Almáskertes és barátai különös, óriási gombákkal teli erdőbe érkeztek. A gombák hatalmasak voltak, némelyikük akár ház méretű is lehetett, és színes kalapjaik úgy világítottak, mintha mágikus fényt sugároznának. Az erdő csendes volt, csak a szél susogott a gombák között, ami egy kissé hátborzongatóvá tette a helyet.
Ahogy haladtak a gombák között, furcsa jeleket és sötét varázslatok maradványait találták, amelyek arra utaltak, hogy a boszorkány gyakran látogatja ezt a helyet, de a barátok eltökélten haladtak előre, nem engedték, hogy a félelem vagy a kétség visszatartsa őket.

Hirtelen egy hatalmas gomba alatt rejtőző törpe jelent meg előttük. Szakálla hosszú volt, ezüstösen csillogott, szemében bölcsesség és ravaszság csillant.
– Üdvözöllek titeket, vándorok! Én vagyok Gombás Tóbiás, az óriási gombák birodalmának őrzője. Mit kerestek itt, ahová még a napfény is csak előzetes egyezkedéssel mer bejönni? –kérdezte a törpe.
Almáskertes előlépett, és elmesélte Gombás Tóbiásnak, hogy Noxhenna elrabolta a Holdvilág Csodáját, és ők mindent megtesznek, hogy visszaszerezzék azt. 
Tóbiás üveges szemekkel bólogatott: 
– Noxhenna sok gondot okoz ezen a vidéken. De ha segíteni akartok a Holdvilág Csodáján, szükségetek lesz egy különleges varázsgombára, ami engem is felszabadít dérboszorkány hatalma alól, mert amíg varázsereje fogva tart, nem tudlak tovább­engedni titeket – mondta Tóbiás.
A barátok megértették, hogy újabb próbatétel előtt állnak. Hát elkezdődött. A gombák hirtelen megelevenedtek, és elkezdtek mozogni körülöttük. Bűbájos spóraköd kezdte elborítani a területet, és a barátok úgy érezték, mintha minden irányból támadás érné őket.
Kurázsi Nyuszkó előrelépett, és bátran birkózott a köddel, míg Füles Berci a gombák közötti utat kereste szinte repkedve. Tücsök Muri felpörgött, így észrevette a varázsgombát, amely a tisztás közepén nőtt, majd huss, és zsebre vágta. Hencegi Cincogi a háttérből kaszabolta furkósbotjával a pöttyös ro­­­­­­hamosztagos esernyőket, így védelmezőn sikerült elhárítania a veszélyt barátai mögül.
Az együttműködésnek kö­­szön­he­tően tehát megszerezték a varázsgombát. A tisztás hirtelen megnyugodott, a gombák visszatértek eredeti helyükre, és a köd is eloszlott. Gombás Tóbiás elégedetten mosolygott rájuk.
– Bátorságotok és összetartásotok révén sikerült megszereznetek a varázsgombát. Ez az erő segíteni fog nektek a továbbiakban.
Amikor Almáskertes átadta a varázsgombát Tóbiásnak, a törpe hirtelen megrázkódott, és üveges szemei kitisztultak. 
– Köszönöm nektek, barátaim! Most már szabad vagyok Noxhenna átkától, amely hosszú ideje fogva tartott engem. Nélkületek soha nem sikerült volna.
Hálásan megköszönte a segítséget, és ígéretéhez híven átengedte őket birodalmán.
– A varázsgomba erőt ad nektek az úton, és egy újabb holdvirágszirmot is átad, hogy irányt mutasson.
Amint elhagyták az óriási gombák birodalmát, a csapat újabb nyomra lelt, és közelebb jutottak a Holdvilág Csodájának megmentéséhez.