Hirdetés

Közlekedési relikviák

A Drezdai Közlekedési Múzeum a szász főváros egyik legnépszerűbb kiállítótere. Délutánonként és szabadnapokon benépesül: turisták, iskolások és gyerekek bámulják meg őseik közlekedési eszközeit.

Csermák Zoltán
Becsült olvasási idő: 2 perc
Közlekedési relikviák
Fotó: Csermák Zoltán

A drezdai Johanneum, az egykori fejedelmi istálló ad otthont a Drezdai Közlekedési Múzeumnak. A tágas épület a háború után romokban állt, s újjáépítése után vált alkalmassá, hogy benne múzeumot rendezzenek be. A tárlatot 1956-ban – a Szász közlekedés történetének 120 éve című kiállítással – nyitották meg. Az épület a vasút, a közúti, a légi és a tengeri közlekedés népszerű tárháza már kinőtte falait, értékes tárgyai közül sokat kölcsönadtak más kiállításoknak, s gyakran szóba kerül a múzeum áthelyezése is. Szerencsére ez még várat magára, így a szállásunk mellett lévő épületbe csak átsétálhattunk.
A vasúti kiállítás a technika hőskorába visz el bennünket. A tárlat talán legérdekesebb darabja az 1838-ban gyártott Saxonia gőzmozdony – az első szász működő lokomotív – rekonstruált példánya. A járművet Johann Andreas Schubert mérnök-tervező angol mintára építette, a nyomtávolsága a mainak is megfelel: 1435 mm. Az ipartörténeti remekmű maximális sebessége 50 km/óra volt. Kicsit odébb látható az 1861-ben Chemnitzben (a kommunista érában Karl-Marx-Stadtnak hívták) épült „Muldenthal” gőzmozdony, Németország– eredeti állapotban megőrzött – legrégebbi gőzgépét már a múzeum megnyitóján megtekinthették a látogatók. 1913-ig volt szolgálatban, s sebessége szintén 50 km/óra volt. Azért is volt érdekes számomra a vasparipa, mivel tervezője egy bizonyos R. Hartmann volt, s családom apai ága is e névre hallgat.
A háborúk alatt a vasút szerepe is felértékelődött. Egy fotó szemléletesen mutatja a mozdonyok összegyűjtését az egykori Chebben (Csehország) az 1866-os porosz–osztrák háború alatt. Egy másik felvétel a katonák drezdai bevagonírozását ábrázolja.
Továbbhaladva, egykori egyenruhákba öltöztetett bá­bu­kat fényképezhetünk. A moz­dony­vezető ünnepi egyen­ru­háját is kiállították, az állomásfőnök öltözéke egy tábornoknak is díszére válna. A hordártaligán régi bőröndök, poggyászok sorakoznak. Szemben velük a német vasút plakátja a temetkezési alapra hívja fel a figyelmet; igen, a vasutasok a társadalom megbecsült tagjai voltak.
A modern vasúti eszközök is megjelennek a kiállításon, a legmodernebb villanymoz­dony vezetőfülkéjébe is bekukkanthat a látogató. Emellett informatív táblák mutatják a vasút környezetvédő szerepét és jövőjét. A leírtak szerint 1990 óta ötezer kilométer autópálya mellett mintegy nyolcszáz kilométer vasúti pálya épült Németországban. 2018-ban a német vasutak hárommilliárd embert szállítottak. A gazdag múlt bemutatását és a vasút szeretetére való nevelést a múzeum is szívén viseli, a vasúti modellek előtt nagyon sok gyerek állt tátott szájjal.



Hirdetés


Hirdetés

Kövessen a Facebookon!