Kortárs magyar alkotók kaptak elismerést
A költészet és az írott szó tiszteletét hirdette a Székelyföld kulturális folyóirat ünnepélyes díjátadója, amelyet pénteken tartottak Csíkszeredában. A szerkesztők idén Iancu Laura néprajzkutató, költő, író és Kelemen Hunor író, költő számára ítélték oda a Székelyföld-díjakat. A Székely Bicskarend Díjat ismét női szerző, Terék Anna költő, drámaíró kapta, és Szabó Gyula-emlékdíjjal tüntették ki Varga Balázs színészt, költőt.
Ünnepélyes keretek között adták át a Székelyföld-díjakat, a Székely Bicskarend Díjat, valamint a Szabó Gyula-emlékdíjat a Székelyföld kulturális folyóirat szerkesztői péntek délben a Várdomb Panzió konferenciatermében.
A díjakkal azokat az alkotókat tüntetik ki, akik a Székelyföld állandó szerzői köréhez tartoznak, és az elmúlt évben értékes írásokkal járultak hozzá a lap színvonalának emeléséhez
– ismertette a díjátadón Zsidó Ferenc, a folyóirat főszerkesztője. Az eseményen – rendhagyó módon – a négy díjazott közül csupán ketten tudtak személyesen részt venni: Iancu Laura néprajzkutató, költő, író és Terék Anna költő, drámaíró. Nem tudott jelen lenni Kelemen Hunor író, költő és Varga Balázs színész, költő.
A gyökerek és a szó ereje
Székelyföld-díjjal ismerték el a moldvai csángó származású, Budapesten élő Iancu Laura munkásságát. Laudációjában Mirk Szidónia Kata szerkesztő rámutatott: ő a moldvai kultúra egyik legismertebb nagykövete, aki sohasem feledte, honnan jött, kutatói tevékenységének fókuszában a moldvai magyarság vallásosságának vizsgálata és identitásának kérdései állnak.
– Noha elsősorban lírikusként tartják számon, számos más műfajban is otthonosan mozog, de ma nem a szépírót, hanem a néprajzkutatót méltatjuk. Azt, aki
nemcsak adatokat gyűjt, hanem sorsokat őriz meg, aki olyan közösségek emlékezetét dokumentálja, amelyek évszázadokon keresztül nyelvi, kulturális, vallási határok peremén éltek.
A néprajztudomány eszköztárával felvértezve ugyanakkor mély együttérzéssel és személyes elkötelezettséggel fordul az emberek felé, akiknek sorsa és történetei munkásságának középpontjában állnak. Részese annak a világnak, közösségnek, amelyet kutat, hiszen életét belülről ismeri, ezért képes meglátni és megmutatni azt, amit más talán észre sem venne – részletezte.
.jpg)
Ugyancsak Székelyföld-díjjal jutalmazták Kelemen Hunort, aki az elmúlt években több prózaírással is megörvendeztette a folyóirat olvasóit. Bár a díjazott nem tudott személyesen részt venni az eseményen, Fekete Vince, a folyóirat szerkesztője laudáció helyett verssel köszöntötte.
Határon túlról határon túlra
A tavalyi évhez hasonlóan a Székely Bicskarend Díjat idén is női szerző, ezúttal Terék Anna érdemelte ki. Ez egyben tiszteletbeli székely kinevezés is, hiszen nem székelyföldi szerzőknek ítélik oda. Terék Anna munkásságát Fekete Vince méltatta, majd verssel is köszöntötte őt. Laudációjában kiemelte: a vajdasági származású alkotó nem tartozik a költőként sokat író szerzők közé, de minden megjelenő verse ünnep: művei mindig pontosak, mélyek és őszinték.
.jpg)
Az elismerés átvétele után Terék Anna megjegyezte:
vajdasági magyarként hatalmas elismerés számára, hogy „határon túlról határon túlra” tudott jutni, elismerik Erdélyben is.
Mint mondta: a Székelyföld folyóirat nagyon sok bizalmat adott neki, hogy van hely, ahol meg lehet szólalni és ilyen nagy távolságokban is lehet kapcsolódni.
Írással a zaj és a közöny ellen
A folyóirat szerkesztősége a kötettel nem rendelkező, de színvonalas írásokat közlő, rendszerint pályakezdő szerzőket Szabó Gyula-emlékdíjjal tünteti ki. Idén Varga Balázs munkáját ismerték el, aki évek óta rendszeres publikálója a Székelyföld folyóiratnak, verseinek sajátos ritmusa, lüktetése, belső zenéje van, színész mivolta is megmutatkozik: versei esetében mindig fontos az előadhatóság. A Szabó Gyula-emlékdíjat a szerkesztőség a homoródalmási önkormányzat, a Homoródalmási Unitárius Egyházközség és a Romániai Írók Szövetségének hozzájárulásával adta át.
.jpg)
Az ünneplőket Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa nevében Ráski György köszöntötte, aki beszédében úgy fogalmazott: a kultúrát magát mindenestől átformáló technikai forradalom korában a Székelyföld folyóirat az állandóságot, az állandó értékeket képviseli. Hangsúlyozta:
az, hogy Székelyföldön ma is irodalmi díjat lehet átadni, nem természetesnek kell venni, hanem eredménynek, amit ajándékba kapunk a zaj, a közöny ellen, gondolattal, írással, figyelemmel. Annak bizonyítéka, hogy még van értelme hűségesnek lenni a nyelvhez, az emberhez, a helyhez.
.jpg)

