Vibráló tájak, hullámzó felületek, bonyolult mintázatok, színes töredezettség – mint egy mozaik darabjai, úgy szerveződnek eggyé Kőrösi Sándor Zoltán budapesti képzőművész nagyon pontosan megkomponált, tervezői alapossággal előkészített, gyakran számos variációban megvalósított alkotásai. Kőrösi Szentpéterváron tanult díszlet-, jelmez- és bábtervezést, de az elmúlt évtizedek során számos más területen is, mint a kerámiaművészet, a tűzzománckészítés, a vitraille-művészet, a fotózás, illetve a reklámgrafika területén is kisebb-nagyobb jártasságra tett szert. Ezek az életrajzi információk lehetséges megközelítésmódokat kínálhatnak Kőrösi művészetéhez, a felsorolt technikák, területek, azok sajátosságai valamiféleképpen visszaköszönnek festményein. Egy vitalitással teli, lendületes világot láthatunk, amely jóval összetettebb, mint amennyire első látásra tűnik. Sokféle szemszög, látásmód vetül egymásra, egymás mellé. Különböző hatások, Braque kubizmusától Boudelaire vagy Aragon költészetéig jelen vannak művészetében, ahogy különböző, Kőrösi által ismert technikák is felfedezhetők festészetében. Mese és valóság határán kirajzolódó tájakat, alakokat, formákat, történeteket és textúrákat látunk. Mindezeket együtt. Házak, nők, fák, madarak, hegedűk stilizált vonalai, a környezet elemeinek nagyításban láttatott rész­letei­ túlmutatnak a felületek dekorativitásán, a lélek barázdái. Gyakran nagyon lendületes, vidám történetek ezek, tele szexualitással, bolondos figurákkal. Olajkompozíciói vitrail-okat idéznek, időnként fotó alapú festésmód jellemzi. Egy olyan személyes térbe invitál minket, ahol minden zugban találunk valamit. A legapróbb részletekig kitalált és bonyolított képtereit, a nagyon precíz megtervezettség ellenére a játék, a játékosság levegője járja át, melyek mögött időnként a szerző számára meghatározó valóságos terek, élethelyzetek, történetek húzódnak, melyek gyakran mesebeli, álomszerű vidékeket juttatnak eszünkbe, és amelyeket varázslatos árnyak, főként lányok és asszonyok stilizált figurái népesítenek be. A valóság terei szétválaszthatatlanok a képzelet tereitől, csak együtt járhatók be újra és újra. A gyakran nagyon sok árnyalatban és változatban megfestett alkotások egy különös úton levést tesznek érzékelhetővé, amelynek soha nincs vége. Egy-egy képi magvalósulás, nem lezárása, befejezése egy alkotói folyamatnak, hanem éppen ellenkezőleg, Kőrösi Sándor minden képe újabb lehetőségeket nyit, további variációkat tesz beláthatóvá. Legtöbb képének hosszas előzményei vannak, rajzok, tervek, fotók, különböző változatok – mindezek ellenére azok egyáltalán nem nélkülözik a spontaneitást. És mindig van tovább. Izgalmas játék ez, ahol a tervezés lényegi része a különös, a véletlenszerű, a pillanat szülte esetlegességek minél pontosabb tettenérése, a természettel való együttműködés, a fény követése, a tűz játékából, a víz hullámzásából, egy-egy fa kérgének változó vonalaiból kirajzolódó világok benépesítése, otthonossá tétele. Kőrösi Sándor folyamatosan nyitott szemmel jár-kel környezetében, szinte bármi képre kívánkozhat. Nála sorban állnak a tárgyak a hegedűtől a szőlőfürtig, a mákgubótól a fadarabokig, hogy fotóvá, festménnyé váljanak, részévé egy különös, az alkotó belső világát reprezentáló motívumrendszernek. A külöböző műfajok, technikák nem jelentenek számára korlátokat, épp ellenkezőleg, gyakran átjárási lehetőségeket képeznek valóság és az alkotó által használt különböző beszédmódok között. Ezek a köztességek vagy közvetítő felületek éppúgy, épp olyan súllyal részei az alkotói folyamatnak, mint a mostani válogatásban szereplő festmények. Egy nagyon munkás, nagyon termékeny alkotói munka többnyire festői megoldásait láthatjuk, egy olyan művész kiállításását, aki számára minden pillanat, mozgás, változó fénytörés ürügy lehet az alkotásra, amely végső soron lételemét jelenti.

Túros Eszter