– Potápi Árpád János halála után egy hónappal nevezték ki nemzetpolitikáért felelős államtitkárnak. Hogyan fogadta a megbízatást? 

– Árpád barátunk, kép­vi­se­lőtársam halála mind­annyiunkat megrázott, de úgy éreztük, akkor vagyunk hűek az örökségéhez, ha felvesszük a fonalat, ha végezzük azt a munkát, amit ő is végzett Kárpát-medence-szerte és a diaszpórában. A magyar nemzetpolitikának a feladata a magyar nemzet határokon átnyúló megmaradásán dolgozni, ezen is túlmenően a közösségeink gyarapodása és önazonosságában való erősítése. 

– Működő rendszert vett át. Mik az eddigi tapasztalatai? 

– A magyar nemzetpolitika az elmúlt 14 év kormányzásának egyik sikerterülete. Sok sikert, eredményt tudunk felmutatni a magyar emberekkel közösen, ilyen a nemzetpolitika is. 2010-ben meg tudtuk haladni a korábbi, Magyarországról elkövetett bűnöket, azt a 2004. december 5-i szégyenteljes népszavazást, amikor egyes politikai erők magyart magyar ellen fordítottak. A nemzet közjogi egyesítésével, több mint 1,1 millió új állampolgárral, a széles intézményhálózattal, a közösségszervezéssel, a határok különböző oldalainak összekapcsolásával, azzal, hogy a magyar európai uniós elnökség alatt Románia a schengeni övezethez csatlakozhatott, mind-mind azt a célt szolgáljuk, hogy minden magyar – bárhol él a világon – érezze: számíthat az anyaországra. Ha valakit sérelem vagy joghátrány ér magyarsága miatt, azért ki fogunk állni. Továbbra is kiemelt célunk erősíteni és támogatni azokat a közösségeket, amelyek a magyar identitás megőrzését és a nemzeti megmaradást szolgálják, akár itt, Erdélyben, Székelyföldön, akár a többi nemzetrészben, vagy éppen a diaszpórában.

– Többször járt Székelyföl­dön. Milyen a kapcsolata az itteni közösségek képviselőivel?

– A kapcsolatok kiépítését nem az alapoktól kell kezdenem. Az elmúlt években is számtalan alkalommal hívtak ide, mint országgyűlési képviselőt vagy mint az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnökét, és szívesen jöttem. Az itteni közösségek képviselői közül sokakat ismerek. A történelmi egyházak vezetőivel, képviselőivel is mindig kifejezetten jó kapcsolatunk volt. Azt gondolom, az egyházaink nélkül nincs magyar megmaradás. Nagyon fontos szerepet töltenek be akár a hitéletben, akár az oktatási, nevelési, szociális tevékenységükre gondolunk. Kifejezetten támogatni kell az egyházak társadalomszervező, közösségépítő tevékenységét.

– 2024 választási szuperév volt. Hogy látja a kisebbségi magyar politikacsinálók szerepét a jelenlegi helyzetben?

– December elsején óriási siker született. Az erdélyi magyar közösség megmutatta, hogy van egészséges immunrendszere és védekező képessége, mert a magyarellenes, szélsőséges hangok erősödésével a közösség nem gyengült meg és nem is esett szét, hanem összekovácsolódott, megerősödött. A kampányban személyesen is láttam, hogy az RMDSZ vezetésével megszületett erdélyi magyar összefogást mindenki támogatja, és az erdélyi magyar közösség megértette azt a tétet, hogy ha Bukarestben gyengül vagy megszűnik a magyar érdekképviselet, akkor azzal a teljes magyar nemzet gyengül, az erdélyi magyar közösségnek pedig óriási problémái, hátrányai keletkezhetnek. Nagyon fontos, hogy a Szövetség ismét kormányra került, Magyarországról mindig az volt a tapasztalatunk, hogy amikor az RMDSZ kormányzati pozíciót töltött be, akkor javult a magyar–román viszony és javult az erdélyi magyar közösség életszínvonala is.

