A hiedelemvilág és a valóság gyakran összemosódik: egy helyszínhez több történet kapcsolódhat, lehet az fiktív és történelmi tényekkel alátámasztott is. A Hosszúaszó (vagy Hossz­aszó) patak völgyével kapcsolatban is igaz ez, amelyet sokan a tatárok 1694-es csíki betöréséről ismernek. Ennek a csatának az emlékhelye a Xantus-kápolna, ahol Xantus Keresztesnek a sírja található.
Fitódtól nem messze, mintegy öt kilométerre található a ma már elnéptelenedett Hosszúaszó település, az oda vezető út a Hosszúaszó-patak völgyében halad. A kápolnával szemben található a Libidári-domb (más változat szerint Libidáré-domb), amelyet Kozma Mária könyvében (Régiségek Csíkországból. Történelmi regék. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2011) meseszerűen mutat be. A Szépasszony vászna című szövegben arról ír, hogy a Libidári-domb volt a szépasszonyok otthona: „Mondják, hogy valamikor Csík sötét erdeiben szépasszonyok laktak. Szépnek szépek voltak, de az emberekhez, kik erdőiket háborgatták, gonoszak. Mindenfelé elkóboroltak, de a Hosszaszó-völgy mellett magasodó Libidári-dombon volt az igazi otthonuk. A régi magyar nyelvben az aszó patakot jelent, s a hosszú aszó nyilván azt, hogy egy hosszan kanyargó patak folyik ott” – olvasható a szövegben. 

A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szépasszony a magyar népi hitvilág ambivalens, hol jó-, hol rosszindulatú természetfeletti lény, akinek boszorkány- és tündérszerű tulajdonságai vannak. Veszélyes a szépasszonyokkal találkozni, mert áldozatukat halálra táncoltatják. A már idézett történetben azonban „egy deli csíki legény” a Hosszaszó-patak tükrében meglátta az egyik szépasszony arcát, és nem tudta kiverni a fejéből a szépségét. Megtudta, hogyan lehet átjárni a szépasszonyok eszén, és egy éjjel el is ment a Libidári-dombra, hogy ismét találkozzon a szépasszonnyal. Odahívta őket, akik el is kezdték táncoltatni a legényt. Amikor azonban fáradni kezdett, mákot szórt szét, és a szépasszonyok azonnal számolgatni kezdték a mákszemeket, a legény pedig futásnak eredt. Az a szépasszony azonban, akit a víz tükrében látott, követni kezdte őt, és együtt is maradtak. Boldogan éltek, de a szépasszony hűtlen lett hozzá, sokszor visszatért a Libidári-dombra táncolni. A történet így folytatódik: „A legény egyszer aztán bánatában arcul csapta és elmerült a Hosszaszó patakában, amely akkor nemcsak hosszú volt, hanem helyenként feneketlen mély is: várhatsz immár engem ezer és ezer és hetvenhét esztendőkig. A szépasszony megbánta a tettét, és keresni kezdte a legényt. Kiterítette hosszú-hosszú fátylát az égre, és öntözni kezdte a patak vizével, így akarván megfogyatkoztatni a vizet, hogy aztán a sekélyben felbukkanjon a kedvese. Azóta is öntözgeti égi vásznát, miből hajnalonta harmat pereg.”
A Szépasszony vászna székelyföldi, erdélyi hiedelem szerint a Tejút, a harmat pedig a vászonról lecsepegő víz.