borús égbolt
szórványos felhőzet
Az Unió alulról (8.)
Pozitívumként értékelte Sógor Csaba európai parlamenti képviselő Hargita megye szereplését A régiók és városok európai hete (The European Week of Regions and Cities – EWRC) eseménysorozatán. Véleménye szerint nagyon fontosak azok a rendezvények, amelyeken nem „az otthoni, törzsi román–magyar egymásnak feszülés” adja meg az alaphangot, hanem „a termelők, fogyasztók, mezőgazdaságból élők aggódó baráti közössége és felelős beosztású választott tisztségviselői” hallatják hangjukat.
– Legnagyobb gondnak azt látom, hogy a bizalom hiánya öl meg sok jó kezdeményezést – összegezte az elhangzottakat a következőképpen az EP-képviselő. – S ez a bizalomhiány nemcsak a fogyasztó és a termelő között tapasztalható, hanem a fogyasztó és a termelő állampolgár, valamint az állam között, vagy pedig a tagállamok és az Unió között. Ugye, a termelőtől kezdve a kormányokig hajlamos mindenki az Uniót szidni, pedig a saját helyi, megyei vagy országos kormányzatát kellene szidja – jegyezte meg.
A brüsszeli bürokrácia bugyrait ismerő képviselő hangsúlyozta, hogy az uniós intézményekben olyan emberek ülnek, akik ha nem értenek a gazdálkodáshoz vagy nem gazdálkodtak soha, nagy szakmai körültekintéssel közelítenek a kérdéskörhöz, hogy jó döntéseket hozhassanak. Ezek az emberek is szeretnének minőségi élelmiszert vásárolni és fogyasztani.
Sógor Csaba a hangsúlyt a minőségre helyezte, mert „nem engedhetjük meg magunknak a Székelyföldön sem, hogy silány árut, hitvány terméket bocsássunk a piacra, mert csak egyszer lehet elszúrni a becsületet”.
Az EP-képviselő rávilágított a térség sajátos problémáira is, amelyek gyökere nemcsak román–magyar kérdés, hanem kelet-közép-európai gond: a múlt öröksége. S ezek nem pusztán a fél évszázados kommunista örökségben gyökereznek, hanem az országhatárok sorozatos átrajzolásában is. Ilyen jellegű gondnak nevezte például a Tokaji-vitát, ami miatt magyarországi és szlovákiai magyar szőlősgazdák egyaránt szenvednek, ugyanakkor példaként említette a pálinka- vagy a kürtőskalács-vitát is.
– Ezekben a megegyezést kellene keresni, ugyanis az eredetmegjelölés és földrajziáru-jelző kérdése nem az egymásnak feszüléssel nyer megoldást – hangsúlyozta. – A megoldást pedig közösen kell keresni.
Az EP-képviselő szerint ez egyáltalán nem könnyű dolog, ugyanis az ötven-hatvan évig társas gazdaságokba kényszerített mezőgazdasági termelőket folyamatosan átverték, de átverték őket a kollektívek felbomlása után megjelent társasokban is, így elveszítették bizalmukat a társulás eszméje iránt. Pedig még élnek a jó példák, véli a képviselő, megemlítve a kaláka még mindig működő intézményét, vagy azt, hogy az udvarhelyszéki terményvásárokra a szervezők az egyéni termelőkkel szemben előnyben részesítik azokat, akik társulnak, szövetkeznek a termelés vagy az értékesítés érdekében. Mint mondta, „így gyűrték le a magyarországi őstermelők is a piaci maffiát: nem adták a viszonteladók kezére a terméket, hanem inkább beosztották magukat egy-egy hétvégére, tízen-tizenöten, s akkor csak két-három havonta kerültek sorra, megbíztak egymásban és eladták az árut”.
Sógor Csaba arra is figyelmeztetett, hogy az Unió olykor jogos szidása helyett „energiánkat inkább a helyi termelők támogatására fordítsuk, és nemcsak választási évben”. Véleménye szerint sikertelenség esetén se is az uniós importáruk „szidásában fárasszuk le magunkat”, ugyanis „tetszik, nem teszik, az EU egységes piac, és nem tudjuk kiküszöbölni az életünkből”. Mint mondta, nem lehet visszavezetni a protekcionizmust.
Az eseményt összegezve az EP-képviselő kifejtette a személyes példamutatás fontosságát. – Nekünk politikusoknak nagy felelősségünk van abban, hogy jó példát mutassunk – hangsúlyozta. – Én is azért vagyok részben helyi termelő, hogy másokat is biztassak, holott költséges hétvégi gazdának lenni.
Mint mondta, azzal, hogy családja zöldség-, gyümölcs- és hússzükségletét a saját gazdaságában állítja elő, próbál példát mutatni, bebizonyítani a kétkedőknek, hogy érdemes ezzel foglalkozni, és bízunk benne, hogy majd jövedelmező is lesz.
Befejezésként, s egyben biztatásként megjegyezte, hogy mi Károly brit trónörökös székelyföldi birtokainak szomszédságában büszkén mondhatjuk, hogy míg Jean-Claude Junker, az Európai Bizottság elnöke csak az Európai Unió jövőjét látja Erdélyben, addig Károly herceg a világ jövőjét látja e történelmi országrészben.
– S ha mások ennyire bíznak bennünk, akkor egy kicsit bízzunk mi is a saját erőnkben, az összefogásban, a helyreállított vagy helyreállítandó bizalmunkban egymás iránt, mert másként ez nem fog működni – zárta az eseményt értékelő nyilatkozatát Sógor Csaba európai parlamenti képviselő.
A régiók és városok európai hete (EWRC) szűk hete alatt mintegy 600 műhelymunkát szerveztek a 28 tagállam régióinak közel 6000 képviselője részvételével. Ha azt vesszük, hogy a 600-ból egy rendezvény a miénk, elmondhatjuk, hogy ez csak a kétkedőknek kevés, kezdetnek viszont bőven elegendő, főként ha minden évben a mi tenyérnyi megyénk egy-egy olyan témát tud felvetni, amelyik egy asztalhoz tudja ültetni a magyarokat és a románokat, hogy közös dolgaikról beszéljenek. Brüsszel – ott fent – kovásza lehet a mi lenti dolgaink rendezésének. Mert mint Karl-Heinz Lambertz, a Régiók Bizottságának elnöke is megfogalmazta a rendezvénysorozat megnyitóján, Európát alulról felfelé kell felépíteni, az európai polgárok bevonásával, mert „Európa nem építhető fel polgárainak szerepvállalása nélkül, Európa jövőjét ők építik, ugyanis a polgárok jövője Európa lehet”.
Sarány István
_web.JPG)
