– Hogyan került kapcsolatba a néptánccal, és hogy született az oroszhegyi Urusos Néptáncegyüttes?
 
– Csíkszeredából származom, ott a Hargita Székely Néptáncszínházban kezdtem el néptáncot tanulni, majd később a pedagógusi pályát választottam, ám nagyon hiányzott a néptánc. Oroszhegyre jöttem férjhez, itt adódott a lehetőség, hogy tanítsak be egy táncműsort a gyerekeknek. Ekkor jött az ötlet a tánccsoport megalakítására – ennek tizenöt éve, azóta vezetem az Urusos Néptáncegyüttest.

– Hány taggal indult az együttes, és hányan vannak jelenleg?

– Húsz-harminc gyermekkel indultunk tizenöt évvel ezelőtt, ma pedig nagyjából százharminc tagunk van. Hat csoportba osztva járnak, az óvodásoktól egészen az ifjakig. Tapasztalatom szerint nyolcadik osztály után kicsit szétszéled a csapat, nehezebb összetartani őket, most azonban igény született egy ifitánccsoportra, ebből is látszik, hogy visszakívánkoznak.

– Milyen táncokat tanulhatnak a gyermekek az Urusos Néptáncegyüttesben? Hogyan zajlanak az órák?

– A kicsiknek népi gyermekjátékokat, alaplépéseket, moldvai és felcsíki táncokat tanítunk, itt a cél a ritmusérzék fejlesztése. A nagyobbaknak az életkori sajátosságokat figyelembe véve tanítunk csíkszéki, sóvidéki, nyárádmenti, küküllőmenti, vajdaszentiványi, magyarpalatkai, mérai táncokat, az ifjúsági csoport pedig az őrkői cigánytáncokban is otthonosan mozog. Próbáink heti egy alkalommal vannak minden korosztály számára, ám több hétvégi tábort szoktunk tartani, egy-egy ilyen alkalommal teljes műsorok előkészítése is megvalósítható. A legkisebbeket én oktatom, a nagyobbakat eddig Márton Sándor tanította, idéntől pedig nagy büszkeségünkre Szász Levente veszi át az oktatói stafétát, aki az Urusos Néptáncegyüttesben kezdte karrierjét, később pedig elvégezte a táncművészeti egyetemet, most pedig hazatér hozzánk. Az ő munkájába és a táborokban Réka lányom is besegít oktatóként.

– Mire a legbüszkébbek az elmúlt tizenöt évből?

– Szakmai sikerünknek tekintem, hogy nagyon sokat utaztunk a táncegyüttessel, számos országban léptünk már színpadra, és egy mára sajnos megszűnt magyarországi kapcsolatnak hála, az anyaországba is rendszeresen jártunk. Büszkék vagyunk arra, hogy egy kis közösségből érkezve is mindig pozitív visszajelzéseket kaptunk, és mindenhol kiemelték azt a szeretetet, amivel a csoport a tánc és a közösség iránt viseltet. A tizenöt éves születésnapra készülve az is nagy büszkeség számomra, hogy a régi táncosaink mind szép emlékeket mesélnek a közösségről meg az ott szerzett barátságokról, ismeretségekről.

– Ön szerint mit ad az Urusos a tagoknak, és mit a településnek?

– A tagoknak egy nagyon erős és szoros közösséget ad az együttes. Ha kikerülnek is a csoportból, ha elmennek Oroszhegyről, akkor is összetartanak, és megmaradnak egymásnak, itt nagyon jó kapcsolatok születnek, nekem pedig ez igazi sikerélmény. A településnek, a közösségnek pedig aktív fiatalokat ad az Urusos Néptáncegyüttes, hiszen az a tapasztalatom, hogy ezek a gyermekek, fiatalok a közösség életében, a rendezvények szervezésében is jobban kiveszik a részüket.

– Milyen kihívásokkal kellett szembenézniük az évek során, és hogyan sikerült ezeket leküzdeni?

– Az anyagiak okozták kezdetben a legnagyobb kihívást. A táncegyüttes megalakulásakor teljesen magamra vettem ezt a terhet, és azt gondoltam, hogy nekem egyedül kell megoldanom a csapat működésének finanszírozását. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez közös feladatunk, és meg kellett tanuljak kérni, mert ha kérünk, adnak. Aztán egyesületet hoztunk létre a táncegyüttes mögé, így könnyebb, és nagyon sokan támogatnak is bennünket, nem csak anyagiakkal, például a szülőkre is mindig számíthatunk.

– Az együttes neve mára sokak számára ismerősen cseng. Mit jelent Önöknek az Urusos név?

– Az Urusos kút Oroszhegyen található, és a legenda szerint a vize gyógyvíz. Számomra a néptánc is ilyen, gyógyító ereje van testre és lélekre egyaránt. Ugyanakkor az Urusos a közösség számára is az otthont, Oroszhegyet jelenti, a néptánccsoportunk pedig bárhol jár is a világban, Oroszhegy hírnevét öregbíti és viszi tovább.

– Manapság nem egyszerű feladat megszólítani a fiatalokat. Milyennek látja a viszonyukat a néptánchoz? Könnyebb vagy nehezebb ma megszólítani őket, mint tizenöt évvel ezelőtt?

– Vannak különbségek a korábbi évekhez képest, de én nem tapasztalok olyan nagy változást. Talán az iskolában ez jobban kiütközik. Ám nekünk van egy közös nyelvünk: a tánc szeretete és a hagyományőrzés, ami az évek alatt sem változott. A közösség ereje és a barátságok ma is ugyanolyan hatással vannak a gyermekekre, fiatalokra, mint tizenöt éve. Persze tartani kell velük és a változásokkal a lépést, de a maiakkal sem könnyebb, és nem is nehezebb, mint régen. Csak szeretni kell őket, és engedni, hogy jól és fontosnak érezzék magukat.

– Hol találkozhatunk az Urusos Néptáncegyüttessel?

– Számos külföldi fellépésünk volt, ezek örök élmények maradnak, ám a hazai, udvarhelyszéki rendezvényekre is szeretettel járunk, ahová elhívnak, mi megyünk. Emellett táborokat, karácsonyi gálát, farsangtemetést és évzáró műsorokat is szervezünk Oroszhegyen.

– Szakmai siker vagy a közösségépítés – mit tart nagyobb eredményének vezetőként?

– Mindkettőt, de ha választani kell, akkor kicsit fontosabb számomra a közösségépítés. Én azt szeretném, hogy a tagjaink mindegyike jól érezze magát, minden gyerek legyen értékelve, érezze magát fontosnak, és tudja, hogy neki szerepe van ebben a közösségben, hogy nélküle szegényebbek lennénk.

– Mivel készülnek a tizenöt éves ünnepségre?
 
– Évfordulós ünnepségünket október 23-án (ma – szerk. megj.) tartjuk, ez alkalomból pedig az évzáró műsorunkat sikerült a szeptemberi táborok alatt újraalakítsuk, felújítsuk. Ezt fogjuk bemutatni, ugyanakkor két, számunkra fontos néptáncegyüttes, a máréfalvi Rozetta és a székelyvarsági Csemete vendégelőadása is megtekinthető. A közösség megnézheti az Urusos tánccsoportról készült filmet, valamint bált is szervezünk.