Mocsári Móka és az újabb talány
Almáskertes és barátai, a hűséges Tücsök Muri, a hetvenkedő Hencegi Cincogi, a dörzsölt Füles Berci és a merész Kurázsi Nyuszkó, útjuk során egy újabb kihívással és próbatétellel néztek szembe. A holdvirágszirom, amit Sármos Cirmos és Rőt Rémusz adott nekik, egy folyton bugyborékoló mocsaras területre vezette őket. A rothadó szagot árasztó láp nem nyújtott barátságos képet. Az ingovány növekvő, majd szétpukkanó buborékjai ködszerű, áporodott gőzfelhőkkel borították be a tájat, ami megnehezítette a kis csapat tájékozódását.
– Figyeljetek, barátaim – mondta Almáskertes –, óvatosan kell haladnunk, mert a mocsár veszélyes hely!
A mentősereg lassan haladt előre, egymást támogatva, hogy ne süllyedjenek el az ingoványban. A köd egyre sűrűbb lett, és a látótávolság alig néhány lépésnyire csökkent. Hirtelen egy mély hang szólalt meg a ködből:
– Ki merészel belépni a birodalmamba?
A barátok megdermedtek, de Almáskertes bátran előrelépett.
– Mi vagyunk azok, akik vissza akarjuk szerezni a Holdvilág Csodáját Noxhenna gonosz boszorkánytól. Segítséget keresünk és nyomokat követünk.
A hang tulajdonosa előlépett a ködből. Egy hatalmas, dudorokkal teli varangy volt, a mocsár védelmezője, Mocsári Móka.
– Ha át akartok kelni a mocsáron – kezdte Móka –, meg kell válaszolnotok az én találós kérdésemet is, akárcsak Sármosét és Rémuszét. Ellenkező esetben ragacsos nyelvemmel béfallak titeket, mint a szúnyogot!
– Halljuk a kérdést! – mondta Hencegi Cincogi, aki mindig is szerette a fejtörőket.
Mocsári Móka mély hangján kezdte brekegni:
– Mi az, amit nem lehet megérinteni, mégis mindenki látja?
A barátok tanácskozni kezdtek. Tücsök Muri kapott először szót:
– Lehet, hogy az idő? Nem, az nem stimmel…
Füles Berci gondolkodott egy kicsit, majd felkiáltott:
– Az árnyék! Hát persze, megérinteni nem tudjuk, de mégis látjuk!
– Helyes, így vacsorázni már csak szúnyogot fogok – morgolódott Mocsári Móka, és egy rejtett ösvényt mutatott Almáskerteséknek a mocsár közepén, amelyen biztonságosan átmehettek a túloldalra.
Miközben az ösvényen haladtak, egy újabb holdvilágsziromra bukkantak, amelyet a mocsár szélénél találtak. Ez megerősítette, hogy jó úton járnak a Holdvilág Csodája megmentéséhez.

