Biztosan sokaknak ismerős a helyzet: lakott területen szabályosan mennél 50-nel, de előtted valaki 30–35-tel vánszorog. Vagy Farkaslaka felé a megengedett 90 helyett egy autó 60-nal „száguld”, miközben sem az út, sem az időjárás nem indokolja ezt. Előzni sokszor nincs lehetőség, így mindenki kénytelen alkalmazkodni.

Ilyenkor sokakban felmerül a kérdés: szabályos ez egyáltalán? A válasz: nem feltétlenül. A KRESZ kimondja, hogy tilos indokolatlanul olyan lassan haladni, hogy az akadályozza a forgalmat. A közlekedés alapelve pedig az, hogy másokat indokolatlanul ne akadályozzunk vagy zavarjunk.

A túlzottan alacsony sebesség nemcsak bosszantó, hanem veszélyes is. Növeli a torlódásokat, fokozza a vezetők stresszét, és kockázatos előzésekre ösztönözhet. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindig a megengedett legnagyobb sebességgel kellene haladni: rossz látási vagy útviszonyok között a lassabb tempó indokolt. Jó körülmények között azonban a sebességhatár felével közlekedni aligha tekinthető annak.

Ha valaki tartósan képtelen felvenni a forgalom ritmusát, felmerül a kérdés – az utána vánszorgókban mindenképp –, hogy valóban alkalmas-e a járművezetésre. Mégis, az indokolatlanul lassú haladást ritkán szankcionálják, mert sokkal nehezebb megítélni, mint egy gyorshajtást. Pedig a közlekedésbiztonság szempontjából ez is fontos lenne. Ahogy a sebességőrülteknek nincs helyük az utakon, úgy azoknak sem, akik indokolatlanul lassú és bizonytalan vezetésükkel veszélyeztetik a forgalmat. Mert a közlekedés ritmusát sosem a leggyorsabb, hanem a leglassabb autó határozza meg, és nem mindegy, ki ül a sor elején. A sebességhatár ugyan nem kötelező cél, de a csigatempó sem éppen közlekedési erény.