Orgonaavató ünnep­ség­et és úrva­csoraosztással egy­bekötött őszi hálaadó istentiszteletet tartottak szombaton a szé­kely­szentmiklósi unitárius templomban. A Siménfalva községhez tartozó kis gyülekezet életében kiemelkedőnek számító alkalommal a százévesnél öregebb, most teljesen helyreállított hangszert avatták: évtizedek hallgatása és megpróbáltatásai után szólalhatott meg újra.

Az eseményen Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház püspöke végzett szószéki szolgálatot, kiemelve a szellemi és hitéleti örökség megőrzésének, valamint az áldozatkész közösségi összefogás fontosságát.

Az úrvacsorára előkészítő beszédet Lőrinczi-Vass Zsuzsánna beszolgáló lelkész mondta el, az őszi hálaadás és az orgonaavatás összekapcsolódásáról beszélt.

Az istentisztelet és úrvacsoravétel után Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítő ismertette a hangszer történetét és átfogó, szakszerű helyreállításának összetett folyamatát. Mint mondta: a hangszer legrégebbi részei a 18. század elején készülhettek, nagy valószínűséggel Johannes Baumgarten segesvári orgonaépítő munkájához köthetők. Az orgonaház 1886-ban készült Balázs Mózes munkájaként, a hangszeren 1902-ben végeztek újabb jelentős munkálatokat.

A felújítás gondolata már 2008-ban megfogalmazódott a gyülekezetben, de megvaló­sításához kitartó szer­vező­munkára, pályázatokra, adományokra, közösségi elköte­lezettségre és összefogásra volt szükség. A restaurátori igényű munkálatok nyomán a hangszer mostanra visszakapta eredeti, tiszta és gazdag hangzását. A bemutató után Pap Attila orgonaművész – a felújítást végző Pap Zoltán fia – szólaltatta meg az orgonát, az ünnepi koncerten bemutatta a megújult hangszer különleges hangterjedelmét.

Felszóltat továbbá Lázár Levente esperes és Soós Zoltán konzul, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának képviselője. A templomi esemény után az ünneplő közösség és a helybeliek a papilak udvarán, közös bográcsozással tartottak szeretetvendégséget. A hangszer restaurálását Hargita Megye Tanácsa is támogatta.