– 2024 az együttműködő nemzet éve volt. 

– Bár a tematikus évek változnak, az együttműködést sosem lehet felváltani más lehetőséggel. 2024-et együttműködéssel zártuk, mint ahogy nyitottuk is a következőt. Ha a politika, az egyházak, a régiók, a civil szervezetek, a különböző közösségszervező erők nem működnek együtt a nagy közös céljainkért, akkor nem fogunk tudni sikereket elérni. A tematikus év sorozatot nem véletlenül vezettük át az együttműködő nemzet évéből a jövő nemzedék évébe. Magyar gyermek nélkül nincs magyar jövő, ezért idén különös fókusszal az ifjúsági csoportokra, a fiatalokra, a gyermekekre, a gyermekes családokra szeretnénk tekinteni.  

– Milyen programokkal? 

– A kis közösségek támogatása a legfontosabb: olyan pályázatokat hirdetünk, amelyekben jelen vannak a fiatalok, legyen szó egyházi, oktatási, sport- vagy kulturális közösségekről. Kiemelt célunk, hogy a fiatalok életre szóló élményeket tudjanak gyűjteni, megerősödjenek önazonosságukban, és hozzájuk hasonló fiatalokkal tudjanak barátságokat kötni, és ezáltal is erősödjenek a közösségek. A korábbi sikeres pályázatainkat is a fiatalság szolgálatába állítjuk, ilyen például a testvértelepülési program: azt kérjük az ilyen települések vezetőitől, hogy olyan közös programokat szervezzenek, amelyek különös figyelmet fordítanak a kisgyermekes családokra és a fiatalokra. 

– Kárpát-medence-szerte jelentős a népességfogyás. Hogyan látja a magyarság jövőjét?  

– Ha népesedési kérdésekről beszélünk, hosszú távon kell gondolkodnunk. Magyarországon nagyon széles családtámogatási rendszer érhető el. Minden lehetséges kormányzati eszközzel próbáljuk segíteni a gyermekvállalást, a családokat, és öröm számomra, hogy ennek a támogatási rendszernek már vannak olyan elemei, amelyek a külhonban is igénybe vehetők. Ilyen az anyasági támogatás vagy a gyermekek életkezdő támogatása, azaz a babakötvény. Az anyasági támogatást külhonból már több mint 60 ezren vették igénybe, tehát látszik az a tendencia, hogy a Magyarországon bevált és jól működő családtámogatási rendszerek egy részével el tudjuk érni a külhoni magyar családokat is.

– A szórványban még látványosabb a népességfogyás…

– A szórványban és a diaszpórában is nagyon erős közösségekkel találkoztam. Azt látni, tapasztalni, hosszú távon is meg akarják őrizni magyarságukat, és ezért aktívan tesznek a mindennapokban. Nyilván a legnehezebb helyzetben a szórványközösségeink vannak. Ott azért, hogy magyarként éljék hétköznapjaikat, talán még egyszer annyi bátorság és erő kell, mint a tömbmagyarságban. Ezért minden tiszteletet megérdemelnek, és természetesen megérdemlik a Nemzetpolitikai Államtitkárság által támogatott programokat is, mint például a Petőfi Sándor program, az iskolabusz-program vagy éppen a vasárnapi iskolák támogatása. 

– Hogyan tekint a jövőbe? 

– Bizalommal. 2025 nagyon jó év lehet, és folytathatjuk a már elkezdett nemzetpolitikai programokat. Egyébként rögtön jól indult az év, hiszen itt, Csíkszeredában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége székházavatóján vehettünk részt. Bízom abban is, hogy az orosz–ukrán háborúban bekövetkezik a béke, ami az összmagyarság szempontjából is kiemelt érdek, mert a kárpátaljai magyar közösség komoly veszélyben van. Nagyon fontos lenne, hogy minél hamarább béke és gazdasági fellendülés legyen, illetve nemzetpolitikai téren is újabb sikereket tudjunk elérni.