialakítása és fenntartása, a nonverbális kommunikáció megértése és használata, a sztereotip és repetitív motoros mozgások, rutinokhoz való merev ragaszkodás és a szenzoros integráció eltérései, azaz az ingerekre való túlérzékenység. 

– Mitől alakul ki az autizmus spektrumzavar? 

– Az autizmus spektrumzavar etiológiája multifaktoriális, ez azt jelenti, hogy a genetikai tényezők és a környezeti hatások együttesen járulnak hozzá a kialakulásához. Tudni kell, hogy erős genetikai háttérrel rendelkezik, így nagymértékű az örökölhetőség családon belül, illetve néhány genetikai szindróma is gyakran társul autizmussal (pl. Down-szindróma, Fragilis-X szindróma). Emellett fontos megemlíteni a környezeti hatásokat is, amelyek növelhetik az autizmus kockázatát, mint például terhesség ideje alatt az édesanya rubeolafertőzése, folsav- vagy D-vitamin-hiánya, bizonyos teratogén gyógyszerek (olyan gyógyszerek, amelyek ártalmasak lehetnek a magzat fejlődésére – szerk. megj.) szedése, vagy akár a kisgyermekkori idegrendszeri fertőzések. 

– Eléggé felerősödött mostanában azok hangja, akik szerint bizonyos gyermekkori oltások is autizmust okoznak. Mit mond a tudomány? 

– Valóban nagyon sok álhír terjed, ami szerint a mumpsz, kanyaró és rubeola elleni védőoltás (nálunk a ROR oltás, amit egyéves korban alkalmaznak) autizmust okoz. Ezt az állítást már 2011-ben hamisnak nyilvánították, és azóta is rengeteg kutatás volt ez irányban. Megemlíteném az egyik legújabb cikket, amit dán kutatók közöltek, miután egymillió beoltott gyermeket követtek, és újra megerősítették, hogy a védőoltások nemhogy autizmust nem okoznak, de asztmát és autoimmun betegségeket sem. Talán a félreértelmezés abból adódik, hogy általában másfél éves kor körül tűnik fel először a szülőknek, hogy valami nincs rendben, pont abban az időszakban, amikor a kisgyermek megkapja a védőoltást. 

– Milyen gyakori az autizmus? Igaz, hogy egyre több gyermek érintett? 

– A legfrissebb amerikai tanulmányok szerint minden 36 gyermekből egyet autizmus spektrumzavarral diagnosztizálnak. Jól megfigyelhető a növekvő tendencia, hiszen a 2000-es évek elején ez az arány 1 volt a 150-ből. Az, hogy manapság több kisgyermek kap autizmus diagnózist, annak tudható be, hogy sokkal nagyobb ennek a fejlődési zavarnak az ismertsége, mint régen, jobbak lettek a diagnosztikai módszerek az által, hogy kibővítették a diagnosztikus kritériumrendszert, így a könnyebb esetfelismerésnek köszönhetően nemcsak a súlyosan érintett gyermekek kerülnek be a rendszerbe, hanem a magasan funkcionálóak is. 

– Korábban azt lehetett tudni, hogy fiúknál gyakoribb. Ez így van? Mi van a lányokkal? 

– Valóban, a fiúk négyszer gyakrabban érintettek, mint a lányok. De azért egy érdekességet elárulok a lányokról: ők nagyon jól tudják leplezni a nehézségeiket, azáltal, hogy megfigyelik és megtanulják, hogyan kell szociális helyzetekben viselkedni, így gyakran aluldiagnosztizáltak maradnak.   

– Milyen korai jelei lehetnek az autisztikus spektrumzavarnak? 

– A korai jelek már 18–24 hónapos korban megfigyelhetők, a leggyakoribbakat említeném meg, ami a szülők figyelmét felhívhatja: a gyermek nem válaszol, ha nevén szólítják, késik vagy visszafejlődik a beszéd, hiányzik a rámutatás és megmutatás, szegényes az arcmimika használata (kifejezéstelen arc), nincs imitációs játék (utánzás, szerepjáték), a tárgyakat szokatlan módon használja, nem alakul ki a funkcionális játék, nehezen kapcsolódik kortársaihoz, jobban szeret egyedül játszani. 

– Mikor érdemes szakemberhez fordulni és kihez? Milyen életkortól állítható fel a diagnózis, és hogyan történik a vizsgálat? 

– Mindenképpen javasolt szakemberhez fordulni, ha 12 hónapos korban nincs még gagyogás, rámutatás vagy egyéb gesztus, ha 18 hónapos korban még nem mond egyszerű szavakat, ha 24 hónapos korában még nincsenek spontán, egyszerű kétszavas mondatai, és ha bármikor az első 3 életévben funkcióvesztés következik be. A diagnózis felállítása a gyermekpszichiáter feladata, amely jól meghatározott kritériumok alapján történik. A vizsgálatot egy alapos, részletes interjúként kell elképzelni, ahol szóba kerül a kisgyermekkori pszihomotoros fejlődés, korábbi és jelenlegi nehézségek, és ezt követi egy játékon alapuló megfigyelés, amibe megpróbáljuk bevonni a gyermekeket. Az autizmus spektrumzavar diagnózisa bármilyen életkorban felállítható, viszont fontos kritérium, hogy a jellegzetes tünetek már 3 éves kor előtt jelen kell legyenek. 

– Gyógyítható? 

– Az autizmus egy életen át tartó állapot, nem gyógyítható. 

– Mire van szüksége az autizmussal diagnosztizált gyermeknek? 

– Mint minden gyermek számára, nekik is az elfogadó, támogató és biztonságot jelentő környezet megteremtése a legfontosabb. Kulcsfontosságú a korai fejlesztések elkezdése, aminek célja az utánzás és közös figyelem ösztönzése, a verbális és nonverbális kommunikáció szorgalmazása, társas készségek fejlesztése és a mindennapi élethez szükséges gyakorlati készségek elsajátítása, hogy később minél önállóbb és függetlenebb életet tudjanak élni. 

– Milyen esetben integrálható a normál közoktatásba az autizmussal élő gyermek? 

– Az, hogy integrálható-e a normál közoktatásba, általában javaslat alapján történik, amiben nagy szerepet játszik a szakértői bizottság véleménye. Figyelembe kell venni a gyermek fejlettségi szintjét, beszéd- és kommunikációs képességeit, szociális készségeit és viselkedésszabályozási nehézségeit. De kimondhatjuk, hogy igen, integrálható, ha megfelelő támogatás mellett képes valamilyen szinten alkalmazkodni az iskolai napirendhez, tud kapcsolódni a tananyaghoz – akár egyéni fejlesztési tervvel – és kezelhetők a viselkedéses nehézségei. A szülőnek jogában áll iskolát választani, de annak összhangban kell lennie a szakértői véleménnyel, az iskola befogadóképességével, azzal, hogy tudja-e biztosítani a gyermeknek szükséges támogatást, mint például az egyéni fejlesztési terv, a támogató pedagógus.