Gondoskodó kéz
Még a figyelmetlenebb sofőröknek is feltűnt, mennyire irigylésre méltó az állami rendőrség gondoskodása azt követően, hogy a minimálbér-emeléssel arányosan megnőtt a büntetőpontok száma: a rendőrök olyan kimérten és lesve figyelődznek, mint egy apa, aki először viszi gyermekét a játszótérre. Nemrég egy szerdai napon számoltam össze, hogy a Fenyéd–Szejkefürdő szakaszon, Kadicsfalva felé nyolc helyen állomásoztak a rend őrei. Tehát tizenhat forgalmista leste az autósok hibáit, mérte a sebességüket és – sok esetben – írta a „számlát.” A felhajtás láttán az emberek konspirálni kezdtek, hogy Csíkszeredából járnak át a rendőrök ide, szebenieket küldtek, meg bákóiakat, hogy a székelyekről a nadrágot is lebüntessék… Míg az kérdéses, hogy van-e komplexebb képlet az ellenőrzési műveletek mögött, az nem, hogy legyen szó engedélyek kiváltásáról, adóterhekről, megemelt áfáról, a nap végén ismét egy kicsivel többet fizetünk, és a központi kasszának ez jó. A sajtó sokat cikkezik mostanában arról, hogy országunk gazdasága annyira a fogyasztásra épült, hogy most, mikor az infláció és a bizonytalanság még jobban takarékosságra ösztönzi az embereket, szó szerint haldoklik a pénzáramlás, a cash-flow: kevesebbet költünk, kevesebb áfa folyik be, kevesebbet valósítanak meg a vállalatok, így ők is kevesebbet fizetnek be, és az öngerjesztő kör folytatódik. A hatóságok, akik felvállaltan közlik, hogy az ellenőrzések tematikáit központi szinten szabják meg és írják ki, ilyenkor e tekintetben is felértékelődnek. Olyan tematikákban ellenőriznek, amivel biztos lehet még pénzt kisajtolni az emberekből – ezt egyes megyei kirendeltségeknél be is látják –: keresztelők, lakodalmak, roncsautó a kertben, filagória a diófa alatt… Irigylésre méltó gondoskodás, kérdés, hogy mi lesz a következő tematika?

