A 2026-ban végző magyar tagozatos érettségizőké a második olyan generáció, amely sajátos tanterv alapján tanulhatta a román nyelvet és irodalmat az iskolában, így az érettségin is más tételt kaptak a román anyanyelvű tanulókhoz képest. Mint dr. Maria Sturzu, a Márton Áron Főgimnázium román szakos tanára érdeklődésünkre közölte, mivel a magyar tannyelvű tagozatok számára kidolgozott speciális tanterv funkcionális nyelvi kompetenciákra épül, ezért a vizsga nem a memorizált irodalmi ismeretek mennyiségét méri, hanem azt, hogy a tanuló mennyire képes megérteni egy szöveget, értelmezni azt, illetve koherens, a kommunikációs helyzetnek megfelelő szöveget alkotni. 

A románt második nyelvként oktató pedagógus szemszögéből nézve az idei feladatsor megfelelően illeszkedett az elvárt nyelvi szinthez

– jegyezte meg Maria Sturzu.

A vizsga felépítése

Mint részletezte, az I. tétel egy nem szépirodalmi szöveg szó szerinti és következtetéses megértését méri, vizsgálja a szöveg logikai felépítésének felismerését (hiányzó szövegrészek visszaillesztése – a kohézió és koherencia gyakorlata), valamint a nyelvtani pontosságot valós kommunikációs helyzetekben. Nem elszigetelt nyelvtani szabályokat kér számon, hanem azok funkcionális alkalmazását hiteles mondatokban.

A II. tétel egy kortárs irodalmi szöveg értelmezését, valamint egy érvelő vagy funkcionális szöveg megalkotását vizsgálja, az adott képzési profilhoz igazodva, a III. tételben pedig a vizsgázónak kapcsolatot kell teremtenie egy tanórán tanult mű és egy, a vizsgalapon szereplő ismeretlen szöveg között, amely magasabb szintű összehasonlító, elemző és interkulturális kompetenciát igényel.

A kiválasztott szövegek – egy publicisztikai-szociológiai írás (Alina Kartman: Hogyan változnak barátságaink életünk során?) és egy kortárs prózarészlet (Anca Vieru: Citromszeletek) – tökéletesen illeszkednek a tanterv által megcélzott B1+/B2 nyelvi szinthez, kiegyensúlyozott arányt teremtve a nem szépirodalmi és az irodalmi szövegek között, közölte a pedagógus.

Ugyanazokat a szövegeket és ugyanazt a központi témát – az emberi lét alapvető tapasztalatai – kapták a szak- és elméleti középiskolákban, valamint a reál és humán szakokon végző tanulók, de más-más feladatsort dolgoztak ki a különböző osztályokban végzetteknek.

Az elméleti reál és művészeti profilon az I. tétel nyelvtani feladata a helyes alakok felismerésére és kiválasztására épült. A legalább 300 szavas esszében a vizsgázóknak egy tanult művet kellett párhuzamba állítaniuk a vizsgalapon szereplő publicisztikai vagy elbeszélő szöveggel, saját választásuk szerint. Ehhez képest az elméleti humán és pedagógiai profilon az I. tételben magasabb nehézségi szint jelent meg: a tanulóknak nem csupán kiválasztaniuk kellett a helyes alakot, hanem maguknak kellett megalkotniuk a zárójelben szereplő szavak megfelelő nyelvtani formáját. Az esszé kizárólag irodalmi intertextualitást követelt meg: a tanult művet kötelezően Anca Vieru kortárs prózarészletével kellett összevetni, tette hozzá a pedagógus.

A szakközépiskolás tanulók számára az esszé minimális terjedelme 250 szó volt.

– A legjelentősebb újítás az volt, hogy a II/B feladat hagyományos érvelő fogalmazását egy digitális kommunikációs feladat váltotta fel: a diákoknak egy közösségi fórumra kellett hozzászólást írniuk, meghatározott szerepben, megfelelő megszólítási formulákkal és párbeszédre ösztönző elemekkel. Ez a feladat a hiteles, digitális és hétköznapi kommunikációs készségeket vizsgálta, vagyis azt a nyelvhasználatot, amely a mai fiatalok természetes kommunikációs közegéhez tartozik.

Az érvelési feladat témája a pedagógus szerint összhangban volt a 18–19 éves fiatalok pszichológiai és társadalmi tapasztalataival: arról kellett írniuk, hogy vajon a barátságok megváltoznak-e az évek múlásával, mely téma közvetlenül kapcsolódik a továbbtanulás, a felnőtté válás és az életút küszöbéhez kötődő bizonytalanságokhoz.

A szakképzésben egy közösségi oldalon való hozzászólást kellett megfogalmazni arról, milyen fontos a kapcsolat fenntartása az osztálytársakkal a középiskola befejezése után. Ez a feladat természetes kommunikációs helyzetet teremtett, csökkentette a túlzott formalizmus okozta gátlásokat, és lehetőséget adott a valódi nyelvi kompetenciák megmutatására, véli Maria Sturzu.

A tanulóim visszajelzése szerint könnyű volt a tételsor, ami nem az elvárások csökkenését jelzi, hanem azt, hogy a tanterv és a vizsga összhangba került. Emellett a második évfolyam már több felkészülési idővel rendelkezett, mint az első

– jegyezte meg a román szakos tanárnő.

Elvont gondolatok helyett saját tapasztalatok

A feladatok tematikus egységessége szintén könnyítő tényező lehetett, véli a román szakos tanár, hiszen az első tétel nem szépirodalmi szövege megfelelő szókincset és gondolati alapot biztosított, amelyet a tanulók az egész dolgozat során felhasználhattak. Emellett az, hogy nem elvont elméleti fejtegetéseket, hanem mindennapi tapasztalataikat kellett megfogalmazniuk, megkönnyítette a spontán önkifejezést.

Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a könnyűnek érzett vizsga nem jelent automatikusan jó eredményt. Sok vizsgázó összekeveri a szöveg általános megértését azzal a képességgel, hogy a javítókulcs által elvárt pontossággal, irodalmi nyelven fogalmazza meg válaszait

– tette hozzá a pedagógus.