Ha nem is a szótári, de a lényegi meghatározás ez: a talaj nem élet­telen közeg, hanem élő rend­szer. Egyébként meg a föld leg­külső, szilárd, mállott burka, ami a növények számára a kellő időpontban és mennyiségben tápanyagot és nedvességet szol­­­gál­tat – mondja Józsa Esz­ter erdőszentgyörgyi ker­­­tész­­­­mér­nök és okle­ve­les növényorvos (medalionképünkön) , ami­kor a talaj­­életről, a talaj termé­keny­sé-
­­gé­nek megőrzéséről és a fenn­tartható gazdálkodás fon­tos­ságáról kérdeztük.
A szakember szerint a nö­vénytermesztés alapja maga a talaj, mert csak az egészséges föld képes hosszú távon ter­mést adni. 
– Ha nincs jó talajunk, nem lesz jó termésünk sem. A termőföld a természet egyik legösszetettebb és legér­zé­kenyebb rendszere, amely táp-
­­anyagot, vizet, leve­gőt és élő­­helyet biztosít meg­szám­lál­hatatlan élőlény számá­ra – fogalmazott. 

Egyetlen maréknyi föld­ben több milliárd mikro­or­ga­nizmus él. Baktériumok, gom­bák, rovarok, férgek és apró álla­tok alkotják azt a láthatat­lan világot, amely nél­külözhe­tet­len a növé­nyek fejlődéséhez. A mik­ro­­­­orga­nizmusok lebontják az elhalt növényeket, a gi­lisz­ták pedig járataikkal lazít­ják a talajt, javítják an­nak szerkezetét, víz- és levegő­áramlását. Nagy mennyiségű szerves növényi maradványt fogyasztanak, gyor­­­­sítják a szer­ves anyagok le­bontását. A giliszta ürüléke nagy mennyi­ségben tartalmaz bak­tériumot, szerves anya­got és felvehető növényi táp­anyagot. 

Humusz: a termékenység kulcsa

A talaj élőlényei tehát táp­anyag­ban gazdag humuszt termelnek és fenntartják a táp­anyagok körforgását, átala­kítva a szerves anyagot a növények számára felvehető formába. Minél gazdagabb a talajélet, annál egészségesebb a föld, általa pedig a növény – emelte ki Józsa Eszter.
A talaj körülbelül 95 száza­lékban ásványi anyagokból áll, és mindössze öt százalékban szerves anyagból, mégis ez az öt százalék határozza meg a talaj életképességét. A humusz biztosítja a vízmegtartó ké­pessé­get, javítja a talaj szer­kezetét és segít a táp­anyagok meg­kö­té­­­sében. A hu­musz pufferként is műkö­dik: kiegyenlíti a talaj savasságát, és meg­akadályozza a műtrágyák ható­anya­gainak kimosó­dását. Józsa Eszter sze­rint a szerves anyag visszapótlása a fenn­­tart­ható gazdálkodás alapja: a talaj élő szervezet. Ha nem tápláljuk, idővel ki­merül.
A növények fejlődéséhez a fő tápanyagok – nitrogén, foszfor, kálium – mellett kal­ciumra, magnéziumra, kénre és különféle mikroelemekre is szükség van. A túlzott vagy aránytalan tápanyagpótlás azon­­ban ugyanúgy kárt okoz­hat, mint a hiány. A falu­gazdász arra figyelmeztet, hogy a talaj kémhatása (pH) döntően befolyásolja a táp­anyagok hasznosulását: le­het bármennyi tápanyag a föld­ben, ha a pH nem megfelelő, a növény egysze­rűen nem tudja felvenni azt. A szakember szerint a talaj­élet támogatása – például bak­­té­riumkészítmények al­kal­­ma­zásával – csökkenti a mű­­trágyák szükségességét és ja­vítja a talaj természetes táp­­anyag-szolgáltató képessé­gét.
Víz nélkül nincs élet

A klímaváltozás egyre na­gyobb kihívást jelent a gaz­dálkodóknak, mivel a csa­padék eloszlása egyre szél­sőségesebb. Józsa Eszter sze­rint ezért ma az egyik legfontosabb fela­dat a lehulló víz megőrzése. A hu­muszban gazdag, jó szerkezetű talaj ké­pes el­raktározni a vizet, míg a tömörödött, szerkezet nélküli ta­laj gyorsan kiszá­rad. A fenn­tartható gaz­dálkodás tehát nem más, mint tudatos oda­figyelés a földre: a szerves anyag pót­lása, a talajélet meg­őrzése és a víz­visszatartás biztosítása.
A talaj nem megújuló erő­for­rás, helytelen használattal év­tizedek alatt tönkretehető, míg regenerálódása hosszú fo­lyamat. Józsa Eszter szerint a gazdálkodóknak felelősségük van abban, hogy a jövő gene­rá­ciói számára is élő, termékeny föld maradjon, mert „a talaj a növénytermesztés lelke – ha vigyázunk rá, ő is gondoskodik rólunk”.