Hirdetés

Krisztus erejéből szolgálni

Áldozópappá szentelte a csobotfalvi Csibi Leventét és a lövétei Lázár Hunor-Imrét dr. Kovács Gergely érsek Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek ünnepén a gyulafehérvári székesegyházban. Idén a Gyulafehérvári Főegyházmegyében ők ketten részesültek a papság szentségében. Az immár újmisés papoknak az egyházmegye főpásztora azt mondta: csak az a pap marad hűséges, aki napról napra újra megengedi Krisztusnak, hogy erőt öntsön belé.

Bíró István
Krisztus erejéből szolgálni
Földre borulás a papszentelésen. A teljes önátadás jelképe Fotó: Ádám Gyula

Zsúfolásig telt Szent Pé­ter és Szent Pál apos­tolok ünnepén a gyulafehér­vári Szent Mihály-székesegyház, amelyet többségében Székelyföldről érkezett hívek népesítettek be. A csobotfalvi Csibi Levente és a lövétei Lázár Hunor-Imre pappá szentelési ünnepére sokan népviseletüket is magukra öltötték. A délelőtt 11 órától kezdődő szentmisén Kovács Gergely, a Gyulafehérvári Főegyházmegye
érseke úgy fogalmazott: egy pap számára értékes ajándék a tehetség, a szervezőkészség, a jó szónoki tehetség, a jó kommunikáció, de egyik sem tart meg évtizedeken át, és ez talán az egyik legmélyebb papi tapasztalat. 

– Nem az számít, hogy mennyire vagyunk tehetségesek, hogy mennyi erőnk van, hanem az, hogy ki áll mellettünk. Csak az a pap marad hűséges, aki napról napra újra megengedi Krisztusnak, hogy erőt öntsön belé. A mi erőnk a Jóistentől jön. (…) Jézus nem azt kérdezi, hogy mit gondol rólam a világ, milyen képet alakított ki rólam a közvélemény, hanem azt, ti kinek tartotok engem, és a papi hivatás ezen a kérdésen áll vagy bukik, mert előbb-utóbb minden külső motiváció és lelkesedés elfogy, elfogyhat az emberek elismerése is, és még a saját terveinket is meg lehet unni, de ha valaki valóban tudja, hogy kicsoda Krisztus számára, akkor újra és újra erőre kap, újra és újra fel tud állni

– mutatott rá az egyházmegye főpásztora. Hozzátette: nem tökéletes, hanem hiteles papokra van szükség. 


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!


A szentbeszédet a felszentelendők ünnepélyes ígérete és a Mindenszentek litániájának elimádkozása követte, majd a tulajdonképpeni szentelés, a kézrátétel és a felszentelő ima következett.

A papjelöltek egyenként a szentelő püspök elé térdeltek. Ő a két kezét a szentelendők fejére téve csendben imádkozott, ezáltal átadva a lelki hatalmat. Végül a jelen lévő papság is a felszenteltekhez járult, és kezüket azok fejére téve kérték Isten áldását. Az ünnepélyes beöltöztetés után az újonnan felszenteltek átvették szolgálatuk liturgikus eszközeit – a paténát (aranyozott kis, lapos tálca) és a kelyhet –, a kenyérrel és a borral együtt. A szentmise áldozati részében már az érsekkel együtt koncelebráltak.

A szentmise zárórészében az érsek közölte az újmisésekkel a szolgálati helyeiket is. Csibi Leventét a nagyszebeni plébániára, Lázár Hunor-Imrét a gyergyóalfalvi plébániára helyezte ki.



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!