tiszta égbolt
kevés felhő
Félregyűlölve
Gyűlöletkampány. Az utóbbi fél év során három szavazáshoz kapcsolódó alkalommal találkozhattunk naponta ezzel a kifejezéssel. Időrendben a britek EU-s kilépéséről szóló népszavazás volt az első, majd következett a magyarországi kvótanépszavazás, az i-re pedig az amerikai elnökválasztás tette fel pontot. Két közös vonás volt e három között. Egyrészt a közvélemény-kutatások (majdnem) az utolsó száz métereken is más eredményt jósoltak: Bremaint, érvényes kvótanépszavazást és Clinton-győzelmet. Másrészt pedig mindhárom kampány fő mozgatórugója a bevándorlás volt.
A Brexit kapcsán eszembe jut a skót függetlenségi referendum is. Számomra annak is megdöbbentő volt az eredménye, hiszen a skótok többsége gazdasági érvek mentén a függetlenség ellen szavazott. Ugyanezek a skótok a Brexit alkalmával is a gazdasági érvekre hallgattak és a maradás mellett voksoltak, a britek azonban másképp gondolták. Azóta kimutatták a foguk fehérjét, és a korábbinál sokkal elutasítóbban viszonyulnak a bevándorlókhoz. Nemcsak az afrikaiakhoz, ázsiaiakhoz, muszlimokhoz, hanem az Angliában dolgozó magyar barátainkhoz, ismerőseinkhez is.
Aztán következett Magyarország. A Brexithez jóformán alig mérhető a kvótanépszavazás hordereje, amely ráadásul nem is lett érvényes. Éppen emiatt kétséges az a bizonyos új egység, de hangsúlyos, hogy ez volt az egyetlen, amelyen nem nyert egyértelműen a „gonosznak” beállított oldal. Ennek visszaigazolása a magyarországi keddi alkotmánymódosítás meghiúsulása.
És végül (?) jött Trump. Kedd este még egyes portálokon azt olvashattuk, hogy Trump még mindig nem képes elfogadni az esélytelenségét. Szerda reggelre viszont bekövetkezett, amire kevesen számítottak: a rendkívül és méltán megosztó milliárdos elnökjelölt rárúgta az ajtót az elvárásokra, és elnyerte a világ legnagyobb hatalmának elnöki székét – migránsellenes kampánnyal egy olyan országban, amelyben jóformán mindenki migráns. A tőzsdék már tegnap reggelre a fejük tetejére álltak, a dollár árfolyama zuhan, a világgazdaság kérdőjelei összegubancolódtak. Gazdasági és politikai értelmezésektől függetlenül ez vészharangot kongat. A kérdés viszont az, hogy minek a vészharangját?
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a liberális szemlélet vészharangját. Mert nem lehetnek kétségeink afelől, hogy például a magyarországi köztévé igenis durva propagandát sugároz, de az is világos és egyre ijesztőbb, hogy a brüsszeli, berlini, stockholmi, washingtoni liberális szemlélet humánus báránybőre farkasokat rejteget.
A britek és az amerikaiak tudták, hogy súlyos gazdasági következményekkel számolhatnak a „gonosz” forgatókönyve esetén, mégis ezt választották. Nem a zsebük szerint döntöttek, és abban talán mindannyian megegyezhetünk, hogy akik a pénztárcájuk ellen szavaznak, azok valamilyen áldozatot hoznak. Nagy-Britannia és az Egyesült Államok márpedig meghozta ezt az áldozatot, és ha a Brexithez vagy a Trump-győzelemhez vezető politikai folyamat ténylegesen gyűlöletkampánynak minősül, akkor feltevődik a kérdés, hogy ez a folyamat valójában főként politikai vagy főként társadalmi igényből eredeztethető? Ez a bizonyos „gyűlölet” tényleg gyűlölet vagy az önvédelem rémült reflexe?
Látnunk kell: ha a gyűlölet nem lappangana, semmilyen gyűlöletkampány nem ébresztené fel. Ha viszont ennyire tömegesen létezik, akkor nem az eltussolása az, ami az ellenszere lehet! A gyűlöletre nem a gyűlölet gyűlölése az orvosság, hanem annak a valaminek a kezelése, ami kiváltja.
A briteknél kibújt a szög a zsákból, nagy valószínűséggel ez következik Amerikában is. Mert a közvélemény-kutatások hiba-határ-zárának kerítése alatt árbújtak a „zug-Trumposok”, és számítani lehet arra, hogy a bevándorlókon csattan majd az ostor. De arra vajon lehet-e számítani, hogy ekkora pofonok után végre észreveszik az EU nagyhatalmai, hogy az európai baloldal vezetőivel ellentétben a bevándorlást nem tolerálják a tömegek?! Kijózanodik-e az a jóindulatú, de mámoros naiva, akit gyűjtőnév alatt Brüsszelnek nevezünk? Belátja-e, hogy maga alatt vágja a fát, amíg bevándorlók ezrei csónakázhatnak át Olaszországba?
Félő, hogy a nagyhatalmak a közeljövőben nagy humanitárius katasztrófák és még nagyobb humanitárius katasztrófák közül válogathatnak. Ha pedig nem gondoskodnak arról, hogy az elvándorlók származási országában kedvező feltételeket alakítsanak ki, akkor még soká lesz, amíg tetézik az ár.
Kovács Hont Imre
_web.JPG)
