Takaros, gondos porta fogad Csíkmadaras egyik utcájában. Az udvaron két kínai futókacsa csatangol, de fontosabb dolguk van annál, mint hogy az idegennel törődjenek: a ház körül vegyszermentes „biológiai fegyverként” tisztogatják a konyhakertet és a virágoskertet a kártevőktől, ha rajtuk áll, leginkább a kopaszcsigáktól. A valódi látványosság azonban – a gazdaság gerincét adó szarvasmarhák –, amiért jöttünk, odakint van a település határában, ahol a zöld őszi mezőben különleges, szürkés árnyalatú gulya legelészik.

– Olyan helyről hoztam őket, ahol a kecske is kankóspálcával jár

– jegyzi meg mosolyogva a vidékünkön egyedi marhákról Fazakas Imre. A Tirolból származó grauvieh, vagyis tiroli szürke marha kettős hasznosítású, egyaránt jó tej- és hústermelő fajta, amelyet elsősorban szívóssága, edzettsége és a hegyvidéki körülményekhez való kiváló alkalmazkodóképessége miatt választott a farm tulajdonosa. A legelőre alapozott gazdálkodásban jól beváltak: kemény patáik és jó takarmányhasznosításuk révén a csíkmadarasi viszonyok között is bizonyítottak, miközben tejük, a magas beltartalmi értéke révén, kifejezetten alkalmas minőségi tejtermékek készítésére, ismertette a gazda.

A kollektívtől Svájcig

Fazakas Imre gyermekkora óta erősen kötődik a gazdálkodáshoz. A család a múlt rendszer idején a helyi kollektív gazdaságban dolgozott, s így ő már kicsi korában kapcsolatba került az állattartással és a növénytermesztéssel. Az alapokat tehát otthonról hozta, de a szemléletváltást a 2000-ben Svájcban eltöltött esztendő hozta meg. Egy alpesi gazdaságban dolgozott egy évig, ott látta és tapasztalta meg személyesen, hogy a mezőgazdaságot korszerűbb körülmények között, szervezettebben, jobb gépesítettséggel és embert kímélőbb fizikai munkával is lehet művelni.

A megszerzett tapasztalattal hazatérve, a Nyugaton megkeresett pénzt befektette saját gazdaságába. Nem volt könnyű az indulás: a szülői örökségből mindössze két-három hektár föld és néhány állat állt rendelkezésre. Az állományt kezdetben a családi ház melletti istállóban tartotta, később azonban az állatok kinőtték a helyet, s világossá vált: a település határában, zöldmezős beruházásként új gazdaságot kell kialakítani.

A fejlődésben a pályázati lehetőségek sokat segítettek a madarasi gazdának. A támogatások révén modern fejőházat, istállóberendezéseket, traktort és más mezőgazdasági gépeket tudott beszerezni, ami saját tőkéből elérhetetlen lett volna. Ma a családi gazdaság mintegy 50 hektáron működik. A terület fele legelő és kaszáló, másik fele szántó. Az állomány jelenleg 40–45 egyedből áll, a borjaktól a növendékállatokig, közülük 25 fejőstehén. A gazda mintegy tizenöt éve hozta meg a stratégiai döntést, hogy teljes mértékben áttér a biogazdálkodásra.

A szántóföldeken a takarmánynövények mellett gabonát is termeszt, köztük ősi fajtákat is, a tönkölyt és az alakort. A betakarított gabona egy részét saját köves malmában őrli meg, így kézműves lisztet és darát is készít. Kenyeret ugyan csak saját fogyasztásra sütnek, a tiszta, vegyszermentes biolisztet és korpát viszont a környékbeliek örömmel vásárolják.

Tejautomatákkal biztos lábon

A tejágazat jelenlegi helyzetét Fazakas Imre drámainak látja. Megerősítette, amiről lapunkban is többször írtunk: a nyers tej felvásárlási ára drasztikusan visszaesett, miközben az üzemanyag-, energia- és a gépek költségei folyamatosan emelkednek.

– Negyedszázada csinálom ezt a gazdaságot, de ehhez fogható helyzetet még nem éltem meg

– mondja a biogazda. Véleménye szerint, aki kizárólag a nagyüzemi felvásárlóra támaszkodik, annak csak egyre nehezebb dolga lesz, ezért elengedhetetlen, hogy a gazdák más, közvetlen értékesítési lehetőségeket is keressenek.

Ő maga már néhány éve elindult ezen az úton. Az első tejautomatát Csíkmadarason helyezte üzembe, ezt követte egy csíksomlyói, a kórházzal szemben található egység, majd a csíkcsicsói vastehén, amit az idén üzemelt be. A három automata mára teljes mértékben bejáratódott: naponta mintegy 200–250 liter friss biotej fogy el rajtuk keresztül, ezenfelül ha marad még valamennyi, azt a helyi feldolgozónak értékesíti.

