– Hogyan talált rá erre a pályára, mit jelent az Ön számára a kommunikáció?

– Soha nem készültem tudatosan kommunikációs pályára. Középiskolásként inkább azt próbáltam kizárni, mi az, ami egyáltalán nem érdekel, így végül az irodalom, a pszichológia és a kommunikáció maradt lehetőségként. Bár alapvetően introvertált személyiségnek tartom magam, végül a kommunikáció mellett döntöttem. A munkám során megtanultam felvenni az extrovertáltabb szerepeket, a magánéletben viszont továbbra is fontos számomra a csend. Talán éppen ezért szeretem ezt a szakmát: folyamatosan változik, új kihívásokat tartogat és állandó tanulásra ösztönöz.

– Gondolja, hogy az introvertált személyiségének köszönhetően kapcsolódik az olvasás szeretete is az életébe?

– Igen, mert ebben a folyamatos pörgésben és szervezésben szükségem van az elcsendesedésre. Az olvasás számomra egy olyan sziget, ahol ki tudok kapcsolni, lelassulni, és el tudok mélyülni egy másik világban. Úgy érzem, ma már mindannyiunknak szüksége van erre, hiszen egyre nehezebb hosszabb időre igazán figyelni valamire. Olvasás közben más életeket és sorsokat ismerhetek meg, sokszor olyan történeteken keresztül, amelyek önmagam vagy a világ jobb megértésében is segítenek.

– Meg tudja határozni, mikor vált az életének igazán fontos részévé az olvasás?

– Tudni kell rólam, hogy a kötelező olvasmányokat kimondottan nem szerettem. A fordulópontot a Harry Potter jelentette, kilencedikes voltam, amikor egy osztálytársam rábeszélt, hogy olvassam el. Sokáig ellenálltam, végül mégis a kezembe vettem, és azon az éjszakán hajnalig olvastam. Ez volt az első igazán meghatározó olvasásélményem. Komolyabban azonban az elmúlt tíz évben vált fontos részévé az életemnek, amikor egyre inkább szükségét éreztem valaminek, ami kizökkent a mindennapi rohanásból. Számomra ezt adja az olvasás: lehetőséget arra, hogy egy időre egy másik világba lépjek.

– Olvasóként milyen történetek vagy műfajok állnak Önhöz a legközelebb?

– Erre nehéz egyetlen választ adni, mert azt gondolom, hogy mindent érdemes olvasni. A kortárs irodalom különösen közel áll hozzám, szeretem a fejlődésregényeket, az élettörténeteket és a szépirodalmat, de ugyanúgy szívesen olvasok thrillert vagy krimit is. Nem szeretek műfajokat rangsorolni. Egy szépirodalmi művet a nyelvezetéért, egy krimit az izgalomért szerethetünk, de ugyanígy megvan a helye a könnyedebb, nyári „limonádé” könyveknek is. Számomra sokkal fontosabb az, hogy valaki olvasson, mint az, hogy pontosan mit. Ahogy az ember változik, úgy változnak a könyvei és az érdeklődése is. Talán ezért is árul el sokat rólunk a könyvespolcunk.

– Hogyan született meg a PontMost Olvasom ötlete? Miért éppen könyvek köré szervezett közösséget?

– Magányos olvasóként egy idő után rájöttem, hogy szeretném, ha lenne egy olyan közeg, ahol beszélgetni is lehetne a könyvekről. Így kerültem kapcsolatba a KALOT olvasóklubjával, amelyet nagyon szerettem, ugyanakkor idővel egy kötetlenebb formára is vágytam. Azt tapasztaltam, hogy egyre többen szeretnének beszélgetni az olvasmányaikról, ezért két és fél évvel ezelőtt elindítottam a PontMost Olvasom közösséget. Őszintén szólva nem voltak nagy elvárásaim, úgy gondoltam, ha két-három ember csatlakozik, már annak is örülni fogok. Az introvertált énem számára ez tudatos kilépés volt a komfortzónából, hiszen itt már nem kommunikációs szakemberként, hanem egyszerűen olvasó emberként voltam jelen. Ez a folyamat megerősített abban, hogy az olvasás korántsem magányos tevékenység, hanem közösségteremtő erő is lehet. 

– Előfordult már, hogy egy közösségi olvasás után teljesen másként tekintett egy könyvre? 

– Természetesen. Talán ez az egyik legjobb része a könyvkibeszélőknek! Amikor egyedül olvasunk el egy könyvet, azt mindig a saját tapasztalatainkon és nézőpontunkon keresztül értelmezzük. Egy beszélgetés során azonban mások olyan részletekre vagy összefüggésekre hívhatják fel a figyelmet, amelyek felett korábban elsiklottunk. Előfordult már, hogy egy könyvet nem találtam különösebben izgalmasnak, de a közös beszélgetés után teljesen más megvilágításba került. Ezért hiszem, hogy egy könyv annyiféle jelentést hordozhat, ahány ember olvassa.

– Mit tanult az emberekről azóta, hogy ezt a közösséget építi?

– Azt tanultam meg, hogy sokan szeretnének kapcsolódni egymáshoz, és rájönni arra, hogy nincsenek egyedül. Bár az olvasás magányos tevékenységnek tűnhet, egy-egy történet gyakran személyes élményeket és élethelyzeteket hoz felszínre, amelyekről jó beszélgetni. Fontos számomra, hogy olyan biztonságos közeget teremtsünk, ahol mindenki annyit oszt meg magából, amennyit szeretne. Azt is megtapasztaltam, hogy az olvasók rendkívül kitartóak és nyitottak, vannak, akik akár hajnalban is felkelnek azért, hogy legyen idejük olvasni. A beszélgetéseken azt látom, hogy kíváncsian fordulnak egymás felé, és képesek meghallgatni egymást akkor is, ha másként gondolkodnak.

– Van olyan érdeklődési köre vagy szenvedélye, amelyről kevesebben tudnak?

– Igen, a harmadik nagy érdeklődési terület az életemben a pszichológia. Mindig is érdekelt ez a világ, és az olvasáson keresztül kerültem hozzá közelebb. Amikor megszületett a gyermekem, egyre tudatosabban kezdtem foglalkozni az önismerettel, mert szerettem volna jobban megérteni önmagamat. Bár nem tanultam ezt a területet, folyamatosan olvasok róla, és követem. Számomra az olvasás, a kommunikáció és az önismeret szorosan összekapcsolódik, és úgy gondolom, egyre nagyobb szükség van arra, hogy az emberek jobban megértsék saját működésüket.

– Ez a közösség adott Önnek olyasmit, amit másképp talán nem tapasztalhatott volna meg?

– Sokáig könnyű volt intézmények vagy szakmai szerepek mögé bújnom. A PontMost Olvasom létrehozása ebből a szempontból fontos állomása volt az önismereti utamnak, mert itt már nem egy intézményt képviseltem, hanem önmagamat. Megtanultam bátrabban felvállalni azokat a dolgokat, amelyek valóban érdekelnek, és rengeteg emberi kapcsolódást, sikerélményt kaptam a közösségtől. Talán ez a legfontosabb ajándék, amit a közösség adott nekem. A jövőben szeretném tovább építeni ezt a közeget, és olyan embereket is elérni, akik még nem hallottak róla. Nem célom túlságosan nagyra növeszteni, sokkal fontosabb, hogy a könyvmolyok egymásra találjanak, és továbbra is egy biztonságos közösségi tér maradjon.