– Fából készít hajóelemeket. Mit fed ez pontosan?

– Hajókba kül- és beltéri padlózatot, hajóbútorokat készítek, valamint hajók padlóinak és faelemeinek javításával és karbantartásával foglalkozom.

– Hogyan került kapcsolatba az asztalosmesterség eme nem mindennapi ágával?

– Gyerekkorom óta közel áll hozzám a fa és annak megmunkálása. Bár édesapám villanyszerelőnek szánt, én az asztalosszakmát választottam: képzőművészeti iskolába jártam, majd fafaragó és asztalos végzettséget szereztem. Itthon kezdtem dolgozni, majd Magyarországra költöztem, ahol egy hajóépítő és hajórestauráló asztalosműhelyben kaptam munkát. Itt ismerkedtem meg a hajóácsszakmával és az egzotikus faanyagokkal. Hazaköltözésem után, 2014-ben önállóan vágtam bele ebbe a munkába: piackutatást végeztem, hajókiállításokra jártam, kapcsolatokat építettem és beszállítókat kerestem. Saját műhelyt alakítottam ki, később pedig fokozatosan gépesítettem a folyamatokat. Így alakult ki az a klienskör, amelynek ma dolgozom.

– Nem egy szokványos szakmáról beszélünk, mennyire volt nehéz elindulni ezen az úton?

– Nehéz volt, mert amikor elkezdtem feltérképezni a piacot, kiderült, hogy Romániában gyakorlatilag nincs versenytársam ezen a területen, így nekem kellett kitaposnom az utat. Az első lépést a hajókiállítások jelentették, ahol kész hajóelemeket mutattam be, és megismertettem az emberekkel a munkámat. Itt alakítottam ki az első kapcsolataimat a hajóipar szereplőivel és a leendő ügyfelekkel. Később a referenciák és a személyes találkozások révén folyamatosan érkeztek a megkeresések. Sokszor az is elég volt, hogy egy kikötőben dolgoztam egy hajón, és a hajótulajdonosok látták a munkámat. A hajózásban érdekelt közösség viszonylag kicsi, ezért hamar elterjedt, hogy van valaki, aki ezt a különleges munkát végzi.

– Milyen típusú hajókon dolgozik?

– Olyan hajókra készítek faelemeket, amelyek nem ipari, hanem szolgáltatási vagy kedvtelési célúak. Magánhajók, személyszállító hajók, motoros- és sportcsónakok, kisebb-nagyobb vitorlások, valamint jachtok tartoznak a munkáim közé. Leggyakrabban tikfával dolgozom, de olyan más anyagokat is használok, amelyek helyettesíthetik ezt a költséges alapanyagot. A hajók mérete széles skálán mozog: a hat-nyolc méteres kisebb hajóktól egészen a százméteresekig. Egy alkalommal például egy óceánjáró hajó egy részére is gyártottam padlózatot, bár azt csak elkészítettem és elküldtem, nem jártam ott.

– Nem tűnik egyszerű feladatnak. Hogyan épül fel a munkája, milyen fázisokból áll?

– A munka mindig azzal kezdődik, hogy az ügyfél megkeres: egyeztetjük az igényeket, megismerem a hajótípust és megbeszéljük a részleteket. Ezután következik a hajó felmérése, amely általában a hajó tartózkodási helyén történik. Kezdetben kézi méréssel és papírsablonokkal dolgoztam, ma már digitalizált a folyamat: speciális mérőeszközökkel mérem fel a hajót, majd számítógépen tervezem meg az elkészítendő elemeket. Ezek az itthoni műhelyemben készülnek el, ahol a korábbi, teljesen kézi munkafolyamatokat ma már, ahol lehet, gépesített megoldások váltják fel. Az elkészült elemeket ezután a helyszínre szállítom és felszerelem a hajóra. Egy-egy munka általában két utazást igényel: egyszer a felmérés, másodszor pedig a beépítés miatt kell a helyszínre mennem.

– Említette a tikfát mint gyakran használt alapanyagot. Milyen anyagokkal dolgozik még, és mennyire nehéz ezek beszerzése?

– A hajóépítésben szigorú nemzetközi előírások határozzák meg, hogy milyen alapanyagok és kiegészítő anyagok – például ragasztók, csavarok – használhatók. Ezek beszerzése nem mindig egyszerű, de az évek során sikerült kialakítanom a megfelelő kapcsolatrendszert. A hajóépítésben a tikfa az egyik legelterjedtebb alapanyag, mivel kiválóan ellenáll a hajókat érő külső hatásoknak, például a sós víznek, szélnek, esőnek és napsütésnek. Mivel Délkelet-Ázsiában őshonos, beszerzése nehéz és költséges. Korábban Mianmarból szereztem be a legjobb minőségű alapanyagot, de az ottani helyzet miatt az Európai Unió már nem engedi be az onnan származó fát. Ezért új beszállítókat kellett keresnem, ma leginkább Indonéziából érkezik hozzám a tikfa, megbízható partnereken keresztül.

– Sok utazással jár ez a szakma. Földrajzilag milyen területeken van munkája?

– Belvizeken és tengereken közlekedő hajókon dolgozom. Románián belül a leggyakoribb munkaterületeim a Snagovi-tó és a román tengerpart kikötői. A munkáim többsége belföldi, de egyre több külföldi megkeresést is kapok. Dolgoztam már Magyarországon, Bulgáriában, Görögországban, Horvátországban, Spanyolországban, Franciaországban és Svédországban is. Amikor elkezdtem ezt a szakmát, az volt az álmom, hogy Monacóban, a hajózás egyik központjában is dolgozhassam. Ehhez nemrég kerültem közel, ugyanis a francia Riviérán, Cannes-ban és Antibes-ben is volt már munkám.

– Székelyföld nem éppen a hajózásról híres. Hogyan reagálnak az emberek, amikor megtudják, hogy Ön éppen innen érkezett?

– Külföldön és Romániában is meglepődnek, amikor kiderül, hogy Erdélyből, Hargita megyéből származom. Gyakran mondják, hogy a hegyekből érkezem a tengerre hajóelemeket készíteni. 

– Mit szeret a legjobban ebben a hivatásban, és mi az, ami a legnagyobb áldozatot követeli?

– A legszebb számomra az, hogy fával dolgozhatok. A fa különleges anyag, nincs két egyforma darab, ezért minden munkám egyedi. Két azonos hajó esetében sem készülhet teljesen azonos faelem, így minden feladat új kihívást és különleges eredményt jelent. Szeretem az utazást és a különleges helyeket, ahová eljutok, de a legnagyobb kihívást is ez jelenti, a családtól való távollét, az utak és a fizikai munka összehangolása ugyanis komoly szervezést igényel. Nehézséget jelenthet az ügyfelekkel való együttműködés is, de egy elkészült hajó, a megelégedett kliens és a hazatérés minden alkalommal kárpótol a nehézségekért.