A közvetlen értékesítés ugyanakkor többletmunkával jár, és közben a minőségből és a szigorú higiéniából nem lehet engedni. A fejés előtt kiemelt figyelmet fordít a tőgy és a tőgybimbók tisztítására. Száraz időben egy speciális, nagyon finom faforgácsot alkalmaz a dörzsölésmentes tisztításhoz. A tejautomatákat naponta, legfeljebb kétnaponta tölti fel friss tejjel. Ha valamennyi megmarad a határidő lejárta után, azt nem tárolják tovább, hanem visszahozzák a gazdaságba.

A vastehénből kifejt biotej literenkénti ára jelenleg öt lej, vagyis ugyanannyiba kerül, mint a konvencionális tej, a gazda azt mondja, nem akar biominősítés okán olyan árat kérni, amelyet sok helyi vásárló már nem tudna megfizetni.

– Nekem fontos, hogy az idős bácsi, az idős néni és a többgyermekes család is meg tudja venni a tiszta tejet

– fogalmazott.

A közvetlen értékesítésben szerinte lassan, de határozottan kialakult egy tudatos vásárlói kör. Sokan a megnövekedett ételintoleranciák és allergiás tünetek miatt keresik a vegyszermentes, természetes élelmiszereket, és miután meggyőződnek a minőségről, visszatérő vásárlókká válnak.

A természethez alkalmazkodva

Fazakas Imre úgy látja, nemcsak a tejpiac, hanem az időjárás kiszámíthatatlansága is egyre nagyobb kihívás elé állítja a székelyföldi gazdákat. Az aszály, a rendszertelen csapadék és a szélsőséges hőhullámok miatt szerinte olyan növény- és állatfajtákra van szükség, amelyek természetes módon jobban alkalmazkodnak a helyi körülményekhez. Ezért is választott olyan ősi gabonafajtákat, amelyek tapasztalata szerint kevesebb növényvédelmi beavatkozást igényelnek, és ezért tart hegyvidéki körülményekhez szokott szarvasmarhát.

Úgy véli, a mezőgazdaságnak hosszabb távon nem a műtrágyák és vegyszerek fokozása felé kellene haladnia, hanem a természetes ellenálló képességre kellene nagyobb hangsúlyt helyeznie. Elmesélte: a gazdaságban ennek jegyében a széltörés és árnyékolás érdekében fasorokat ültetett, tavakat létesített, vízvisszatartási rendszereket alakított ki, és a talaj védelmére is kiemelten figyelt. A talajművelésben olyan gépet szerzett be, amely csak felületesen szánt, vagyis nem forgatja fel mélyen a földet, sekélyebben dolgozik, kímélve a talajéletet és a nedvességet, ezért még Franciaországba is elutazott, mintegy ötezer kilométert téve meg, hogy beszerezze a számára megfelelő ekét.

A technológiai fejlesztéseken túl a gazdaság egészének a szemléletét is formálja, hisz nyitott a permakultúrás és biodinamikus megoldások iránt is, mert „a víz megtartásával, a fásítással és a talaj megóvásával lehet leginkább alkalmazkodni az éghajlati szélsőségekhez”.

Több lábon állni

A tejválság egyik legfőbb tanulsága szerinte az, hogy egy kisebb gazdaságnak több lábon kell állnia. A közvetlen tejértékesítés mellett ezért feldolgozott termékben is gondolkodik. A kézműves sajtok piacán szerinte már bőséges a kínálat, ezért most a minőségi vajkészítésben látja a piaci rést. A szükséges szeparáló- és köpülőgépek már megvannak, és a próbatermelés is megvolt. A cél jó minőségű házi biovaj előállítása magánszemélyeknek és a prémiumgasztronómia számára, a visszamaradó sovány tejet és savót pedig a gazdaságon belül hasznosítja majd.

– Konklúziót vonva, a kis- és közepes gazdaságoknak van jövőjük Székelyföldön, de csak akkor, ha képesek rugalmasan alkalmazkodni és több lábon állni. A pusztán nyersanyagot termelő gazdaságok sokkal kiszolgáltatottabbak a piaci áringadozásoknak, mint a feldolgozással és közvetlen értékesítéssel foglalkozók, melyek így nagyobb mozgástérrel rendelkeznek

– foglalta össze Fazakas Imre. 

A fiataloknak, pályakezdőknek, akik gazdálkodásra adnák a fejüket, elsősorban a gyakorlati tapasztalatszerzést ajánlja. Ne csupán az iskolai tankönyvekre támaszkodjanak, hanem menjenek el olyan gyakorlott szakemberekhez, akik már végigjárták ezt az utat, és bizonyítottak. Az iskola fontos alapokat ad, de a mezőgazdaság csínját-bínját olyan emberektől lehet megtanulni, akik sokat tapasztaltak.

– Az ember hivatása az lenne ezen a földön, hogy védje és táplálja az életet, ne pedig pusztítsa. Ha permetezünk, műtrágyázunk, kizsigereljük a talajt, gyógyszerezzük az állatot, végül mi magunk betegedünk bele. Ezért vissza kell térnünk a természetes egyensúlyhoz, mert a tiszta élelmiszerre mindig szükség lesz. Ez az egyetlen járható út a jövőben

– foglalta össze munka- és életszemléletét a csíkmadarasi biogazda.