A tusolás kötelező!
A tusolás kötelező! – kezdte dohogását egy kedves olvasó, igencsak elégedetlenül a csíkszeredai fürdőhasználattal és főként a fürdőkultúrával. Szerinte ugyanis többnyire csak tessék-lássék módra zuhanyoznak a medencébe lépők, éppen csak a kezükre-lábukra engednek néhány csepp vizet, majd igyekeznek megmártózni a medencében. Márpedig – nemcsak beszélgetőtársam, hanem csaknem minden fürdőszabályzat szerint – a zuhanyzás a medencébe lépés előtt kötelező. A 82 éves, tapasztalt fürdőző a jelenlegi gatya-fürdőnadrágok miatt különösen súlyosnak tartja a hanyagságot, s gondolta, jót tenne mindenkinek, ha átismételné az alapvető fürdői etikettet. Vagyis: a tusoláson kívül a fertőtlenítő lábmosó használata is kötelező, akárcsak sok helyen az úszósapka. Emellett elengedhetetlen az udvariasság: ha tábla tiltja a labdázást, a vízbe ugrálást, ezt is be kell tartani. Ételt-italt a medencében fogyasztani, a vízbe belepiszkítani nem megengedett, a hangos rádiózás, zenehallgatás, a harsogó beszéd is visszatetsző… és a sort a végtelenségig lehetne folytatni, hiszen a szabályzat néhány alapvető ponton kívül, fürdőnként, no meg korszakonként is változik. Nem ugyanaz az előírás például egy nudistastrandon, mint egy uszodában, és mindkettő különbözik egy folyóparti lubickolóhely íratlan szabályaitól. Volt időszak, amikor a fürdői etikett tekintetében fontosabb volt a jó erkölcs, mint a tisztaság, de olyan korszak is, amikor a társalgási témákra is kiterjedt a szabályozás. A 18. században például két témát nem tartottak illendőnek a fürdőhelyeken: a politika és a vallás dolgainak megvitatását. Elmélkedem, ma mi lehetne tiltásra érdemes? Talán a gazdasági helyzet? Talán a kivagyiság? Mégis inkább úgy vélem, ne legyen ilyen tiltó lista: élvezzük a nyarat strandokon, csobbanókban és welnessben egyaránt. Próbáljunk kikapcsolódni, elengedni magunkat – de előtte mindenképpen zuhanyozzunk!
Daczó Katalin

