A mocsár túloldalán Almáskertes és barátai egy rétre érkeztek, ahol focipályát találtak. A pálya közepén Noxhenna gonosz szolgái, a jégviráglidércek vártak rájuk. A rideg lepelbe burkolódzó lények dermesztően néztek a barátokra, miközben az egyikük előlépett és megszólalt: 
– Ahhoz, hogy továbbmenjetek, meg kell mérkőznünk egy focimeccsen! Csak akkor van esélyetek továbbmenni, ha nyertek!
Almáskertes és társai összenéztek. Bár nem voltak profi focisták, nem hagyták magukat megfélemlíteni. 
– Elfogadjuk a kihívást! – mondta Almáskertes határozottan. 
A barátok szíve tele volt izgalommal és eltökéltséggel, tudták, hogy most mindent bele kell adniuk. A csapat gyorsan stratégiát állított össze. Tücsök Muri volt a gyors és fürge csatár, aki villámgyorsan tudott mozogni a pályán. Hencegi Cincogi, a legügyesebb közülük, a kapuban helyezkedett el, hiszen kiváló reflexei voltak. Füles Berci, a taktikus ész a középpályás szerepét kapta, ő irányította a játékot és osztotta a labdákat. Kurázsi Nyuszkó a védelem oszlopa lett, ő biztosította, hogy az ellenfél ne jusson közel a kapujukhoz. Almáskertes volt a kapitány, aki irányította a csapatot, és inspirálta barátait a legjobb formájukkal játszani. De nem voltak tizenegyen, így kevesen voltak ahhoz, hogy egyenlő félként vegyék fel a küzdelmet a lidércválogatottal szemben. Almáskertes elővette almafából faragott varázspálcáját, és az Almafák hegyéről helybe varázsolta Csudit, Csintalankát, Csalafintát, Csempészt, Csibét és Csurit, az Almafaliget villámlábú grundbajnokait, hogy kiegészítsék a csapatot.

A mérkőzés izgalmasan alakult. Az első percekben a jeges lidércek támadtak, gyors és agresszív játékkal próbálták megszerezni az előnyt, de Almáskertes csapata ellenállt. Tücsök Muri villámgyorsan cikázott a védők között, Hencegi Cincogi bravúros védéseket mutatott be, Füles Berci pedig okos passzokkal tartotta a csapatot támadásban.
Az első félidő végén a jégvarázslények megszerezték az első gólt. A barátok nem estek kétségbe: összeszedték magukat, és megbeszélték a stratégiát a második félidőre. Almáskertes lelkesítő szavai és Kurázsi Nyuszkó bátorítása segített abban, hogy mindenki új erőre kapjon.
A második félidőben Almáskertes csapata egyre jobban összeszokott. Tücsök Muri egy briliáns cselezés után egyenlített, ami hatalmas örömöt szerzett a csapatnak. A jégvarázslények dühösen próbáltak visszavágni, de Kurázsi Nyuszkó és Füles Berci erős védelme meghiúsította a támadásaikat.
Az izgalom a tetőfokára hágott, mindkét csapat keményen küzdött. Az utolsó percekben Almáskertes csapata egy végső rohamba fogott. Füles Berci egy gyors passzal indította Tücsök Murit, aki villámgyorsan futott előre. Hencegi Cincogi elterelte az ellenfél figyelmét, és Tücsök Muri egy szép lövéssel megszerezte a győztes gólt.
A jégvarázslények dühösen vonultak vissza, majd egyenként elpárologtak. A barátok örömmel ünnepelték győzelmüket, de tudták, hogy még hosszú út áll előttük. A pálya szélén egy újabb holdvilágszirom várt rájuk. Tudták, jó nyomon járnak, és minden kihívás ellenére kiszabadítják Holdvilág Csodáját, megmentve az Almafák hegyének boldogságát.